A pokol tornácán
Becze Csaba
A magyar királyi honvéd hadsereg hídfőcsatái a Donnál
Könyv
2009
2009
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 800 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 2 800 Ft
Leírás
A Paktum Nyomdaipari Társaság kiadásában megjelent könyv a 2. magyar hadsereg 1942. nyári, Don mentén vívott hídfőharcait mutatja be napi részletességgel.
A szerző egy évtizedes kutatómunkája során magyar - német vonalon a budapesti Hadtörténelmi Levéltár és a freiburgi Bundesarchiv - Militärarchiv fennmaradt, témához kapcsolódó iratanyaga mellett feldolgozta az ide vonatkozó magyar, német és orosz könyvészeti anyagokat, de megbízható szóbeli visszaemlékezéseket is felhasznált.
A kiadvány értékét növeli a közel ötven, többségében eddig publikálatlan fotó és a mellékelt térképek is. Péterdi A. János, aki ht. főhadnagyként, mint a távolfelderítő osztály pilótája maga is részt vett ezekben a harcokban, az alábbi ajánlást írta a műhöz:
„E kiváló szakmunka szerzője 33 évvel a műben leírt események után született. Hozzám fordult azzal a kéréssel, hogy írjak előszót munkájához. Azt válaszoltam: miután nincs közvetlen élményem a hídfőcsatákkal kapcsolatban, avatatlannak érzem magam e megtisztelő feladatra. Csaba barátom ellenvéleménye szerint, miután az egész időszak alatt a közelben tartózkodtam (Ilovszkoje repterén, a magyar 2. hadsereg alekszejevka-nyikolajevkai f.hadiszállásától néhány km-re É-ra), azon kívül hetente többször is átrepültem a front felett bevetéseim alkalmával, sőt a hídfőkről légi felvételeket is készítettem, feltétlenül meg kell szólalnom, már csak azért is mert sok jó bajtársam, volt elöljáróm küzdött a Pokol tornácán, közöttük többen életüket adták a Hazáért.
Alakulatom, az 1. ö. távolfelderítő osztály 1942. június 15 - én érkezett ki a Kurszktól D-re mintegy 30 km - re fekvő amaszovkai hadirepülőtérre. Itt kezdtük meg bevetéseinket június 25-én, majd július utolsó napjaiban előre települtünk Ilovszkojére. A hídfőcsatákhoz annyi közünk volt, hogy bevetésre menet és arról jövet felvételeket készítettünk a hídfőkről 6-7000 méter magasságból, ami gyakorlatban annyit jelentett, hogy egy 30 cm x 30 cm nagyságú légifelvétel egy 3600 m x 3600 m-es (ill. 4200 m x 4200 m-es) élesen kirajzolt területet foglalt magában, így néhány felvétel befedte egy-egy hídfő területét. Persze borús, felhős időben más volt a helyzet.
Alaposan végigolvastam ezt a nagyszerű munkát. Kezdeti érzésemet: a cím kissé túlzott, rövidesen felváltotta az a szomorú tudat, hogy igenis, a Pokol tornácán harcoltak derék katonáink. A szerző minden színezés nélkül, tárgyilagosan, nemcsak saját, hanem ellenséges forrásokat is felhasználva, a szereplőket gyakran idézve adja el. az eseményeket s fűzi azokhoz a meglátásait.
Olvasáskor sok olyan névvel találkoztam, akiket jóformán gyerekkorom óta ismertem. Safáry Endre negyedévesem volt a kőszegi katonaiskolában 1928-ban, ugyancsak Pálos Géza, aki az 1943. januári ilovszkojei földi védelmi harcokban súlyosan megsebesült, néhány héttel előtte pedig együtt repültük távolfelderítő bevetéseinket. Mocsáry István rep. őrnagy - aki Uriv felett halt hősi halált - 1936/37-ban századparancsnokom volt Nyíregyházán. Végül Massányi Tibor őrnagy, a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem első tulajdonosa, aki a Ludovika Akadémia falain belül szigorú sporttanárunk volt, de a falakon kívül nagyszerű bajtárs és barát. A Szerző munkáját minden jó magyarnak melegen ajánlom”.
*
„A POKOL TORNÁCÁN” című ezen kiadványt azoknak a történelmet kedvelő olvasóinknak ajánljuk, akik ebből a könyvből szeretnének informálódni a 2. magyar királyi honvéd hadsereg hídfőcsatáiról a Donnál. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
A szerző egy évtizedes kutatómunkája során magyar - német vonalon a budapesti Hadtörténelmi Levéltár és a freiburgi Bundesarchiv - Militärarchiv fennmaradt, témához kapcsolódó iratanyaga mellett feldolgozta az ide vonatkozó magyar, német és orosz könyvészeti anyagokat, de megbízható szóbeli visszaemlékezéseket is felhasznált.
A kiadvány értékét növeli a közel ötven, többségében eddig publikálatlan fotó és a mellékelt térképek is. Péterdi A. János, aki ht. főhadnagyként, mint a távolfelderítő osztály pilótája maga is részt vett ezekben a harcokban, az alábbi ajánlást írta a műhöz:
„E kiváló szakmunka szerzője 33 évvel a műben leírt események után született. Hozzám fordult azzal a kéréssel, hogy írjak előszót munkájához. Azt válaszoltam: miután nincs közvetlen élményem a hídfőcsatákkal kapcsolatban, avatatlannak érzem magam e megtisztelő feladatra. Csaba barátom ellenvéleménye szerint, miután az egész időszak alatt a közelben tartózkodtam (Ilovszkoje repterén, a magyar 2. hadsereg alekszejevka-nyikolajevkai f.hadiszállásától néhány km-re É-ra), azon kívül hetente többször is átrepültem a front felett bevetéseim alkalmával, sőt a hídfőkről légi felvételeket is készítettem, feltétlenül meg kell szólalnom, már csak azért is mert sok jó bajtársam, volt elöljáróm küzdött a Pokol tornácán, közöttük többen életüket adták a Hazáért.
Alakulatom, az 1. ö. távolfelderítő osztály 1942. június 15 - én érkezett ki a Kurszktól D-re mintegy 30 km - re fekvő amaszovkai hadirepülőtérre. Itt kezdtük meg bevetéseinket június 25-én, majd július utolsó napjaiban előre települtünk Ilovszkojére. A hídfőcsatákhoz annyi közünk volt, hogy bevetésre menet és arról jövet felvételeket készítettünk a hídfőkről 6-7000 méter magasságból, ami gyakorlatban annyit jelentett, hogy egy 30 cm x 30 cm nagyságú légifelvétel egy 3600 m x 3600 m-es (ill. 4200 m x 4200 m-es) élesen kirajzolt területet foglalt magában, így néhány felvétel befedte egy-egy hídfő területét. Persze borús, felhős időben más volt a helyzet.
Alaposan végigolvastam ezt a nagyszerű munkát. Kezdeti érzésemet: a cím kissé túlzott, rövidesen felváltotta az a szomorú tudat, hogy igenis, a Pokol tornácán harcoltak derék katonáink. A szerző minden színezés nélkül, tárgyilagosan, nemcsak saját, hanem ellenséges forrásokat is felhasználva, a szereplőket gyakran idézve adja el. az eseményeket s fűzi azokhoz a meglátásait.
Olvasáskor sok olyan névvel találkoztam, akiket jóformán gyerekkorom óta ismertem. Safáry Endre negyedévesem volt a kőszegi katonaiskolában 1928-ban, ugyancsak Pálos Géza, aki az 1943. januári ilovszkojei földi védelmi harcokban súlyosan megsebesült, néhány héttel előtte pedig együtt repültük távolfelderítő bevetéseinket. Mocsáry István rep. őrnagy - aki Uriv felett halt hősi halált - 1936/37-ban századparancsnokom volt Nyíregyházán. Végül Massányi Tibor őrnagy, a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem első tulajdonosa, aki a Ludovika Akadémia falain belül szigorú sporttanárunk volt, de a falakon kívül nagyszerű bajtárs és barát. A Szerző munkáját minden jó magyarnak melegen ajánlom”.
*
„A POKOL TORNÁCÁN” című ezen kiadványt azoknak a történelmet kedvelő olvasóinknak ajánljuk, akik ebből a könyvből szeretnének informálódni a 2. magyar királyi honvéd hadsereg hídfőcsatáiról a Donnál. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.