Versek

Friedrich W. Nietzsche (Röcken, Németország, 1844. október 15. – Weimar, Németország, 1900. augusztus 25.) német klasszika-filológus, egyetemi tanár, filozófus, (aforisztikus stílusban alkotó) költő, zeneszerző. Mindig vitatott gondolkodónak számított. Filozófiája, művészetfelfogása rendkívül nagy hatású, sok szerzőt, művészt megihletett.

Életfilozófiájával az individualizmus képviselője, az egzisztencializmus egyik előfutára Kierkegaard és Schopenhauer mellett. Kritizálta a korabeli értékrendet, különösen a kereszténységet, a szocializmust, a darwinizmust. Különc zseniként került be a történelembe. Szenvedélyes elkötelezettség, radikális újítási akarat, nyelvi mágia jellemzi a munkásságát...
*

NIETZSCHE filozófusnak voltak és mindmáig is vannak lelkes hívei.

Voltak és vannak, bár egyre kevesebben, akik indulatos ellenszenvvel, sőt gyűlölettel gondolnak Nietzsche filozófiájára.

Lázadó hangvételű, ironikus, szépirodalmi stílusban íródott műveivel ugyanis minden érték átértékelésének szükségességét hangsúlyozva üzent hadat az elaggott európai civilizáció üressé és formálissá vált értékeinek.

Bírálata a kultúra szinte valamennyi területét érintette. Ezért nem véletlen, hogy nézeteit a legkülönbözőbb célok nevében aktualizálták, értelmezték, vagy a metaforikus nyelvezetet kihasználva félreértelmezték, valamint, hogy filozófiájának recepciója éles viták kereszttüzébe került.

Számosan jó okkal kételkednek abban is, hogy ez a nagy hatású író-költő egyáltalán filozófusnak tekinthető-e. Azt azonban a tagadói, cáfolói, megvetői sem tagadhatják, hogy a helye ott van a legjelentékenyebb német lírikusok között. És aki a zenei hatású, látomásos, természetleíró verseit olvassa, annak eszébe sem jut, hogy a prózájából szinte árad az őrület, az embertelenség: a szeretet, részvét, erkölcs indulatos tagadása.

Költészetének újszerűségét a szabad vers formája és a dikció lüktetése adja, ahogy áradó szövegeiben a líra és a törvényerejű summázatok egysége létrejön, amelyekben mindvégig jól érzékelhető a patetikus, himnikus öröm, a profetikus büszkeség, ugyanakkor a lélek mélyéről fakadó szorongás s az egyedi létezésen túl szinte már az ősidőkben gyökeredző tragikumérzés is.

Nietzsche lírájának alapkérdései: világ, ember, gyors halál, hosszú szerelem és a feloldhatatlan magány.

Az önmaga helyét, léte értelmét kereső gondolkodó ember kételyei, bölcseletei feszítik, hitelesítik e költői életművet.

Jeles fordítógárda munkája nyomán látott napvilágot ez a kétnyelvű válogatás.

*
A Lazi Kiadótól a „Versek” című ezen német és magyar nyelvű kiadványt a Nietzsche filozófiáját, a lázadó hangvételű, ironikus, de szépirodalmi stílusban íródott műveket kedvelő olvasóink figyelmébe ajánljuk. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.