Tűzözön — Ahogyan én láttam

Kékkői László hivatásos főhadnagyként a 25. gyaloghadosztállyal került ki a hadműveleti területre a második világháborúban. Lövészszázadának parancsnokaként sebesüléséig részese volt a véres harcoknak, amelyeket a 25. gyaloghadosztály vívott a többszörös szovjet-román túlerő feltartoztatására az úgynevezett tordai csatában.

Kékkői László visszaemlékezése hiteles és nem utolsósorban olvasmányos. Élményeit lebilincselő formában osztja meg olvasóival, így válik izgalmassá, letehetetlenné a kötet, ugyanakkor hűen mutatja be a magyar honvédek helytállását.

Részlet az ELŐSZÓ-ból:
Sokszor még a családi körben sem tudták a fiúról, testvérről, édesapáról, hogy mi mindent volt kénytelen elszenvedni a lövészárokban, vagy a fogságban, vagy éppen milyen hőstettek fűződtek a nevéhez. Teltek az évek, és úgy tűnt, hogy ezekről a vérzivataros esztendőkről az utókor már sohasem kaphat hiteles képet, és megannyi, egyébként megörökítésre méltó személyes történet válik semmivé az évtizedek múlásával...

Vesztes háborúban is meg lehet találni a helytállás és a kitartás példaképeit, és „rossz” oldalon állva is lehet igaz ügyekért harcolni. Ilyen magyar fiúk történetei bontakoznak ki a most következő oldalakon. A könyvet a múltból való okulásra és a jövőre vonatkozó iránymutatásul ajánljuk azon honfitársainkra emlékezve, akik - noha később sokféle jelzőt aggattak rájuk igaztalanul - nem voltak ideológiák rabjai, „csak” megtették a legtöbbet, amit hazájukért ott és akkor tehettek.

Legyen Áldott az Emlékük!

A „Tűzözön” című eme kiadványt azokra a katonákra kegyelettel és tisztelettel emlékezve ajánljuk, akik a hazájukért megtették a legtöbbet, amit tehettek és elvártak tőlük...