A Történeti Alkotmány időszerű kérdései
Zétényi Zsolt
DVD
2011
2011
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 1 799 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 1 799 Ft
Leírás
Történelmi Alkotmányunk azoknak az alapelveknek az együttese, melyeket nagy királyaink törvényei, a szabadságharcok utáni békekötések határozatai, zsinatok végzései összességükben jelentettek, s amelyek alapján gyakorolták a mindenkori törvényhozást.
„A hazai jogfejlődésnek a sajátossága az, hogy döntő szerepe volt benne évszázadokon át a jogszokásnak. A törvényt valójában nem a hatalom hozta meg, hanem a „közmeggyőződés”, vagyis: hiába hoztak törvényt, ha azt a gyakorlatban nem tudták keresztülvinni. Igazában az lett törvénnyé, amit a jogszokás integrált. Az a rendelet, amit a gyakorlat nem kodifikált, nem emelkedett törvényerőre.
A hivatali jogszolgáltatás ott működött, ahol a népi jogszokás ezt megengedte és támogatta, s ez a modell az évszázadok próbáját állta ki a Kárpát - medencei gyakorlatban.”
Werbőczi István nem alkot új alkotmányt, sem új törvényt, hanem korának joggyakorlatát foglalja írásba királyi jóváhagyással 1514-ben, abban a művében, amit „Hármaskönyv” vagy „Tripartitum”, vagy „Magyar Decretum” néven ismerünk. A tartalma akkor annyira magától értetődő, hogy az országgyűlés nem tartja fontosnak törvényerőre emelni (1514, 1548.), noha egy 10 tagú szakmai bizottság megvizsgálja, és elfogadásra ajánlja. A hivatalos törvényesítésétől függetlenül azonban ezt használják ország szerte, s nemzedékenként újra kiadják, 1696-tól pedig „Corpus Juris Hungarici” – néven az ország gyakorlatilag alkalmazott alkotmányos és jogi kézikönyve... A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
„A hazai jogfejlődésnek a sajátossága az, hogy döntő szerepe volt benne évszázadokon át a jogszokásnak. A törvényt valójában nem a hatalom hozta meg, hanem a „közmeggyőződés”, vagyis: hiába hoztak törvényt, ha azt a gyakorlatban nem tudták keresztülvinni. Igazában az lett törvénnyé, amit a jogszokás integrált. Az a rendelet, amit a gyakorlat nem kodifikált, nem emelkedett törvényerőre.
A hivatali jogszolgáltatás ott működött, ahol a népi jogszokás ezt megengedte és támogatta, s ez a modell az évszázadok próbáját állta ki a Kárpát - medencei gyakorlatban.”
Werbőczi István nem alkot új alkotmányt, sem új törvényt, hanem korának joggyakorlatát foglalja írásba királyi jóváhagyással 1514-ben, abban a művében, amit „Hármaskönyv” vagy „Tripartitum”, vagy „Magyar Decretum” néven ismerünk. A tartalma akkor annyira magától értetődő, hogy az országgyűlés nem tartja fontosnak törvényerőre emelni (1514, 1548.), noha egy 10 tagú szakmai bizottság megvizsgálja, és elfogadásra ajánlja. A hivatalos törvényesítésétől függetlenül azonban ezt használják ország szerte, s nemzedékenként újra kiadják, 1696-tól pedig „Corpus Juris Hungarici” – néven az ország gyakorlatilag alkalmazott alkotmányos és jogi kézikönyve... A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.