A per - Nagy Imre és társai 1958, 1989
Könyv
1956-os Intézet-Nagy Imre Alapítvány kiadó, 2008
1956-os Intézet-Nagy Imre Alapítvány kiadó, 2008
ISBN 9789639739079
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 4 500 Ft
Megtakarítás: 5%
Online ár: 4 275 Ft
Leírás
Nagy Imréék elítélésének mikéntjével a Kádár-rendszer évekre kizárta magát a civilizált nemzetek közösségéből.
A legitimitása már addig is gyenge lábakon állt, Nagy Imréék csalárd meggyilkolása azonban még az addig előlegezett kevés bizalmat is semmissé tette.
Még az a kevés külföldi megfigyelő is, aki mentő körülményeket keresett Kádáréknak, legfeljebb azzal érvelhetett, hogy a parancs föltehetően Moszkvából jött, s Kádár János talán a jobb belátása ellenére engedelmeskedett.
Az azóta nyilvánosságra került pártiratokból azonban tudjuk, hogy még ez a mentség sem állja meg a helyét. A magyar kormányzati irányt ugyan Moszkvából szabták meg, sőt Nagy Imréék elrablása is elsődlegesen a szovjet katonai-rendőri szervek műve volt, 1958 tavaszára azonban Kádár János és kormányzata már elég mozgásteret kapott ahhoz, hogy maga határozza meg, miként rendezi meg a pert, és mi legyen annak személy szerinti kimenetele.
A Nagy Imre-per véres kimenetele és mindaz, amit ez az eljárás a megtorlásban jelképezett, évekkel hátráltatta a Kádár-rendszer megbékélését is a magyar néppel. Holott a megbékélés nyilvánvaló politikai okokból, de a hatvanas évektől kezdve kibontakozó új vonal tanúsága szerint is, része volt a Kádár János-féle MSZMP politikai terveinek.
Miközben gazdaságilag intézkedések egész sora szolgálta a társadalom megnyerését, a Nagy Imre-ügy politikailag eltávolíthatatlan súly maradt a rendszer vállán.
A hatvanas évek elejétől lehetett ugyan az elnyomás csavarjait lazábbra fogni, még politikai amnesztiákat is lehetett hirdetni, az ötvenes évek utolsó harmadában lefolytatott politikai pereket azonban tartalmilag felülvizsgálni és hatálytalanítani nem lehetett: egyrészt azért, mert az ötvenhatos népforradalom ördögi beállítása ezeknek során visszavonhatatlan hittétellé emelkedett, másrészt pedig, mert nem volt mit kezdeni a megtorlás temetetlenül hagyott holtjaival.
Hogy mennyire így volt, azt az 1989-es év mutatta meg. Attól a pillanattól kezdve, hogy a Kádár János visszavonulása után fölállított hivatalos történészbizottság vezetője és szószólója (Pozsgay Imre) népfelkelésnek nyilvánította az 1956-os eseményeket, a pártállami diktatúra egész önigazolási rendszere vált tarthatatlanná.
A temetetlen holtak 1989. június 16-i nyilvános elföldelésével pedig megkezdődött a kommunista rendszer önfelszámolása.
Ebben az értelemben a kommunista Nagy Imre harmadszor is, még egyszer és utoljára a XX. századi magyar történelem főszereplőjévé vált. S amit 1956 októberében, a második színrelépésekor nem tudott elérni, holott az életét tette rá, azt harmincegy évvel a mártírhalála után végrehajtotta a nem mindig hálás és nem is feltétlenül okszerűen cselekvő utókor.
*
„A PER - NAGY IMRE ÉS TÁRSAI 1958, 1989” című ezen kiadványt a per és körülményei, a halálbüntetés, a megtorlások, az újratemetés iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
A legitimitása már addig is gyenge lábakon állt, Nagy Imréék csalárd meggyilkolása azonban még az addig előlegezett kevés bizalmat is semmissé tette.
Még az a kevés külföldi megfigyelő is, aki mentő körülményeket keresett Kádáréknak, legfeljebb azzal érvelhetett, hogy a parancs föltehetően Moszkvából jött, s Kádár János talán a jobb belátása ellenére engedelmeskedett.
Az azóta nyilvánosságra került pártiratokból azonban tudjuk, hogy még ez a mentség sem állja meg a helyét. A magyar kormányzati irányt ugyan Moszkvából szabták meg, sőt Nagy Imréék elrablása is elsődlegesen a szovjet katonai-rendőri szervek műve volt, 1958 tavaszára azonban Kádár János és kormányzata már elég mozgásteret kapott ahhoz, hogy maga határozza meg, miként rendezi meg a pert, és mi legyen annak személy szerinti kimenetele.
A Nagy Imre-per véres kimenetele és mindaz, amit ez az eljárás a megtorlásban jelképezett, évekkel hátráltatta a Kádár-rendszer megbékélését is a magyar néppel. Holott a megbékélés nyilvánvaló politikai okokból, de a hatvanas évektől kezdve kibontakozó új vonal tanúsága szerint is, része volt a Kádár János-féle MSZMP politikai terveinek.
Miközben gazdaságilag intézkedések egész sora szolgálta a társadalom megnyerését, a Nagy Imre-ügy politikailag eltávolíthatatlan súly maradt a rendszer vállán.
A hatvanas évek elejétől lehetett ugyan az elnyomás csavarjait lazábbra fogni, még politikai amnesztiákat is lehetett hirdetni, az ötvenes évek utolsó harmadában lefolytatott politikai pereket azonban tartalmilag felülvizsgálni és hatálytalanítani nem lehetett: egyrészt azért, mert az ötvenhatos népforradalom ördögi beállítása ezeknek során visszavonhatatlan hittétellé emelkedett, másrészt pedig, mert nem volt mit kezdeni a megtorlás temetetlenül hagyott holtjaival.
Hogy mennyire így volt, azt az 1989-es év mutatta meg. Attól a pillanattól kezdve, hogy a Kádár János visszavonulása után fölállított hivatalos történészbizottság vezetője és szószólója (Pozsgay Imre) népfelkelésnek nyilvánította az 1956-os eseményeket, a pártállami diktatúra egész önigazolási rendszere vált tarthatatlanná.
A temetetlen holtak 1989. június 16-i nyilvános elföldelésével pedig megkezdődött a kommunista rendszer önfelszámolása.
Ebben az értelemben a kommunista Nagy Imre harmadszor is, még egyszer és utoljára a XX. századi magyar történelem főszereplőjévé vált. S amit 1956 októberében, a második színrelépésekor nem tudott elérni, holott az életét tette rá, azt harmincegy évvel a mártírhalála után végrehajtotta a nem mindig hálás és nem is feltétlenül okszerűen cselekvő utókor.
*
„A PER - NAGY IMRE ÉS TÁRSAI 1958, 1989” című ezen kiadványt a per és körülményei, a halálbüntetés, a megtorlások, az újratemetés iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.