Jászi Oszkár naplója 1919-1923

Jászi Oszkár (Nagykároly, 1875. – Oberlin, USA, 1957.) társadalomtudós, szerkesztő, politikus, a Magyar Nemzeti Tanács tagja, a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere, majd emigráns politikus, egyetemi tanár. A liberalizmus elvein és társadalmi, politikai és nemzetiségpolitikai reformelképzeléseken alapuló radikális rendszerkritikával bírálta a korabeli Magyarország viszonyait. A konföderáció eszméjére alapuló nemzetiségi politikája és demokratikus eszmerendszere minden autokratikus huszadik századi magyar rezsim ellenségévé tette.

Az 1914. június 28-ai szarajevói merénylet után a háborús hisztéria közepette Jászi amellett érvelt, hogy nem a fegyveres bosszú, hanem „az általános választójog és a demokratikus népállam gondolatának” kellene felerősödnie. A háború kitörése előtt azt írta Adynak: „Ha valami csoda nem jön, a világtörténelem legnagyobb katasztrófája előtt állunk.” 1915. őszétől 1917. derekáig maga is haditudósítóként járta a frontokat.

1918. októberében, az őszirózsás forradalom előtt részt vett a Magyar Nemzeti Tanács megalakításában, majd a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere lett. Megbeszéléseket folytatott az ország nemzeteinek/nemzetiségeinek képviselőivel. Az elszakadásra készülő nemzetiségi vezetőknek Magyarország „Keleti Svájccá” alakítását, vagyis föderalizálását ajánlotta. A Magyarországot alkotó nemzetiségeknek, így a ruszinoknak, németeknek, szlovéneknek olyan jogokat kívánt biztosítani, amelyekben autonóm entitások jöhetnek létre. Törekvései kudarccal jártak, ezért 1919. január 19-én lemondott.

Jászi Károlyi legfőbb külpolitikai tanácsadója is volt, 1919 tavaszán a Külügyi Tanács elnökévé is kinevezték. A Károlyi-kormány bukása után hatalomra került Tanácsköztársaságot „új középkornak” nevezte, s bizonyos volt abban, hogy a bolsevik diktatúrát fehérterror követi majd. 1919. április 30-án elhagyta az országot és Bécsben telepedett le. Épp olyan élesen támadta a Tanácsköztársaságot, mint a rá következő Horthy-rendszert, és sokáig bizakodott abban, hogy rövid időn belül az utóbbi is megbukik, s ismét az őszirózsás forradalom demokratizmusa lehet úrrá az országban.

Ez nem következett be, őt magát pedig a budapesti egyetem 1920-ban megfosztotta professzori címétől, s a Horthy-korszak hatóságai mindvégig legfőbb ellenségeik közt tartották számon.

1925-től 1942-es nyugdíjazásáig az Egyesült Államokban volt az Ohio állambeli Oberlin College politológiaprofesszora. Évente látogatott Európába, de Magyarországra nem is próbált beutazási engedélyt kérni. A második világháború után egy ideig abban bízott, hogy a szovjet katonai jelenlét dacára lehetővé válik Magyarország demokratizálódása és a dunai népek összefogása, de amikor 1947-ben Budapestre látogatott, be kellett látnia e remény hiábavalóságát...
*
Jászi életének legfontosabb éveiben keletkezett naplójának közreadása kulcsot adhat azok kezébe, akik meg akarják ismerni érzelmeit, gondolatait, indítékait, a személyiségét formáló hatásokat; és azok kezébe is, akik meg akarják érteni az elmúlt évszázad magyar, dunavölgyi történetét.

„Csak óvatosan ajánlhatjuk a kötetet azoknak, akik nem olvasták Jászi írásait: ami azokban ki van fejtve, itt vázlatosan, félszavakban jelenik meg. Hanem sürgetően ajánljuk azoknak, akik már olvastak Jászitól, és Jásziról, és jobban akarják látni tevékenysége kereteit-korlátait, mozgatórugóit”.

Jászi könyvei tilosak voltak évtizedeken át, róla szólni csak rosszat vagy semmit volt ajánlatos. A nyolcvanas évektől sorra jelentek meg írásai, részben a kéziratban maradtak, a levelek is, mégsem váltak közismertté, a közbeszéd tárgyává, pedig most lépünk be abba a „nyugati” demokráciába, melynek Jászi az elemzője, magyarázója és prófétája volt jó fél évszázadon át.

„A szerkesztő nagy és nehéz munkát végzett a nem kiadásra szánt napló olvashatóvá tételével, rövidítései, nevei feloldásával, magyarázó jegyzetekkel, bevezetéssel – a problémák sokaságához képest igen kevés hibával. Az eredmény megérte a fáradságát, az új Jászi-kutatók és értelmezők (vagy félreértelmezők) dolgát jelentősen megkönnyítette”.

*
A „Jászi Oszkár Naplója 1919-1923” című eme kiadványt naplójának az 1919. januártól 1923. augusztusig terjedő része iránt érdeklődő, történelmet kedvelő, szemléletmódját elemezni kívánó, át- és továbbgondoló olvasóinknak ajánljuk.

Az első négy hónap bejegyzései még Budapesten íródtak, a továbbiak már a bécsi emigráció időszakából valók, az utolsó pedig közvetlenül Amerikába indulása, pontosabban első tengeri útja előtt készült.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.