A nyugati gyepü erődítményei
Herényi István
Erődítmények, Várak Nyugatmagyarországon
Könyv
Heraldika kiadó, 2007
Heraldika kiadó, 2007
126 oldal, Kemény kötésű fűzött A4 méret
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 6 360 Ft
Megtakarítás: 7%
Online ár: 5 915 Ft
Leírás
A cím sokatmondó. A gyepű a szteppei népeknél a törzsek és a nemzetségek közötti határvonalat, illetve határsávot jelentette. Az egyes törzsi államok között is voltak gyepűk. Itt éltek a gyepűőrök.
Magyarország nyugati gyepűje nem tekinthető állandó határterületnek, az ugyanis időnként változott. 900-ban, amikor a horka törzsei megszállták Nyugat-magyarországot, a gyepű a Lajta–Lapics–Kucsenica mellett volt. 907-ben a németek legyőzése után a gyepű nyugatra tolódott. Ezt hívták gyepűelvének (Ens folyóig). Géza idejében a gyepűelve - az augsburgi csata elvesztése eredményeként - már csak Melkig ért.
A gyepű őrsége eredetileg a csatlakozott népek közül került ki. Augsburg után a hadrakelt sereg őrsége helyére, illetve azt kiegészítve Taksony nagyfejedelem szervezte meg a fejedelmi, később királyi őrséget. Előbb a Dunától északra és délre, majd valószínűleg már Géza fejedelem korában a határvármegyék szervezésével a gyepűket a fejedelmek megerősítették.
A gyepű Szent István idejében keletre húzódott, Farkasgyepű, Gyepűkaján vonaláig.
A könyvben minden sejthető gyepűhely szerepel, bár csak reprezentatív formában. A gyepűerődítményeket az utakra kivágott szálfáktól a magas várakig vette figyelembe, az okleveles adatokra, a régészeti és nyelvészeti adatokra támaszkodva.
A gyepű a XIV. század végéig állt fenn. Ekkor Zsigmond király a király-őrséget az oligarcha családokra bízta, s ezzel a gyepűrendszer megszűnt.
*
„A NYUGATI GYEPŰ ERŐDÍTMÉNYEI” című kiadványt a gyepűrendszer, az itt emelt erődítmények és várak iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Magyarország nyugati gyepűje nem tekinthető állandó határterületnek, az ugyanis időnként változott. 900-ban, amikor a horka törzsei megszállták Nyugat-magyarországot, a gyepű a Lajta–Lapics–Kucsenica mellett volt. 907-ben a németek legyőzése után a gyepű nyugatra tolódott. Ezt hívták gyepűelvének (Ens folyóig). Géza idejében a gyepűelve - az augsburgi csata elvesztése eredményeként - már csak Melkig ért.
A gyepű őrsége eredetileg a csatlakozott népek közül került ki. Augsburg után a hadrakelt sereg őrsége helyére, illetve azt kiegészítve Taksony nagyfejedelem szervezte meg a fejedelmi, később királyi őrséget. Előbb a Dunától északra és délre, majd valószínűleg már Géza fejedelem korában a határvármegyék szervezésével a gyepűket a fejedelmek megerősítették.
A gyepű Szent István idejében keletre húzódott, Farkasgyepű, Gyepűkaján vonaláig.
A könyvben minden sejthető gyepűhely szerepel, bár csak reprezentatív formában. A gyepűerődítményeket az utakra kivágott szálfáktól a magas várakig vette figyelembe, az okleveles adatokra, a régészeti és nyelvészeti adatokra támaszkodva.
A gyepű a XIV. század végéig állt fenn. Ekkor Zsigmond király a király-őrséget az oligarcha családokra bízta, s ezzel a gyepűrendszer megszűnt.
*
„A NYUGATI GYEPŰ ERŐDÍTMÉNYEI” című kiadványt a gyepűrendszer, az itt emelt erődítmények és várak iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.