Pilinszky János evangéliumi esztétikája - Teremtő képzelet és metafizika-Hankovszky Tamás-Könyv-Kairosz-Magyar Menedék Könyvesház

Magyar Menedék Könyvesház

Részletes kereső
Hankovszky Tamás - Pilinszky János evangéliumi esztétikája -  Teremtő képzelet és metafizika

Pilinszky János evangéliumi esztétikája - Teremtő képzelet és metafizika

Hankovszky Tamás

Könyv
Kairosz kiadó, 2011
264 oldal, Puha kötésű A5 méret
ISBN 9789636624453
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 900 Ft
Megtakarítás: 7%
Online ár: 2 697 Ft
Nincs készleten
1 2 3 4 5
5.0 (1 vélemény alapján)
Leírás
*
- Van-e köze a művészetnek a valláshoz azon túl is, hogy értelmezi és illusztrálja a bibliai történeteket, hogy a liturgia közegét biztosítja, vagy tanúságot tesz a hit igazságáról és öröméről?

Pilinszky János igennel válaszol erre a kérdésre. Meggyőződése, hogy a művészet mindenekelőtt a világ sorsáért viselt szolgálat, a jóvátehetetlen jóvátétele.

A költő Budapesten született 1921. november 25 - én. Értelmiségi család gyermeke.

A törékeny, érzékeny gyermeket a nagynénjei gyámolították, akik Pilinszkyre még felnőtt korában is erős érzelmi befolyással voltak. Verseinek egyik első értő olvasója a nővére, Erika volt, akinek öngyilkossága 1975 decemberében jóvátehetetlen űrt hagyott a költőben, s talán szerepet is játszott abban, hogy nem írt több verset.

A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett; jogot, majd magyar irodalmat és művészettörténetet hallgatott, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Első verseit 1938 végén, 1939 elején a Napkelet, az Élet és a Vigilia közölte. Ezeket később kötetbe nem vette fel.

1941-44-ben az Élet segédszerkesztője volt.

1944 őszén katonának hívták be, így került el a németországi Harbachba, ahol egész életre szóló, megrendítő élménye lett a koncentrációs táborok borzalmaival való találkozás.

1946-48-ban az Újhold társszerkesztője volt. Nevét joggal sorolják ugyan az Újhold köréhez, de hasonló erős szellemi és személyes kötődések fűzték más csoportosulásokhoz is, így a Vigilia és a Válasz köréhez.

Verseit a Magyarok és a Válasz közölte; első kötetét, a Trapéz és korlátot 1946 a Szent István Társulat adta ki. E vékony kötettel nyerte el 1947-ben a Baumgarten-díjat. 1947-48-ban ösztöndíjasként több hónapot Rómában töltött.

1949-től nem publikálhatott, az irodalmi élet perifériájára szorult. Ekkoriban verses meséket írt; a meséket tartalmazó kötetével lépett a kényszerű hallgatás után először a nyilvánosság elé (Aranymadár 1957).

1956-ban rövid ideig a Magvető Kiadó lektora, 1957-tő1 az Új Ember című katolikus hetilap belső munkatársa, nagyrészt itt jelentek meg a tárcái, a vallásos és bölcseleti elmélkedései, művészeti kritikái.

A második világháború utáni magyar líra egyik legnagyobb teljesítménye a Harmadnapon 1959 című kötet. Eredetileg a Senkiföldjén címet viselte, de Pilinszky kénytelen volt megváltoztatni, mert a megjelenését ehhez kötötték.

Az 1960-as évek elejétől számos alkalommal utazott Nyugat-Európába; Párizsban hosszabb időt is töltött, 1975-ben Amerikába is eljutott. Nemzetközi elismerését kiváló versfordításaikkal olyan költőtársak segítették, mint az angol Ted Hughes és a francia Pierre Emmanuel. (1976-ban Ted Hughes vendégeként aratott sikert Londonban.)

1970 végén ismerkedett meg Jutta Scherrer német vallástörténésszel. Szerelmük idejére esett Pilinszky utolsó alkotói korszaka, amely a Szálkák 1972 című kötettel kezdődött és a Kráter 1976 című gyűjteménnyel zárult. Életképek című színművét 1980-ban mutatták be az Egyetemi Színpadon.

Míg az ötvenes években viszonylag szűk körben ismerték, a hetvenes években már általános elismerés övezte - 1971-ben József Attila-díjat, 1980-ban Kossuth-díjat kapott -; ám a felé forduló figyelem részben megzavarta, fokozta szorongásait.

Önéletrajzaim címmel „vertikális regényt” készült írni, ennek egyik fejezetéből filmet rendezett volna, Kocsis Zoltán társaságában operát akart írni. E terveiből semmit sem tudott megvalósítani.

Alig egy hónappal az Ingrid Ficheux-vel kötött házassága után, 1981. május 27 - én Budapesten elhunyt.

A hetvenes évektől kezdve Pilinszky gyakran nyilatkozott a költészetét meghatározó életrajzi tényekről. A gyermekkori vakációkat a nagynénje által vezetett leányátnevelő intézetben töltötte. Itt tanulta meg a minden emberi jelenséggel szembeni alázatot és megértést. Másik nagynénje a betegsége folytán felnőtt korában sem tudott normálisan beszélni. Tőle tanulta meg a locsogás elvetését, a megszólalás, az artikuláció lelki és fizikai gyötrelmét, de egyúttal fegyelmét is.

A koncentrációs tábor élménye szintén meghatározta a líráját. Pilinszky a század botrányának nevezte a megsemmisítő táborok létrejöttét. Egész életében nem szabadult ettől az élménytől.

Önmeghatározása szerint: „Én költő vagyok és katolikus”. Azaz elhatárolja magát a kegyességi, ájtatossági, vallásos költészettől, s különválasztja a művészetet a hitbeli-vallási meggyőződéstől.

Ugyanakkor a költészete a szó eredeti értelmében katolikus, amennyiben a század egyetemes kérdéseit, problémáit veti fel, s azokra egyetemes érvénnyel akar válaszolni. Abban az értelemben is katolikus, amennyiben legfőbb témakörei - a bűn, a szenvedés, a megváltás - egyúttal a dogmatika és az üdvtörténet problémái is.

*
A „PILINSZKY JÁNOS EVANGÉLIUMI ESZTÉTIKÁJA - TEREMTŐ KÉPZELET ÉS METAFIZIKA” című ezen kiadványt a költő műveit kedvelő, a hit és a költészet kapcsolatát kereső olvasóink figyelmébe ajánljuk, akik ezekben a gondolatkörökben való elmélkedést, annak részletesebb megismerését mélyebb kontextusban is igénylik. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Vélemények
Szállítás és fizetés