A magyar képzőművészet társadalomtörténete 1867-1918

A monográfia az 1867 és 1918 közötti korszak magyar képzőművészetének társadalomtörténetét dolgozza fel az európai összefüggésekbe ágyazva. Szívós Erika történész elfogulatlan szemmel elemzi a kiegyezés és az első világháború vége közötti képzőművészek magyarországi társadalomtörténetét. Elmélyülve a művészettörténeti szakirodalomban, a megcsontosodott esztétikai előítéletektől mentesen épített egy adatbázist az 1867 és 1919 között alkotó professzionális hazai képzőművészekről, majd táblázatokban elemezte ki az adatokat. Bourdieu-re és az angolszász professzionalizáció-kutatásokra támaszkodva – térképezte fel a korszak művészet-történetének szövevényes hátterét, a szakma emancipációjától kezdve az intézményes háttér kialakulásáig. Megismerkedhetünk részletesebben is eme monográfia segítségével a képzőművészetnek első sorban nem a művészettörténeti, hanem a társadalomtörténeti szempontjaival, a jelzett korszakban...

Ez a monográfia az 1867 és 1918 közötti korszak magyar képzőművészetének társadalomtörténetét dolgozza fel az európai összefüggésekbe ágyazva.

A történész Szívós Erika elfogulatlan szemmel elemzi a kiegyezés és az első világháború vége közötti képzőművészek magyarországi társadalomtörténetét. Beleásta magát a művészettörténeti szakirodalomba, de mégsem hagyta, hogy a megcsontosodott esztétikai előítéletek vezessék... Inkább épített egy adatbázist az 1867 és 1919 között alkotó professzionális hazai képzőművészekről, majd táblázatokban elemezte ki az adatokat.

Kiderült, hogy mennyi az annyi. Csak pár példa: az összegyűjtött 426 művész közel 10%-a nő, 46%-a érettségizett, 6%-a földbirtokos, 30%-a született Budapesten (Pest-Budán) és 22%-a kapott ösztöndíjat.

A végkövetkeztetése sziklaszilárd: a 19. század végén és a 20. század elején a festők és szobrászok masszívan a középosztályhoz tartoztak. Eleve iskolázottabbak voltak az átlagnál, és bíztak benne, hogy ha nem is nyerik meg a lottó ötöst (mint a festőfejedelem Munkácsy vagy a portrékirály László Fülöp), a pár szobás polgári lakás és a normál köztisztviselői fizetés azért kijár nekik. (Életszínvonalukat pedig tovább örökíthetik a gyermekeikre.)

A visszaemlékezésekben számtalan helyen megénekelt művésznyomor és a bohém életvitel eltúlzott legenda. Herman Lipót „A művészasztal” című könyvében is csak a fiatalok pénztelenségéről ír, míg az idősödő művészek hamar megállapodtak, lett presztízsük, ügyfélkörük, világos műtermük és házi kabátkájuk.

Szívós Erika nem olvasmányos esszét írt, de ezeket az adatokat valakinek össze kellett már szednie. Például, hogy a századelőig 500 művésznő végzett a főiskolán, de csak körülbelül 100 maradt a pályán. (Vagy hogy a müncheni műtárgypiac éppen akkor omlott össze, mikor a magyarok kirajzottak Nagybányára.)

Ráadásul az összegyűjtött történetek sodorják magukkal az Olvasót, Tisza Istvánról például kiderül, hogy majd’ összerókázta magát Rippl-Rónai kiállításán az undortól, az öreg Hatvany művészfiairól szóló lenéző félmondatából pedig kiolvasható az úrhatnám kereskedők jellegzetes szemléletmódja: „Az egyik festő, a másik szintén bolond.”

Szívós Erika – Bourdieu-re és az angolszász professzionalizáció-kutatásokra támaszkodva – térképezte fel a korszak művészet-történetének szövevényes hátterét, a szakma emancipációjától kezdve az intézményes háttér kialakulásáig.
*
A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

BEVEZETÉS
• A KÉPZŐMŰVÉSZET FELTÉTELRENDSZERE EURÓPÁBAN A 19. SZÁZADBAN ÉS A 20. SZÁZAD ELEJÉN. A MŰVÉSZ TÁRSADALMI SZEREPÉNEK VÁLTOZÁSA:
- Az európai országok művészeti intézményrendszere;
- A 19. századi intézményrendszer elleni lázadás formái;
- A művészek társadalmi helyzetének változásai;

• BOHÉM, POLGÁR, ÉRTELMISÉGI? A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZEK TÁRSADALMI HELYZETE A 19 - 20. SZÁZAD FORDULÓJÁN:
- A művészpálya vonzásában;
- A képzőművészek anyagi helyzete a dualizmus korában;
- Műkedvelők, vagy hivatásos művészek?
- Szakmai és társadalmi presztízs. A művészek társadalmi helyzetének ismérvei.

• A KÉPZŐMŰVÉSZET POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI KÖRNYEZETE:
- Állam, politika és művészet viszonya a dualizmus kori Magyarországon;
- A képzőművész szakma professzionalizációja Magyarországon;
- Közönség és közvetítők. A művészet társadalmi környezete;

ÖSSZEGZÉS - BIBLIOGRÁFIA FÜGGELÉK - NÉVMUTATÓ;

*
„A Magyar Képzőművészet Társadalomtörténete 1867 - 1918” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik ennek a monográfiának a segítségével szeretnének részletesebben is megismerkedni a jelzett korszakban a képzőművészetnek első sorban nem a művészettörténeti, hanem a társadalomtörténeti szempontjaival.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.