Kassai őrjárat
Márai Sándor
Könyv
Helikon kiadó, 2003
Helikon kiadó, 2003
ISBN 9789632088396
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 1 300 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 1 300 Ft
Leírás
A szerző 1941 - ben hazautazott szülővárosába Kassára, és végigjárja gyermekkora tájait. Az emlékek és a látottak hatására a jelenről, az író feladatáról, a szellemi ember felelősségéről elmélkedik.
„Négy héttel a nap után, mikor a német csapatok bevonultak Párizsba, hazautaztam Kassára. Egy napra mentem csak, nem volt semmi dolgom ott. Most, az idő múltával, elcsodálkozom, miért is mentem?... Valószínűleg, mert otthontalannak éreztem magam a világban.
Repülőgéppel utaztam. A budaörsi repülőtéren, a szemerkélő esőben - azon a nyáron örökké esett. A várócsarnok térfokának korlátjához könyökölve két fiatal nő lelkesen beszélt a kassai havasok menedékházáról, a Lajos-ról és az Ottiliá-ról. Lelkendezve beszéltek, a csendről, a nyugalomról, a tiszta levegőről, mely a magasban várja a vándort, s ez a szó: menedék - lágyan hangzott el az ajkaikról, mint egy sóhajtás, egyfajta vágyódás szelíd segélyszava.
Szórakozottan hallgattam a beszédjüket, a zöld mezőt néztem, a budaörsi dombokat, az ezüstszín gépeket a várócsarnok előtt, az ügyeletes csendőr lobogó kakastollait - a csendőr itt jelképes országhatárt őrzött, mint a világegyetem baktere, mert a lánccal elkerített betonmezőn túl a szabad világ kezdődik, a légi tér, a félelmes és divatos végtelenség -, s mindegyre visszhangzott lelkemben ez a jámbor szó. Menedékház! Nincs a világon menedék és menedékház, gondoltam és vállat vontam. Ilyen szórakozottan szálltam a gépbe.
Hatan utaztunk, utasok, s a vezető és az ügyeletes tiszt, aki a rádióra vigyázott. A vezetővel nemrégen találkoztunk, a városban; a Budaörsi út egyik szögleténél szállott fel a társaskocsira, mely a repülőtársaság városi irodája előtt gyűjti össze és szállítja a repülőtérre az utasokat. Mikor felszállt hozzánk, kék egyenruhájában, kezében kis vulkánfiber táskájával, amelyben az egynapos úthoz, a kassai, vagy ungvári megalváshoz szükséges hálóinget, papucsot cipelte, s valamilyen szerény kis elemózsiát...”
*
A „KASSAI ŐRJÁRAT” című ezen kiadványt a Márai Sándor műveit kedvelő, adott esetben az 1941 - ben a szülővárosába, Kassára hazautazott íróval gondolatban együtt a gyermekkora tájait végigjáró, az emlékek és látottak hatására az akkori jelenről, az író feladatáról, a szellemi ember felelősségéről az íróval együtt elmélkedő olvasóink figyelmébe ajánljuk. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
„Négy héttel a nap után, mikor a német csapatok bevonultak Párizsba, hazautaztam Kassára. Egy napra mentem csak, nem volt semmi dolgom ott. Most, az idő múltával, elcsodálkozom, miért is mentem?... Valószínűleg, mert otthontalannak éreztem magam a világban.
Repülőgéppel utaztam. A budaörsi repülőtéren, a szemerkélő esőben - azon a nyáron örökké esett. A várócsarnok térfokának korlátjához könyökölve két fiatal nő lelkesen beszélt a kassai havasok menedékházáról, a Lajos-ról és az Ottiliá-ról. Lelkendezve beszéltek, a csendről, a nyugalomról, a tiszta levegőről, mely a magasban várja a vándort, s ez a szó: menedék - lágyan hangzott el az ajkaikról, mint egy sóhajtás, egyfajta vágyódás szelíd segélyszava.
Szórakozottan hallgattam a beszédjüket, a zöld mezőt néztem, a budaörsi dombokat, az ezüstszín gépeket a várócsarnok előtt, az ügyeletes csendőr lobogó kakastollait - a csendőr itt jelképes országhatárt őrzött, mint a világegyetem baktere, mert a lánccal elkerített betonmezőn túl a szabad világ kezdődik, a légi tér, a félelmes és divatos végtelenség -, s mindegyre visszhangzott lelkemben ez a jámbor szó. Menedékház! Nincs a világon menedék és menedékház, gondoltam és vállat vontam. Ilyen szórakozottan szálltam a gépbe.
Hatan utaztunk, utasok, s a vezető és az ügyeletes tiszt, aki a rádióra vigyázott. A vezetővel nemrégen találkoztunk, a városban; a Budaörsi út egyik szögleténél szállott fel a társaskocsira, mely a repülőtársaság városi irodája előtt gyűjti össze és szállítja a repülőtérre az utasokat. Mikor felszállt hozzánk, kék egyenruhájában, kezében kis vulkánfiber táskájával, amelyben az egynapos úthoz, a kassai, vagy ungvári megalváshoz szükséges hálóinget, papucsot cipelte, s valamilyen szerény kis elemózsiát...”
*
A „KASSAI ŐRJÁRAT” című ezen kiadványt a Márai Sándor műveit kedvelő, adott esetben az 1941 - ben a szülővárosába, Kassára hazautazott íróval gondolatban együtt a gyermekkora tájait végigjáró, az emlékek és látottak hatására az akkori jelenről, az író feladatáról, a szellemi ember felelősségéről az íróval együtt elmélkedő olvasóink figyelmébe ajánljuk. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.