Fények a vaksötétben
Galgóczy Árpád
A GULÁG-trilógia második kötete
Könyv
2009
2009
ISBN 9789638691569
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 900 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 2 900 Ft
Leírás
GULAG. Egy szó, amely éppoly mérvű rettenetet sejtet, idéz, mint Dachau, Auschwitz vagy Sobibor. A Szovjetunió második világháború után hírhedtté vált haláltáboraiba sajnos nem egy magyar, köztük e kötet szerzője is elkerült.
A „FÉNYEK A VAKSÖTÉTBEN” című ezen kötet dokumentum - értékű, mégis teljesen szubjektív beszámoló a politikai fogolyként Kazahsztánban töltött öt évről. A trilógia első kötetéből pedig a deportáció viszontagságairól szerezhettünk tudomást.
Ez a második kötet viszont - ahogy talán a címe is sugallja - némiképp derűsebb képet vázol fel a láger életről.
GALGÓCZY, a botcsinálta rajz- és festőművész egyre nagyobb népszerűségnek kezdett örvendeni a lágerben raboskodók körében, így a portrékért kapott fizetségnek – a szalonnának, a plusz kenyéradagoknak, a cukornak, és a szintén élelemre becserélhető, vagy akár más szívességekért is cserébe adható cigarettának – köszönhetően kezdett igazi emberformát ölteni a csont és bőr kényszermunkások között.
Ezzel párhuzamosan egyik honfitársa, Berkes Bandi, az Amerikát és még sok más országot megjárt, ezért kémnek kikiáltott cigányprímás úgyszintén komoly karriert csinált a lágerben, amikor „Repülj, fecském”! címmel saját, ám Bartók- és Kodály-féle népdalegyvelegként tálalt koncertdarabot komponált. Ezt a táborban raboskodó művészi tehetségek tudását összemérni hivatott, varieté számokkal tűzdelt hangversenyen (amolyan foglyoknak szervezett „ki mit tud?”-on) adta elő. Ebből a megmérettetésből - szinte természetes módon - győztesként került ki.
Aki pedig nem művészként érvényesült, az orvosként, szakemberként bizonyította, hogy mennyire életrevaló fajta is a magyar.
Mindeközben alapvető átalakulás indult el a büntetőtáborokban. A köztörvényes rabokat, akik a magyarok, elsősorban is az író kivételezett helyzetét biztosították, fokozatosan más lágerekbe szállították át, hogy elkülönítsék őket a politikai foglyoktól.
Az átszervezés várható negatív hatásait a megszokott konspirálással igyekeztek kivédeni a kis magyar közösség tagjai: ahogy az első időszakban, amikor még a lesoványodott, a hosszú menetelésektől elerőtlenedett hadifoglyok puszta életét igyekeztek megmenteni, az orvosok újfent az egészségi állapotukról kiadott hamis igazolásokkal próbálták a kórházban, de legalább a táborban tartani a barátaikat.
Az így kialakult állapotok már - már idillinek tűnhettek. Ahogy Galgóczy maga is megfogalmazta: „Az isten kebelében érezhettük magunkat. Fürödtünk, hegedűszót hallgattunk, rabtársainknál lényegesen többet és jobbat ettünk, egyszóval jól ment a sorunk. Állapotunknak egyetlen hatalmas, kardinális hibája volt. Rabok voltunk.”
A rabság tényén pedig semmi sem változtathat. Aki akár még évtizedekig várhat a szabadulásra, az a lelke mélyén keserűnek érzi még a legfinomabb kenyeret is.
És ha mindezt idegen földön, egy még saját fiaival is sanyarúan bánó rendszer kényének köszönhetően, hazájától távol kell elszenvednie valakinek, hiába a látszólagos – és ne feledjük, pusztán viszonylagos – jólét, mindennap azzal kell szembesülnie, hogy a felhőtlen, felszabadult öröm még várat magára.
*
A „FÉNYEK A VAKSÖTÉTBEN” című ezen kiadványt Galgóczy Árpád regényes életrajzának, a Gulág - trilógiának a második kötete iránt érdeklődő, ezen belül az 1947-es letartóztatását, a Szovjetunióba való deportálását - ahol több Gulág-tábort is megjárt - nyomon követő, majd az érzékletesen lefestett örökös éhezést, a kegyetlen fagyokat, a betegségeket, ám hangsúlyozottan a nyomorúságos helyzetükben is egymást segítő magyar emberek összetartását és egymás kölcsönös segítését bemutató kötetet forgatni, belőle informálódni akaró olvasóink figyelmébe ajánljuk.
*
Ajánlott még:
A túlélés művészete.
Az alagút vége. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
A „FÉNYEK A VAKSÖTÉTBEN” című ezen kötet dokumentum - értékű, mégis teljesen szubjektív beszámoló a politikai fogolyként Kazahsztánban töltött öt évről. A trilógia első kötetéből pedig a deportáció viszontagságairól szerezhettünk tudomást.
Ez a második kötet viszont - ahogy talán a címe is sugallja - némiképp derűsebb képet vázol fel a láger életről.
GALGÓCZY, a botcsinálta rajz- és festőművész egyre nagyobb népszerűségnek kezdett örvendeni a lágerben raboskodók körében, így a portrékért kapott fizetségnek – a szalonnának, a plusz kenyéradagoknak, a cukornak, és a szintén élelemre becserélhető, vagy akár más szívességekért is cserébe adható cigarettának – köszönhetően kezdett igazi emberformát ölteni a csont és bőr kényszermunkások között.
Ezzel párhuzamosan egyik honfitársa, Berkes Bandi, az Amerikát és még sok más országot megjárt, ezért kémnek kikiáltott cigányprímás úgyszintén komoly karriert csinált a lágerben, amikor „Repülj, fecském”! címmel saját, ám Bartók- és Kodály-féle népdalegyvelegként tálalt koncertdarabot komponált. Ezt a táborban raboskodó művészi tehetségek tudását összemérni hivatott, varieté számokkal tűzdelt hangversenyen (amolyan foglyoknak szervezett „ki mit tud?”-on) adta elő. Ebből a megmérettetésből - szinte természetes módon - győztesként került ki.
Aki pedig nem művészként érvényesült, az orvosként, szakemberként bizonyította, hogy mennyire életrevaló fajta is a magyar.
Mindeközben alapvető átalakulás indult el a büntetőtáborokban. A köztörvényes rabokat, akik a magyarok, elsősorban is az író kivételezett helyzetét biztosították, fokozatosan más lágerekbe szállították át, hogy elkülönítsék őket a politikai foglyoktól.
Az átszervezés várható negatív hatásait a megszokott konspirálással igyekeztek kivédeni a kis magyar közösség tagjai: ahogy az első időszakban, amikor még a lesoványodott, a hosszú menetelésektől elerőtlenedett hadifoglyok puszta életét igyekeztek megmenteni, az orvosok újfent az egészségi állapotukról kiadott hamis igazolásokkal próbálták a kórházban, de legalább a táborban tartani a barátaikat.
Az így kialakult állapotok már - már idillinek tűnhettek. Ahogy Galgóczy maga is megfogalmazta: „Az isten kebelében érezhettük magunkat. Fürödtünk, hegedűszót hallgattunk, rabtársainknál lényegesen többet és jobbat ettünk, egyszóval jól ment a sorunk. Állapotunknak egyetlen hatalmas, kardinális hibája volt. Rabok voltunk.”
A rabság tényén pedig semmi sem változtathat. Aki akár még évtizedekig várhat a szabadulásra, az a lelke mélyén keserűnek érzi még a legfinomabb kenyeret is.
És ha mindezt idegen földön, egy még saját fiaival is sanyarúan bánó rendszer kényének köszönhetően, hazájától távol kell elszenvednie valakinek, hiába a látszólagos – és ne feledjük, pusztán viszonylagos – jólét, mindennap azzal kell szembesülnie, hogy a felhőtlen, felszabadult öröm még várat magára.
*
A „FÉNYEK A VAKSÖTÉTBEN” című ezen kiadványt Galgóczy Árpád regényes életrajzának, a Gulág - trilógiának a második kötete iránt érdeklődő, ezen belül az 1947-es letartóztatását, a Szovjetunióba való deportálását - ahol több Gulág-tábort is megjárt - nyomon követő, majd az érzékletesen lefestett örökös éhezést, a kegyetlen fagyokat, a betegségeket, ám hangsúlyozottan a nyomorúságos helyzetükben is egymást segítő magyar emberek összetartását és egymás kölcsönös segítését bemutató kötetet forgatni, belőle informálódni akaró olvasóink figyelmébe ajánljuk.
*
Ajánlott még:
A túlélés művészete.
Az alagút vége. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.