Hun-Magyar harcművészet

A szerző nem változtatott szórakoztató, mégis jól értelmezhető stílusán, ezúttal azonban sokkal elmélyültebb és alaposabb szakirodalmat tár az olvasók elé. Másfél évtizednyi gyakorlati régészeti kutatómunka eredményeit. A tartalmat néhány ponton unalmas magyarázatok helyett rövid, szemléltető történetekkel tarkította és elismert társszerzők közreműködésével több nézőpontból láttatja. A könyv kiváló olvasmány a történelem és a harcművészetek iránt érdeklődők számára. Segítséget nyújt az íjászat gyakorlóinak, egyéb sportfoglalkozásokhoz, hagyományőrző munkákhoz. Érdekes információkat tartalmaz az irodalom, képzőművészet, művészettörténet, biológia, és természetismeret témaköreihez. Mindezt igen gazdag képanyag, szemléltető ábrák és térképek egészítik ki 450 színes A4-es oldalon.
Az olvasók nem csalódnak az elméletektől mentes tényösszeállításban, mely új korszakot nyit a magyar történelemszemléletben, visszaadva büszkeségünket, valamint helyes önértékelésünket.




A múlt feltámasztásának hősei ők!Kassai Lajos, Grózer Csaba, Ruthardt Sándor, Cziráki Viktor, Eördögh András, és mások nyomdokain járva talán az egyik legeredetibb személyiség e könyv szerzője: Kelemen Zsolt.
********

Mindaz amit ő leír, személyes élmény.Társaival együtt minden részletkérdésben hiteles kíván lenni, noha ez - egyelőre - nem megy megalkuvás nélkül.Szentendrei portáján mégis történelmet csinálnak.Elsősorban azáltal, hogy a magyar hadtörténelem legdicsőbb fejezeteinek históriáját újra írják. Górcső alá veszi a szerző a hunok, párthusok, avarok, magyarok, és a velük kapcsolatba kerülő népek íjászatának módszereit is.
Korábban többen hangsúlyoztuk, hogy a magyar temetkezésekből ismert fegyverzettel (íj, nyilvesszők, tegezek, szablya, kard, balta, kés) ellátott könnyű lovasok nem győzhettek volna ezekben a hadjáratokban. Feltétlenül szükségesek voltak nehéz védőfegyverzettel ellátott csapatok, ugyanúgy, amint volt a szkítáknál, hunoknál, párthusoknál, avaroknál, türköknél. Ezeket alkotják újra hitelesen. Eddigi ismereteink szerint a Kr.sz. előtti XIII. századból való az első bronz pikkely páncél (Bogaz Köy), amelyet a ragozó nyelvű hurrik találtak fel, feltehetően sumér örökség révén. A sémi asszírok sokkal később alkalmazták a páncélzatot. A szkítáknak, a hunoknak is saját útjuk volt.
E kötet nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy még népszerűbb legyen az ősi magyar lovas harci kultúra, mind a Kárpát-medencében, mind szerte a világon.
A mai lovasíjászat és lovas harcművészet valódi hungarikum!
Ugyanakkor ez a könyv nemzetvédelmi imakönyv is, mivel hitelesen ellensúlyozza a hivatalos magyarországi (de nem magyar) történetírás belénk sulykolt tévtanait, amely révén szeretnének véglegesen megfosztani bennünket ősi rokonainktól: a szkítáktól, a hunoktól, az avaroktól.
Biztos vagyok abban, hogy e kötet sok hívet és még több követőt toboroz majd az ősi turulos hadizászlók alá, s a történelmi lovasjátékokban megedződött férfiak és nők oszlopai lesznek a Kárpát-medencei magyarság fizikai és szellemi védelmi rendszerének.



Budapest, 2009. június 9.

Dr. Bakay Kornél
Magyar Örökség-díjas Régész


ajánljuk mellé:
A hun lovastemetkezések
Az ősmagyarok hadi művészete A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.