A filozófia lényege

Általános szokás, hogy bizonyos szellemi alkotásokat, amelyek a történelem folyamán a különböző népeknél nagy számban keletkeznek, összefoglalóan a filozófia általános képzete alá rendelünk.

Ha azután ezen egyedi, a szóhasználat által filozófiaként vagy filozófiaiként jellemzett tényállásokban meglévő közöset valamely elvont formulában fejezzük ki, akkor jön létre a filozófia fogalma.

Legmagasabb szintű megvalósulását ez a fogalom akkor érné el, ha adekvátan tudná ábrázolni a filozófia lényegét. Ez a lényegfogalom azt a képzési törvényt mondaná ki, amely érvényre jut minden egyes filozófiai rendszer kialakulása során, s e törvényből származnának majd a neki alárendelt egyedi tények közötti kapcsolatviszonyok is.

Megoldani ezen ideális feladatot csakis akkor lehet - ha fennáll az az előfeltétel -, hogy mindabban, amire a filozófia vagy a filozófiai megjelölést alkalmazzuk, benne foglaltatik egy ilyen általános tényállás: mégpedig olyképpen, hogy valamennyi egyedi esetben ez az egyetlen képzési törvény hat, s így a megjelölés alá tartozó egész területet egyfajta belső összefüggés fogja át.

Ekkor a filozófia elnevezésen egy általános jellegű tárgyat értenek; azt feltételezik, hogy az egyedi tények mögött van valami szellemi összefüggés, mint a filozófia empirikus egyedi tényeinek egységes és szükségszerű alapja, változásainak szabálya, mint a filozófia sokféleségét tagoló rendezőelv.

„A Filozófia Lényege” című ezen kiadványt a filozófiai kifejezésmód, az egyedi tények közötti szellemi összefüggés iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.