Egy polgár vallomásai — A csonkítatlan és cenzúrázatlan kiadás

Örvendetes, hogy Márai Sándor kötetei nemcsak külalakjukban újultak meg 2013-ban, hanem tartalmilag is. Megjelent az eddig ismeretlen „Hallgatni akartam” kötet, és 80 év után olvasható az „Egy polgár vallomásai” eredeti, cenzúrázatlan változata.

Az „Egy polgár vallomásai” ugyanis az a könyv, amelyet eddig csak csonka változatban ismert a magyar olvasóközönség. Az a könyv, amelyről azt hittük, hogy ismerjük minden részletét. Az a könyv, amely kora botrányműve volt. És hiányos 1935 óta.

Az írónak talán ez a legjelentősebb alkotása, amely nyolc évtized után (2013. októberében) jelent meg teljes és csonkítatlan kiadásban!

A kötetben egyaránt olvasható az eredeti szöveg, valamint az 1940-es cenzúrázott és kihúzott változat is, ezzel végre teljességében látott napvilágot.

Márai ebben a művében a legőszintébben, szinte pőrére vetkezetten írja meg a gyermek- és ifjúéveit, testi és lelki fejlődését, férfivá érését.

De mindezeknek a történéseknek nála a család ad keretet, a családnak pedig az osztály, a polgárság, mert annak az életformája, a kultúrája szolgáltatja a mintát az egész családnak.

Az elkötelezettségről vall ez a remekmű, hitvallásos módon:

• hűnek maradni egy városhoz: Kassához,
• egy országhoz: a polgársághoz,
• egy életformához: az európai kultúrához.

Még akkor is hűnek kell maradni, amikor a város már elveszett, az osztály széthullott, és az európai kultúrán is sebet ejtettek az erőszakos hatalmak.

A gyermekévek tájairól, a Felvidék magas fenyveseitől Budapestre, Berlinbe, Párizsba, Londonba és Velencébe kalauzolja el az Olvasót, a személyes lét mezsgyéjét pedig a születés mérföldkövétől apja haláláig jelöli ki.

Az „Egy Polgár Vallomásai” című eme kiadványt Márai Sándor életműve, a család, az osztály, a polgárság és annak életformája, kultúrája iránt érdeklődő, az elkötelezettség és hűség kritériumát betartó, annak érzelmi oldalait hitvallásos módon respektáló olvasóinknak ajánljuk.

Irányadó mindebben Márai alábbi vallomása:

„Az én számomra, aki a magyar Felvidéken születtem, a városalapító, műveltségépítő polgárság leszármazottja voltam. A polgár, ha fakult, torzultabb változatában is, még mindig egyféle szerényen hősi eszmény volt...

És elérkezett az idő, amikor minden következménnyel meg kellett vizsgálnom magamban, környezetemben, a társadalomban, amelyhez tartoztam, mi az, ami a polgárságból történelmi szerepkörnek megmaradt...”

Megtette ezt Márai az „Egy polgár vallomásai”-ban, és visszatér rá a posztumusz kiadott „Hallgatni akartam” című művében is.

„Ideje, hogy a könyv elsőnek elgondolt, »eredeti«, csonkítatlanul megjelent változata ismét az olvasók kezébe kerüljön. A fenti idézet összegzi az önéletrajzként is funkcionáló mű célzatát, egy »vallomás« történeti üzenetét, amelynek viszontagságai immár együtt olvasandók az »eredeti« szöveggel.”
(Dr. Fried István)