Magyarok, Románok

MOLDOVÁN GERGELY a kötet szerzője (Szamosújvár, 1845 – Kolozsvár, 1930) etnográfus, irodalomtörténész. Kolozsvárott szerzett jogi végzettséget. Előbb ügyvéd, majd tanfelügyelő volt. 1886–1919 között a kolozsvári tudományegyetem román nyelv és irodalom tanszékének vezető tanára volt. A történelmi Magyarország román lakosságának néprajzi, elsősorban népköltészeti kutatásával foglalkozott.

Nagyszámú cikket és tanulmányt írt a román népi műveltségről és a román irodalomról. Fordítói tevékenysége is számottevő. A magyar–román kulturális közeledés első jelentős alakja volt. Politikailag a magyar királyság integritását támogatta, ezért – román származása ellenére – az erdélyi román irredenta mozgalom élesen támadta.

Ez a kötet az 1895/96-os kiadás teljes eredeti szövegét közli, az Attraktor Kiadó 2011-ben az egykori szóhasználaton és a mondatszerkesztésen sem változtatott. A hosszú évtizedek utáni megjelentetéssel nem kritikai kiadást kívánt közzétenni, hanem egy máig aktuálisnak vélt gondolatrendszert feltámasztani a tetszhalotti állapotából.

A kötet szerkezete:

• ELŐSZÓ;
• ROMÁNOK;
• MAGYAROK;
• ROMÁN - MAGYAR ÉRDEKEK;
• KIBONTAKOZÁS;
• A KIADÓ UTÓSZAVA.

Részlet „A ROMÁNOK” című fejezetből:
„Kijelentem, mi románok nem szeretjük és nem szerettük a magyart! Oly reális valóság ez, amit sem elmagyarázni, sem elpalástolni nem lehet. Vajon a jövőben szeretni fogjuk-e? Minden attól függ, lesz-e szüksége a magyarnak a mi szeretetünkre; igyekezni fog-e azt megnyerni, s a maga számára állandóan meg is tartani. Eddig nem volt s talán ma sincs; a jövő az Isten kezében van!

A mi füleinknek ez a szó „ungur” sajátosan hangzik. Jelentése: nem véred, nem vallásod, nem jóakaród, ellentéted erkölcsben, hitben, gondolkozásban, olyan valami, aminek a szelleméből semmit sem szabad átvenni, amellyel vegyülni vérfertőzés, bűn.

Az ungur szóból a román fül kiérezte a fenyegetést, a bajt, a hallatára szívébe nyilalt az átélt szenvedés, sok század szenvedése, amely ezer esztendőn át tartott...”

A „Magyarok - Románok” című ezen kiadványt egy román értelmiségi szemszögéből a XIX. század végén vizsgálva a magyar-román viszony iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik már ismerve a történelem további menetét, a vesztett világháborút és Trianon igazságtalanságát, megfelelően továbbgondolják a román szerző azon kitételeit, meglátásait, hogy (...) „legyen a második ezer évnek uralkodó eszméje a nemzetiségi kérdésben a bizalom és a szeretet, a nemzetiségi kérdés a román intelligenciánál jobbára kenyér és hús kérdés, a magyarnak nagy önmegtagadására van szüksége, amelyhez kérdés, hogy lesz-e hozzá ereje...”

Ezt a szerző nem tudja, de azt az egyet tudja, hogy:

„a jelenlegi szellem és állapot fenntartása (a XIX. század végi nemzetiségi kérdésben), ha ma még nem, de holnap, vagy azután katasztrófára vezet, amitől a magyar és a román elemet egyaránt óvja meg az Isten!”