Jégtörő Mátyás - ANTIKVÁR

Az Erdélyi Szépmíves Céh 10 éves jubileumára kiadott díszkiadása 1934-ből. Tamási Áron (1897-1966) Kossuth-díjas klasszikus magyar író e híres regénye két síkon bontakozik ki: a világmindenségből érkező szolgálószellem, valamint egy kis székely faluban élő, gyermekváró pár és családja egymásba fonódó, reális-fantasztikus történetét beszéli el. Nyelvművészete lebilincselő olvasmánnyá teszi. Babits Mihály szerint: „A Jégtörő Mátyás úgy kezdődik, mint egy fantasztikus regény. Egy büntetett szellem földi vándorlásait mondja el, míg különböző állati formákon át emberi testbe ér. (…) ez a könyv önmagától és szinte észrevétlenül valóságos népmeseregénnyé válik, s épp ezáltal hoz új, különös műfajt a magyar irodalomnak...”

A KÖTET ANTIKVÁR (HASZNÁLT) PÉLDÁNY! ALÁHÚZÁSOK ÉS FIRKÁK ELŐFORDULHATNAK BENNE! AZ ESZTÉTIKAI ÁLLAPOTÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK, ENNEK TUDATÁBAN RENDELJE MEG! KÖSZÖNJÜK!

*
Jelen kiadvány az Erdélyi Szépmíves Céh 10 éves jubileumára kiadott díszkiadása 1934-ből.

Szerzője Tamási Áron (Farkaslaka, /Erdély/ 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják...

A klasszikus magyar író e híres regénye két síkon bontakozik ki: a világmindenségből érkező szolgálószellem, valamint egy kis székely faluban élő, gyermekváró pár és családja egymásba fonódó, reális-fantasztikus történetét beszéli el. Tamási Áron nyelvművészete lebilincselő olvasmánnyá teszi az amúgy is fordulatos, humoros, de mély mondanivalót hordozó történetet.

Babits Mihály szerint:
„A Jégtörő Mátyás úgy kezdődik, mint egy fantasztikus regény. Egy büntetett szellem földi vándorlásait mondja el, míg különböző állati formákon át emberi testbe ér. (…) ez a könyv önmagától és szinte észrevétlenül valóságos népmeseregénnyé válik, s épp ezáltal hoz új, különös műfajt a magyar irodalomnak. Ami a legföltűnőbb: a mesehangulat Tamási regényébe valahogy nem is a fantasztikum ajtaján lopózik be. Maga a csodás história, a szellem vándorlásának története állatból állatba csöpp meseszerűséget sem mutat. A mese nem ebből a szellemhistóriából indul, hanem épp ellenkezőleg: a földi valóságból, egy intim falusi képből, a paraszti környezet rajzából, amelybe a száműzött szellem állati minőségében belecsöppen, hogy rámért „szolgálatát” teljesítse. (…) Ez a hang, ez a líra, a Jégtörő Mátyás fantasztikus meséjét éppoly igazi, tőrőlmetszett Tamási-könyvvé avatja, mint amilyen akár az első Ábel-kötet volt.”
*
Részlet a könyvből:

— Jaj, nem! — mondta kicsi Márta és felugrott a rúdról, hogy ő akármit megcsinál inkább. Erre az öreg kézenfogta és bevezette a szobába. Ahogy beléptek, senki sem szólt semmit, csak gyönyörködéssel nézték a fontos csemetét. Elek bácsi egyenesen odavitte Mátyáshoz, aki ültéből felnézett rá és azt mondta:
— Szerusz!
— Mehetünk! — indított erre Anti bácsi is, a hasas.
Mintha kürt harsant volna fel, minek a hangjára száguldani kell a háborúba, kicsi Márta úgy az apja nyakába esett. Mátyás azonban fogta a kezét és nem hagyta hosszúra az apa szorongatását. Elől a két fiatal ment, utánuk Elek és Antal. S így éppen a szakaszvezető asszony és a parázsló kicsi házigazda maradt otthon, mintha azt játszották volna mindnyájan, hogy lám, melyiket találjuk élve, amikor visszatérünk.
Alig akart vége szakadni a hosszú útnak, amelynek minden lépésre kisebb-nagyobb csecse volt, de kemény! Végre mégis, közel a templomhoz, rámentek egy nagy kőházra, minek az ablaka alatt fenyőfák állottak őrt még fényes nappal is. Végigdöngettek egy hosszú tornácon, majd ahol a tornác meghasasodott, egy üveges ajtó előtt megálltak. Anti bácsi lépett előre, mert a kövér mindig inkább hordozza a szerencsét. Kopogtatott s azzal bényitott az üveges ajtón, s a többiek sem maradtak el tőle.

Nagy és uras szoba volt, amit láthattunk. Az ablak mellett íróasztal, rajta számtalan penna és ceruza; és egy feszület, de az nagy. Az egyik falon három kövér és egy sovány papnak a képe csüngött, a másik falon pedig öt nagy falióra egysorjában s tikk-takkozva kergette egymást.

Egyebet is szerettem volna megnézegetni, de attól elütött a pap, mert egy másik szobából egyszerre oda-termett, ahol mi voltunk. Az emberek szépen köszöntek neki, de nem is lehetett rossz ember, mert ő is szépen fogadta.
Közepes termetű ember volt, nem a legeslegsoványabb, de sápadtszínű és ragyás.
— Gyónni nem szükséges? — kérdezte a fiataloktól.
— A tegnap gyóntunk! — védekezett Mátyás.
— S azóta nincs, legalább egy petty?
— Én nem pettyeztem.

Kicsi Márta lesütött szemmel hallgatta, hogy milyen darabosan beszélnek ezek a férfiak. A pap nem is háborgatta őt, hanem szelíd örömmel nézte, mint a jó pásztor a bárányt, mielőtt kicsapná a legelőre...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.