Dilettánsok történelme — Honnan ered Nyugat és Kelet elhibázott viszonya?

Beláthatnánk végre, hogy a történelem nem játszótér. Nem engedelmes szolgálóleánya az emberiség önjelölt tervezőmérnökeinek, és nem is a jó tündér, aki a kívánságokat várja.

A történelem nem kívánságműsor, hanem hatóság, az intelligens értelem legfelsőbb hatósága. A józan egyeztetések és finom, érzékeny illesztések pszichikai tere. Minden óvatlanságot kegyetlenül megtorol.

„Nem Való Mindenkinek”! – olvassuk Sári László ezen könyvé­ben.

Komolyan vehetnénk a figyelmeztetést...!

Sári László József Attila-díjas magyar tibetológus, író, műfordító, könyvkiadó, rádiós szerkesztő. Tibetológusként kutatási témája a tibeti irodalom, költészet. Íróként a Su-la-ce néven kiadott Lin-csi történeteivel vált ismertté. Doktori disszertációját a tibeti verselmélet kérdéseiből írta. Publikációiban a nyugati és a keleti gondolkodás határait, a különböző logikai rendszerek jellemzőit vizsgálja.

1992-től a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztőségének vezető szerkesztője. Műsorai (A Kelet kapujában, Keleti Társalgó) Távol-Kelet irodalmait mutatják be a szélesebb közönségnek. Több egyetem és főiskola meghívott előadója. Az Írás Kiadó ügyvezetője, A Kelet Kiadó irodalmi vezetője...

- Vajon a Kelet és Nyugat viszonyában melyik társadalmi környezet segíti elő hatékonyabban az ember „rendeltetését”, az emberi értelem és képességek minél teljesebb egyéni és társadalmi kibontakoztatását?

Ez Sári László „Dilettánsok Történelme” című ezen könyvének alapkérdése.

Miközben a kötet elénk tárja a nyugati és a régi keleti társadalmak (elsősorban Kína) történelmének legbeszédesebb sajátságait, és megismerjük a nyugati és a keleti államelméletek jellemzőit, a valóságos történelmi szereplők eredményeit is megítélhetjük.

A kötetben továbbhaladva azután nagy meglepetésünkre azt látjuk, hogy a régi Kelet részletesen idézett és tárgyalt társadalomelméleti elképzeléseit ma is kiválóan használhatnánk – még Nyugaton is –, ha vennénk a fáradságot az adaptálásukhoz. Ezen a tájon sohasem bővelkedtünk sikeres együttműködési és együttélési technikákban. Az ázsiaiak körültekintő és aggályosan pontos megfigyelései, társadalmi és történelmi tapasztalatai a mai nyugati tudományosság „kincsestárába” illenének...

„A régi Kína társadalmi élete és történelme sokkalta nyugodtabb, békésebb volt, mint a mindenkori európai társadalmaké: „fékezési”, csillapítási technikáikat nagy luxus lenne figyelmen kívül hagyni. Különösen ma, amikor egyes politikai döntések következményei az emberiség legsúlyosabb létkérdéseit érintik”...