Árpád-házi triptichon
Páskándi Géza
magyar királydrámák I.
Könyv
2009
2009
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 1 980 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 1 980 Ft
Leírás
Szent László, Könyves Kálmán, Vak Béla
*
Páskándi Géza munkássága, különösképpen drámaírása, drámaírói életműve nemcsak a modern magyar irodalom külön fejezete, hanem az egész európai modernségnek és főként a kelet - közép - európai drámaművészetnek is az egyik kiemelkedően jelentős alkotása.
A Páskándi - féle abszurd vagy abszurdoid dráma szervesen függ össze a Mrożek, Havel, Różewicz, Örkény és mások nevével fémjelezhető kelet-európai abszurd vagy groteszk színház folyamataival és fejleményeivel, de szerteágazó vonatkozásai révén ennek a jellegzetes drámatípusnak nemcsak példája, képviselője, hanem – összetettsége és sokszínűsége folytán – sok tekintetben kezdeményezője, szuverén megújítója és öntörvényű képletteremtője is egyben.
„Páskándi nem »eltanulta« ezt a látásmódot, ezt a kérdésfeltevést, nem másodkézből kapta a filozófiai mélységű, de e világi gondolatokat. Alapélményéről van szó, ez magyarázza – természetesen a formai kísérletezés mellett – azt a gazdag változatosságot, amelyben a kor nagy dilemmáját megfogalmazza”...
Az önálló, szuverén magyar államiság megszilárdításának, egyúttal a perspektivikus európai folyamatok, világrend keretei közé való beillesztésének, beágyazásának irdatlan gondja: voltaképpen ez ennek a trilógiának az alapvető, feszítő – s a Kárpát-medencei magyarság minden korszakára aktualizálható – eszmei tartalma.
• Lehet-e a legmeghatározóbb külföldi hatalmakhoz úgy kapcsolódni, hogy közben a külső, idegen befolyás ne fenyegesse a magyar nép létét?
• Hogyan lehet egyszerre szövetkezni és távol tartani – bekerülni és elkerülni?
• Miképpen lehetséges a különféle nagyhatalmi erőközpontok eldöntetlen birkózása, valamint a saját ország önazonosság-erősítő törekvése közepette az elsődleges létérdek feltételeinek egyértelmű megállapítása?
• Képes-e László vagy Kálmán a pápaság bizalmának kockáztatása nélkül megtagadni például a magyar szenvedést, áldozatot, vérveszteséget is követelő keresztes hadjáratok ügyének feltétlen kiszolgálását?
• Pápaság és császárság, Európa és Bizánc, Nyugat és Kelet („kunok, besenyők, szlávok és a germán” „fenekedése”) között húzódik-e olyan birodalmakon kívüli mezsgye, amely a kikerülhetetlen választás stratégiáját nem a függetlenség teljes feladásával együtt kényszeríti ki?
• A csatlakozás méltó megbecsültséget is hoz-e? (László például felteszi a kérdést: „Mért akarta a pápa, hogy ne legyen magyar szent? Rosszabbak vagyunk bárki másnál?”)
*
Lét és nemlét pereméről így fohászkodik a haldokló László: „Ó, Teremtő Atyám, ó, Egyszülött Fia, ó, Szentlélek Isten… Csak egyet kérek ez utolsó órán (…) Atyám, míg néped egy is van e földön… míg néped van… magyar is legyen… Ámen.”
Előzőleg a Salamontól a kunoknak átjátszani tervezett Erdélyről ilyképpen tesz vallomást: „Erdélyt? Nektek…? Élő szívemet inkább hagynám kitépni (…) Ó, hát olcsó ajándéknak nézik ezt a véres, kincses földet, mit csak úgy adni-venni, ígérni lehet?”
A beteg Kálmán pedig ekként összegez: „Volt-e a magyarral valami célja, valami külön célja a Teremtőnek? (…) Azzal, hogy oly sok emberi nyelv van, kicsi és nagy – volt-e terve az Úrnak? És vélünk, a mi nyelvünkkel volt-e, s ha igen, mi célja, terve volt? (…) hiszem, hogy akármily kicsiny, de mégis volt célja. Ha semmi más, egy bizonyosan: hogy megmaradjon. Hogy fennmaradjon most és mindörökké.” A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
*
Páskándi Géza munkássága, különösképpen drámaírása, drámaírói életműve nemcsak a modern magyar irodalom külön fejezete, hanem az egész európai modernségnek és főként a kelet - közép - európai drámaművészetnek is az egyik kiemelkedően jelentős alkotása.
A Páskándi - féle abszurd vagy abszurdoid dráma szervesen függ össze a Mrożek, Havel, Różewicz, Örkény és mások nevével fémjelezhető kelet-európai abszurd vagy groteszk színház folyamataival és fejleményeivel, de szerteágazó vonatkozásai révén ennek a jellegzetes drámatípusnak nemcsak példája, képviselője, hanem – összetettsége és sokszínűsége folytán – sok tekintetben kezdeményezője, szuverén megújítója és öntörvényű képletteremtője is egyben.
„Páskándi nem »eltanulta« ezt a látásmódot, ezt a kérdésfeltevést, nem másodkézből kapta a filozófiai mélységű, de e világi gondolatokat. Alapélményéről van szó, ez magyarázza – természetesen a formai kísérletezés mellett – azt a gazdag változatosságot, amelyben a kor nagy dilemmáját megfogalmazza”...
Az önálló, szuverén magyar államiság megszilárdításának, egyúttal a perspektivikus európai folyamatok, világrend keretei közé való beillesztésének, beágyazásának irdatlan gondja: voltaképpen ez ennek a trilógiának az alapvető, feszítő – s a Kárpát-medencei magyarság minden korszakára aktualizálható – eszmei tartalma.
• Lehet-e a legmeghatározóbb külföldi hatalmakhoz úgy kapcsolódni, hogy közben a külső, idegen befolyás ne fenyegesse a magyar nép létét?
• Hogyan lehet egyszerre szövetkezni és távol tartani – bekerülni és elkerülni?
• Miképpen lehetséges a különféle nagyhatalmi erőközpontok eldöntetlen birkózása, valamint a saját ország önazonosság-erősítő törekvése közepette az elsődleges létérdek feltételeinek egyértelmű megállapítása?
• Képes-e László vagy Kálmán a pápaság bizalmának kockáztatása nélkül megtagadni például a magyar szenvedést, áldozatot, vérveszteséget is követelő keresztes hadjáratok ügyének feltétlen kiszolgálását?
• Pápaság és császárság, Európa és Bizánc, Nyugat és Kelet („kunok, besenyők, szlávok és a germán” „fenekedése”) között húzódik-e olyan birodalmakon kívüli mezsgye, amely a kikerülhetetlen választás stratégiáját nem a függetlenség teljes feladásával együtt kényszeríti ki?
• A csatlakozás méltó megbecsültséget is hoz-e? (László például felteszi a kérdést: „Mért akarta a pápa, hogy ne legyen magyar szent? Rosszabbak vagyunk bárki másnál?”)
*
Lét és nemlét pereméről így fohászkodik a haldokló László: „Ó, Teremtő Atyám, ó, Egyszülött Fia, ó, Szentlélek Isten… Csak egyet kérek ez utolsó órán (…) Atyám, míg néped egy is van e földön… míg néped van… magyar is legyen… Ámen.”
Előzőleg a Salamontól a kunoknak átjátszani tervezett Erdélyről ilyképpen tesz vallomást: „Erdélyt? Nektek…? Élő szívemet inkább hagynám kitépni (…) Ó, hát olcsó ajándéknak nézik ezt a véres, kincses földet, mit csak úgy adni-venni, ígérni lehet?”
A beteg Kálmán pedig ekként összegez: „Volt-e a magyarral valami célja, valami külön célja a Teremtőnek? (…) Azzal, hogy oly sok emberi nyelv van, kicsi és nagy – volt-e terve az Úrnak? És vélünk, a mi nyelvünkkel volt-e, s ha igen, mi célja, terve volt? (…) hiszem, hogy akármily kicsiny, de mégis volt célja. Ha semmi más, egy bizonyosan: hogy megmaradjon. Hogy fennmaradjon most és mindörökké.” A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.