Auschwitz parancsnoka voltam
Martin Broszat
Rudolf Höss emlékiratai
Könyv
Jaffa kiadó, 2017
Jaffa kiadó, 2017
320 oldal, Kemény kötésű fűzött A5 méret
ISBN 9786155609527
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 3 990 Ft
Megtakarítás: 7%
Online ár: 3 711 Ft
Leírás
Elfogták a világtörténelem talán legnagyobb gyilkosát - írta szalagcímében a New York Times 1946. március 17-én. S valóban, kevés olyan ember van, akinek kezéhez közel egymillió ártatlan ember, férfiak, nők és gyermekek vére tapadt.
Rudolf Höss, a náci Németország által létrehozott legnagyobb és legtöbb áldozatot követelő koncentrációs és megsemmisítő tábor parancsnokaként, nagy kötelességtudattal és munkakedvvel, szenvtelenül működtette éveken keresztül az Auschwitz és Birkenau közelében felépített táborkomplexumot.
A háború után, lengyel fogságban írt önéletrajzi feljegyzései egyedülálló betekintést engednek a parancsokat kérdések nélkül végrehajtó és végrehajtató tömeggyilkos belső fejlődéstörténetébe. Végigkövethetjük az életét a kora gyermekkortól az első világháborús katonáskodásig, az első politikai gyilkosság és többéves börtönfogságtól a dachaui koncentrációs táborban eltöltött formatív évekig. Részletesen megismerhetjük, hogy miként emelkedik először a sachsenhauseni védőőrizetes, majd az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokságáig, majd egészen a Koncentrációs Táborok Felügyelőségének hivatalvezetői posztjáig.
1944 kora nyarán újra Auschwitz élén áll, hogy levezényelje a megsemmisítő tábor legnagyobb szabású megsemmisítési projektjét, a vidéki magyar zsidók legyilkolását. Az ún. magyar akció (Ungarn-Aktion) keretében 437.000 magyarországi zsidó érkezik a táborba, akik közül 300.000-345.000 - köztük 100.000 gyerek - azonnal a gázkamrákba kerül.
A magyar olvasóközönség által Robert Merle 1952-ben írt fiktív önéletrajzi regénye („Mesterségem a halál”) által megismert Höss most saját szavaival mondja el élettörténetét. Egy olyan emberét, akit egyáltalán nem zaklatták fel a tömeggyilkosságok. „Senkit sem öltem meg személyesen, pusztán az auschwitzi megsemmisítési program vezetője voltam” - mondta, s egyszerűen nem értette azokat a kérdéseket, amelyek arra vonatkoztak, hogy a meggyilkoltak rászolgáltak-e a kegyetlen halálra.
Már a feltevést is irreálisnak tartotta: „nem érti, kérem, hogy nekünk, SS-embereknek, nem az volt a dolgunk, hogy ilyesmiről gondolkodjunk; eszünkbe se jutott soha. Emellett az, hogy mindenről a zsidók tehetnek, természetes dolognak számított”. Mint régi, fanatikus nemzetiszocialista tényként fogadta el az antiszemitizmust.
„Olyan alapvető tételnek könyveltük el ezt, amiben kérdés nélkül hisz az ember; semmiféle kételyem nem volt ezzel kapcsolatban. Teljességgel meg voltam győződve arról, hogy a zsidók az ellenpólust képviselik a német néppel szemben, s előbb-utóbb bekövetkezik a végső leszámolás a nemzeti szocializmus és a világzsidóság között, még békeidőben is. E doktrínák alapján feltételeztem, hogy a többi nép előbb vagy utóbb ugyancsak meggyőződik a zsidó-veszélyről, s hozzánk hasonlóan állást foglal vele szemben”.
*
A Martin Broszat (1926-1989) német történész által közreadott és bevezető tanulmánnyal ellátott feljegyzéseket Kádár Gábor és Vági Zoltán történészeknek a Rudolf Höss és a magyar holokauszt kapcsolatát bemutató utószava zárja. A magyar kiadás elé Gellért Ádám írt bevezető tanulmányt.
*
Az „Auschwitz Parancsnoka Voltam” című eme kiadványt az Utószó alábbi záró bekezdésével ajánljuk:
„Amikor a magyar zsidók tömeges megsemmisítése lezárult, Höss minden esetre elégedetten távozhatott Auschwitzból, hogy visszatérjen asztalához, a koncentrációs táborok felügyelőségén. Végrehajtotta a majdnem lehetetlent, és sikeresen levezényelte karrierjének legvéresebb tömeggyilkosságát.
A Höss akció következtében ma elmondhatjuk, hogy a legnagyobb náci gyilkos legnagyobb számban éppen magyarokat küldött a halálba. Auschwitz minden harmadik áldozata magyar állampolgár volt. Mi magyarok pedig paradox módon egyszerre voltunk Höss ártatlan áldozatai és bűnös tettestársai.
Ezért, amikor őt olvassuk, talán magunkról is többet tudunk meg.”
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Rudolf Höss, a náci Németország által létrehozott legnagyobb és legtöbb áldozatot követelő koncentrációs és megsemmisítő tábor parancsnokaként, nagy kötelességtudattal és munkakedvvel, szenvtelenül működtette éveken keresztül az Auschwitz és Birkenau közelében felépített táborkomplexumot.
A háború után, lengyel fogságban írt önéletrajzi feljegyzései egyedülálló betekintést engednek a parancsokat kérdések nélkül végrehajtó és végrehajtató tömeggyilkos belső fejlődéstörténetébe. Végigkövethetjük az életét a kora gyermekkortól az első világháborús katonáskodásig, az első politikai gyilkosság és többéves börtönfogságtól a dachaui koncentrációs táborban eltöltött formatív évekig. Részletesen megismerhetjük, hogy miként emelkedik először a sachsenhauseni védőőrizetes, majd az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokságáig, majd egészen a Koncentrációs Táborok Felügyelőségének hivatalvezetői posztjáig.
1944 kora nyarán újra Auschwitz élén áll, hogy levezényelje a megsemmisítő tábor legnagyobb szabású megsemmisítési projektjét, a vidéki magyar zsidók legyilkolását. Az ún. magyar akció (Ungarn-Aktion) keretében 437.000 magyarországi zsidó érkezik a táborba, akik közül 300.000-345.000 - köztük 100.000 gyerek - azonnal a gázkamrákba kerül.
A magyar olvasóközönség által Robert Merle 1952-ben írt fiktív önéletrajzi regénye („Mesterségem a halál”) által megismert Höss most saját szavaival mondja el élettörténetét. Egy olyan emberét, akit egyáltalán nem zaklatták fel a tömeggyilkosságok. „Senkit sem öltem meg személyesen, pusztán az auschwitzi megsemmisítési program vezetője voltam” - mondta, s egyszerűen nem értette azokat a kérdéseket, amelyek arra vonatkoztak, hogy a meggyilkoltak rászolgáltak-e a kegyetlen halálra.
Már a feltevést is irreálisnak tartotta: „nem érti, kérem, hogy nekünk, SS-embereknek, nem az volt a dolgunk, hogy ilyesmiről gondolkodjunk; eszünkbe se jutott soha. Emellett az, hogy mindenről a zsidók tehetnek, természetes dolognak számított”. Mint régi, fanatikus nemzetiszocialista tényként fogadta el az antiszemitizmust.
„Olyan alapvető tételnek könyveltük el ezt, amiben kérdés nélkül hisz az ember; semmiféle kételyem nem volt ezzel kapcsolatban. Teljességgel meg voltam győződve arról, hogy a zsidók az ellenpólust képviselik a német néppel szemben, s előbb-utóbb bekövetkezik a végső leszámolás a nemzeti szocializmus és a világzsidóság között, még békeidőben is. E doktrínák alapján feltételeztem, hogy a többi nép előbb vagy utóbb ugyancsak meggyőződik a zsidó-veszélyről, s hozzánk hasonlóan állást foglal vele szemben”.
*
A Martin Broszat (1926-1989) német történész által közreadott és bevezető tanulmánnyal ellátott feljegyzéseket Kádár Gábor és Vági Zoltán történészeknek a Rudolf Höss és a magyar holokauszt kapcsolatát bemutató utószava zárja. A magyar kiadás elé Gellért Ádám írt bevezető tanulmányt.
*
Az „Auschwitz Parancsnoka Voltam” című eme kiadványt az Utószó alábbi záró bekezdésével ajánljuk:
„Amikor a magyar zsidók tömeges megsemmisítése lezárult, Höss minden esetre elégedetten távozhatott Auschwitzból, hogy visszatérjen asztalához, a koncentrációs táborok felügyelőségén. Végrehajtotta a majdnem lehetetlent, és sikeresen levezényelte karrierjének legvéresebb tömeggyilkosságát.
A Höss akció következtében ma elmondhatjuk, hogy a legnagyobb náci gyilkos legnagyobb számban éppen magyarokat küldött a halálba. Auschwitz minden harmadik áldozata magyar állampolgár volt. Mi magyarok pedig paradox módon egyszerre voltunk Höss ártatlan áldozatai és bűnös tettestársai.
Ezért, amikor őt olvassuk, talán magunkról is többet tudunk meg.”
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.