A magyar - orosz kapcsolatok 1989- 2002
Keskeny Ernő
Könyv
Századvég kiadó, 2012
Századvég kiadó, 2012
304 oldal, Puha kötésű ragasztott A5 méret
ISBN 9786155164064
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 900 Ft
Megtakarítás: 7%
Online ár: 2 697 Ft
Leírás
„Antallék kivonultak az orosz piacról”, „Hornék, a szocialisták mindent rendbe hoztak”, „Orbánék mindent elrontottak” – megannyi fárasztó sztereotípia, ami szinte menetrendszerűen előkerül, ha a magyar–orosz kapcsolatokról esik szó.
Keskeny Ernő most (2012-ben) megjelent könyvében ezeket a politikai szűrőkön keresztülment közhelyeket szembesíti a tényekkel.
A Külügyminisztérium miniszteri biztosa és főosztályvezetője, ha úgy tetszik, „szovjetfelelőse” joggal oszlathatja el a magyar–orosz kapcsolatok előítéletes kliséit. A rendszerváltás óta közvetlen közelről figyelhette meg a kétoldalú viszony alakulását. Eleinte a tárgyalások résztvevőjeként, majd egyre inkább az események befolyásolójaként, esetenként aktív alakítójaként is.
Keskeny Ernő 1991-től végigjárja a külügy posztszovjet szamárlétráját, az első MSZP–SZDSZ-kormány idején szentpétervári főkonzul, az Orbán-kormány moszkvai nagykövetté nevezi ki. Az újabb „fordulat” után Magyarország állandó képviselője a Duna Bizottságban, majd a nemzetközi szervezet alelnöke.
Könyvét 1989-cel kezdi, a rendszerváltás utáni keleti politika megértése ugyanis aligha lehetséges a szocialista előévek ismerete nélkül, a dokumentumok mellett ehhez többek között a Kádár János, majd Grósz Károly közvetlen környezetében dolgozó, Gorbacsovot és körét személyesen ismerő Szűrös Mátyás és Thürmer Gyula segíti.
S ezzel itt is az első közhely: a posztszovjet piac tudatos elhagyása. Nem figyelmen kívül hagyva a rendszerváltással alapvetően megváltozó helyzetet, Keskeny állítja: nem politikai döntés született. A helyzet sokkal profánabb: a szovjet gazdaság majdnem a szó szoros értelmében összeomlott, nem volt, aki fizessen. Az átalakuló magyar vállalatok pedig nem voltak képesek hosszú távon finanszírozni a kinnlevőségeket...
Beszédes példa, hogy hiába volt szerződés, Moszkva nem tudott, avagy – az első öbölháború miatt megugró ár miatt – nem akart elég olajat szállítani. Így 1990 végén szinte össze kellett „guberálni” egymillió tonna kőolajat, hogy idehaza ne legyen hiány. Ebben a parlament külügyi bizottságát akkor vezető Horn Gyula is segített.
„ ... Hornék 1994-ben ugyan jól kezdenek, azonban a szocialista miniszterelnök csak a „politikai fedést” teremti meg az MSZP-közeli vállalkozók mutyijához. Emlékezetes, hogy már 1995-ben kirobban az olajgate, az adósságrendezés pedig majdhogynem a feketegazdaság szintjére viszi a kétoldalú viszonyt. Igaz persze az is, hogy a nemzetközi körülmények sem alakulnak ideálisan: a magyar euroatlanti integráció óhatatlanul lehűti a moszkvai barátkozó kedvet.
Ez, valamint a jugoszláviai háború az oka, amiért az első Orbán-kormány nem tudott „jól kezdeni”. Már az sem titok, hogy a hagyományosan jó moszkvai kapcsolatokkal rendelkező szocialista elit mindent megtett, hogy mérgezze a viszonyt. Nem segített a „barátkozásban” az oroszok „kertek alatti” bevásárlása a Molban sem, illetve, hogy Gripeneket vettünk a MiG-ek modernizálása helyett.
Vlagyimir Putyin elnöksége új alapot teremtett a kapcsolatok „pragmatizálására”, azonban erre már akkor nem jutott elég idő.”
(Forrás: Magyar Hírlap)
*
„A Magyar-Orosz Kapcsolatok 1989-2002) című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik közhelyek helyett a valóságot szeretnék megismerni Keskeny Ernő könyvéből, benne Budapest és Moszkva viszonyát, hogy pl. „nem Antall József és Orbán Viktor volt a „rossz”, s Horn Gyula a „jó fiú”..., vagy a kisebbségi magyar–orosz együttműködés aspektusait...”
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Keskeny Ernő most (2012-ben) megjelent könyvében ezeket a politikai szűrőkön keresztülment közhelyeket szembesíti a tényekkel.
A Külügyminisztérium miniszteri biztosa és főosztályvezetője, ha úgy tetszik, „szovjetfelelőse” joggal oszlathatja el a magyar–orosz kapcsolatok előítéletes kliséit. A rendszerváltás óta közvetlen közelről figyelhette meg a kétoldalú viszony alakulását. Eleinte a tárgyalások résztvevőjeként, majd egyre inkább az események befolyásolójaként, esetenként aktív alakítójaként is.
Keskeny Ernő 1991-től végigjárja a külügy posztszovjet szamárlétráját, az első MSZP–SZDSZ-kormány idején szentpétervári főkonzul, az Orbán-kormány moszkvai nagykövetté nevezi ki. Az újabb „fordulat” után Magyarország állandó képviselője a Duna Bizottságban, majd a nemzetközi szervezet alelnöke.
Könyvét 1989-cel kezdi, a rendszerváltás utáni keleti politika megértése ugyanis aligha lehetséges a szocialista előévek ismerete nélkül, a dokumentumok mellett ehhez többek között a Kádár János, majd Grósz Károly közvetlen környezetében dolgozó, Gorbacsovot és körét személyesen ismerő Szűrös Mátyás és Thürmer Gyula segíti.
S ezzel itt is az első közhely: a posztszovjet piac tudatos elhagyása. Nem figyelmen kívül hagyva a rendszerváltással alapvetően megváltozó helyzetet, Keskeny állítja: nem politikai döntés született. A helyzet sokkal profánabb: a szovjet gazdaság majdnem a szó szoros értelmében összeomlott, nem volt, aki fizessen. Az átalakuló magyar vállalatok pedig nem voltak képesek hosszú távon finanszírozni a kinnlevőségeket...
Beszédes példa, hogy hiába volt szerződés, Moszkva nem tudott, avagy – az első öbölháború miatt megugró ár miatt – nem akart elég olajat szállítani. Így 1990 végén szinte össze kellett „guberálni” egymillió tonna kőolajat, hogy idehaza ne legyen hiány. Ebben a parlament külügyi bizottságát akkor vezető Horn Gyula is segített.
„ ... Hornék 1994-ben ugyan jól kezdenek, azonban a szocialista miniszterelnök csak a „politikai fedést” teremti meg az MSZP-közeli vállalkozók mutyijához. Emlékezetes, hogy már 1995-ben kirobban az olajgate, az adósságrendezés pedig majdhogynem a feketegazdaság szintjére viszi a kétoldalú viszonyt. Igaz persze az is, hogy a nemzetközi körülmények sem alakulnak ideálisan: a magyar euroatlanti integráció óhatatlanul lehűti a moszkvai barátkozó kedvet.
Ez, valamint a jugoszláviai háború az oka, amiért az első Orbán-kormány nem tudott „jól kezdeni”. Már az sem titok, hogy a hagyományosan jó moszkvai kapcsolatokkal rendelkező szocialista elit mindent megtett, hogy mérgezze a viszonyt. Nem segített a „barátkozásban” az oroszok „kertek alatti” bevásárlása a Molban sem, illetve, hogy Gripeneket vettünk a MiG-ek modernizálása helyett.
Vlagyimir Putyin elnöksége új alapot teremtett a kapcsolatok „pragmatizálására”, azonban erre már akkor nem jutott elég idő.”
(Forrás: Magyar Hírlap)
*
„A Magyar-Orosz Kapcsolatok 1989-2002) című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik közhelyek helyett a valóságot szeretnék megismerni Keskeny Ernő könyvéből, benne Budapest és Moszkva viszonyát, hogy pl. „nem Antall József és Orbán Viktor volt a „rossz”, s Horn Gyula a „jó fiú”..., vagy a kisebbségi magyar–orosz együttműködés aspektusait...”
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.