Oswald Spengler élete és filozófiája-Csejtei Dezső - Juhász Anikó-Könyv-Attraktor-Magyar Menedék Könyvesház

Magyar Menedék Könyvesház

Részletes kereső
Csejtei Dezső - Juhász Anikó - Oswald Spengler élete és filozófiája

Oswald Spengler élete és filozófiája

Csejtei Dezső - Juhász Anikó

Könyv
Attraktor kiadó, 2009
500 oldal, Kemény kötésű fűzött C5 méret
ISBN 9789639857131
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 3 900 Ft
Megtakarítás: 15%
Online ár: 3 315 Ft
Nincs készleten
1 2 3 4 5
5.0 (1 vélemény alapján)
Leírás
Oswald Spengler a XX. század első felének egyik meghatározó konzervatív gondolkodója, fő műve a Nyugat Alkonya a krizeológia egyik alapműve.

Az „Oswald Spengler Élete és Filozófiája” című könyv „gerincét” is ez a mű, megszületésének a körülményei, a hatása, a benne kifejtett gondolatok, elméletek alkotják.

A szerzők nem úgymond „kiemelik” Spengler eszmerendszerét megszületése „környezetéből”, hogy aztán ítélkezzenek felette, hanem ellenkezőleg, belehelyezik abba. Megismerhetjük Spengler családi hátterét, például azt, hogy anyai ágon zsidó származású volt.

Megismerhetjük Münchent, a várost, amelyet otthonául választott, valamint a korabeli Németország meghatározó politikai, művészeti, filozófiai mozgalmait, amelyek hatottak Spenglerre, akár az eszmerendszerének előzményeiként is felfoghatók.

Említi és részben bemutatja az I. világháború kitöréséhez „kötődő” 14-es eszméket, melynek képviselői az I. világháborút, vagyis Németország és az Antant hatalmak, azok közül is elsősorban Anglia küzdelmét, mint a kultúráért, annak védelmében vívott küzdelmet definiálták.

Bizonyos értelemben ugyanez a szembeállítás (német-angol) jelenik meg a Poroszság és a szocializmus című művében is. Említi a konzervatív forradalom bizonyos képviselőit, például Ernst Jüngert, illetve külön alfejezetek foglalkoznak Spengler és Nietsche, valamint Spengler és Thomas Mann egymáshoz való „viszonyával”.
*
Spengler történelemszemlélete:

A történelem alapegységének a kultúrát tekintette. Szakítva az Európa központú történelemszemlélettel nyolc, talán fogalmazhatnánk úgy, hogy történelemformáló kultúrát, „határozott meg”, ezek pedig Kína, India, Babilónia, Egyiptom, a mai Mexikó területén létezett indián kultúra, az antik, az arab, valamint a nyugati kultúra.

Elutasította a világtörténelem fogalmát, valamint a történelem mint lineáris fejlődési folyamat meghatározását, és az ókor, középkor, újkor felosztását ugyancsak.

A lineáris fejlődés folyamata helyett a cikluselméletet vallotta, amely szerint az egymást követő kultúrák törvényszerűen (ciklus) ugyanazokon a folyamatokon mennek keresztül (a kultúra és a civilizáció „világában”) illetve ugyanazokkal a jelenségekkel „találkoznak” és mindezek az adott kultúrák fejlődési és hanyatlási szakaszaiban ugyanazok (a lényegüket tekintve).

Ezért tartotta lehetségesnek, hogy a saját korából, a XX. század elejéről prognózist adhasson a nyugati kultúra végső sorsáról, alkonyáról.

Kultúra és civilizáció:

Vannak szellemtörténeti irányzatok, amelyek a kultúrát és a civilizációt egymás szinonimájaként használják, és vannak olyanok, amelyek a kultúra alatt a belső, a szellemi, az organikus, míg a civilizáció alatt a külső, az anyagi, a mechanikus „réteget” értik.

Spengler a nyugati (és a többi) kultúra egymást követő fázisaiként határozta meg őket.

A nyugati kultúra életében bekövetkezett törést, a kultúra fázisából a civilizáció fázisába való átmenetét Napóleon és az ipari forradalom korára, vagyis a XVIII. század végére és a XIX. század elejére teszi.

Kultúrfilozófiájának egyik alapfogalma a sors, amely alatt egy kultúra még meg nem valósított „lehetőségeit” érti.

A törés azt jelenti, hogy a Nyugat, mint kultúra beteljesítette a küldetését, szellemileg „belsőleg” kimerült, és átlépett a „külső”, mechanikus civilizáció állapotába.

A vallás „életében” ez jelenti az elvallástalanodást, a materializmus és az ateizmus térnyerését, melyet a „második” vallásosság” korszaka követ, melynek már nincs köze az autentikus valláshoz, ebbe a jelenségkörbe tartozik a newage és az újpogány népi szinkretizmus.

Ebből a második vallásosságból fognak megszületni a primitivizálódás végső fázisában a Spengler által fellah-vallásoknak nevezett „hitek”. A törés azt is jelenti, hogy a nyugati filozófiának és művészeteknek is vége, a Nyugat már mindent „elmondott”, amit a filozófia és a művészet „nyelvén” elmondani a küldetése volt.

A civilizáció fázisának első szakaszában felbomlik a hierarchia és megszületik az egyenlőség babonáján alapuló demokrácia és tömegtársadalom.

Ezután az „epizód” után viszont megszületik, vagy inkább újjászületik a cezarizmus, az erős kezű vezetők kora, A cezarizmus újjászületésnek idejét a 2000 és 2200 közötti időszakra helyezi.

Kultúrfilozófiájának egyik sokat vitatott tétele a kultúrák szingularitásának elve, mely szerint minden kultúrák közötti „párbeszéd” csak látszat, egy kultúra semmilyen „teljesítménye” (ideája, szellemisége) sem „ültethető át” egy másik kultúra közegébe. Ezen az alapon tagadta az antik görög és a nyugati kultúra részét képező reneszánsz között fennálló bármilyen szellemi kontinuitás vagy kapcsolat valódiságát.

Másik fontos, vitatott tétele az ősszimbólumok elmélete, amely szerint minden kultúra a születésekor „választ” egy szimbólumot, amelyet aztán minden megnyilvánulásában (történelem, művészet, tudomány) realizál, „kifejt”.

A nyugati kultúra ősszimbóluma a végtelen tér, amelynek legyőzésére „törekszik”, ennek realizációi, a keresztes hadjáratok, a földrajzi felfedezések, a tömegközlekedés fejlődése…stb. A végtelen tér legyőzésére való törekvés az alapja annak a jelzőnek, tulajdonságnak, amit a nyugati kultúrához rendel, ami pedig a fausti jelleg.

Spengler nagyváros ellenessége:

Kapcsolódva a „klasszikus” agrárromantikához, szembeállította a vidéket a várossal, a vidék, a falu a termékenység (gyermekáldás és meggyökerezettség) a vallási és a nemzeti „univerzumban” letéteményese, szemben a várossal, amely a terméketlenség és a gyökértelenség „hordozója”.

A nagyvárost önmagáért való világként határozta meg, melynek kapcsolata a környezetével (a vidékkel, a természettel) hódító jellegű, és ahol megszületett egy „újfajta tömeglélek”.

Ennek egyik megtestesítője a nagyvárosi entellektüel, aki gyökértelen, mert bármelyik nagyváros lehet az élőhelye, mert vallástalan, mert az eszméi virtuálisak, önmagukból „táplálkozóak”.

Ezen típust Spengler intellektuális nomádnak nevezi, de szemben a konzervatív forradalom több korifeusával és a nemzetiszocialista ideológusokkal, akik ezt a típust a zsidósághoz „kapcsolják”, Spengler a rassz „visszaszorulásáról”, jelentéktelenné válásáról beszél, tehát ez a típus a zsidósághoz sem „kapcsolható”.

A nagyvárosi terméketlenség megtestesítője a nagyvárosi nő, aki már nem az anyaságban éli meg létének az értelmét. Szerinte egy nép kipusztulásának kezdőpontja az, mikor már indokokat keresnek a gyermekek megszületéséhez.

Spengler és a politika:

Spenglert a konzervatív forradalom képviselői közé sorolják, amely szellemi mozgalom a weimari köztársaságra, és a modernizmus „kihívására” született egyik korabeli „válaszreakció”.

Konzervativizmusa megnyilvánult a hierarchia tiszteletében, az arisztokráciát tekintette hivatottnak a társadalom vezetésére. Elutasította a demokráciát és a pártokat. Pártellenessége kapcsolódik a nagyváros ellenességéhez is, mivel a pártot, mint szerveződési formát nagyvárosi jelenségnek tartotta.

Antiliberális volt és baloldalellenes, ugyanakkor az antiszemitizmus nem volt jelen az eszmerendszerében. 1923-ban történtek előkészületek egy „konzervatív fordulat” végrehajtására Münchenben (is), azonban a nemzetiszocialisták hatalom-átvételi kísérletükkel „beelőztek”. Ezután Spengler visszavonult a nyílt politizálástól.

A nemzetiszocializmushoz és a nemzetiszocialistákhoz való viszonya ambivalens volt, elutasította a tömegmozgalom jelleget, ugyanakkor a választásokon rájuk szavazott. Voltak olyan vezető nemzetiszocialisták, akik el akarták nyerni a szellemi támogatását, például a hatalomátvétel után „egyetemi katedrát” ajánlottak neki, amit Spengler nem fogadott el. Viszont voltak jelentős kritikusai is, közülük is kiemelkedik Alfred Baumler.

Élete utolsó éveiben „szellemi száműzetésbe” vonult, és a nemzetszocializmussal szemben a teljes elutasítás álláspontjára helyezkedett.

*
Az „Oswald Spengler Élete és Filozófiája” című ezen kiadványt a XX. század első felének egyik meghatározó konzervatív gondolkodója és filozófiai eszmerendszere iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.
*
Ajánlott még:
Ember és gép.
A Nyugat alkonya I-II.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Vélemények
Szállítás és fizetés