Jean-Luc Godard dicsérete, avagy a filmművészet önfelszámolása + 1 ajándék Bódy könyv-Könyv-Francia Új Hullám Kiadó-Magyar Menedék Könyvesház

Magyar Menedék Könyvesház

Részletes kereső
 - Jean-Luc Godard dicsérete, avagy a filmművészet önfelszámolása + 1 ajándék Bódy könyv

Jean-Luc Godard dicsérete, avagy a filmművészet önfelszámolása + 1 ajándék Bódy könyv

JLG

Könyv
Francia Új Hullám Kiadó kiadó, 2012
Puha kötésű ragasztott
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 3 682 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 3 682 Ft
Nincs készleten
1 2 3 4 5
5.0 (1 vélemény alapján)
Leírás
Egyetlen szempillantás alatt
Gondolatok a filmvágásról

Francia Új Hullám Kiadó
#9356 Könyv
*
Jean-Luc Godard dicsérete, avagy a filmművészet önfelszámolása
JLG

Francia Új Hullám Kiadó
#9358 Könyv
*
A transzcendentális stílus a filmben + 1 ajándék Bódy könyv
Ozu-Bresson-Dreyer

Francia Új Hullám Kiadó
#9357 Könyv
*

Jean-Luc Godard (Párizs, 1930. december 3. –) francia-svájci filmrendező, a francia új hullám élő legendája. Első felesége Anna Karina, francia származású színésznő, második felesége Anne Wiazemsky, akit Robert Bresson „Vétlen Balthazár” című filmjéből ismert meg a rendező, harmadik felesége (és alkotótársa) Anne-Marie Miéville.

Godard életművét a három Anne korszakaira bonthatjuk, minden egyes szakaszban ezek a nők határozták meg a munkásságát, a filmjeit.

Ama kevés filmrendező közé tartozik, akik képesek újra és újra megújulni. Nemcsak a hatvanas évek nagy korszakának volt meghatározó alakja, de a mostanában készült filmjei is a filmművészet élvonalába tartoznak, nem csupán halovány utánérzései a régieknek.

Késői filmjei legalább olyan izgalmasak, frissek és újszerűek, mint a hatvanas években rendezett munkái.

Egy régi anekdota szerint az egyik cannes-i filmfesztiválon egy hosszas vita végén Henri-Georges Clouzot a következőt kérdezte Jean-Luc Godard-tól:

• Azt ugye azért Ön is elismeri, hogy egy filmnek kell, hogy legyen eleje, közepe, vége?!

– Hát persze! Csak nem feltétlenül ebben a sorrendben.

Filmrendezőktől a legritkább esetben fél valaki: Charles Chaplin neve is inkább hisztérikus dührohamot, mint félelmet váltott ki a Führerből. Az ellenkezőjére már inkább van példa, a filmtörténet másik legnagyobbja, Eizenstein például falfehéren várta a vetítő előtti folyosón a népek bölcs atyjának lesújtó pillantását.

Godard szerencsésebb korban él, mint nagy elődei, ő maga ezt a világért sem ismerné el, vagy ha titkon elismeri, valószínűleg iszonyú szerencsétlenségnek tartja.
*
Új hullám

Volt egyszer egy francia új hullám. Még az eredeti kifejezést: Nouvelle Vague, még ezt is tudta minden valamirevaló mozinéző úgy a hatvanas évek elején. Nem volt ez „iskola”, még csak „nemzedék” sem, de néhány filmjükkel megújították a francia kinematográfiát, s jótékonyan pezsdítették meg szerte a világon a film állóvizét. Még Brazíliában, még Csehszlovákiában, s persze Magyarországon is hatottak: sokan utánozták őket, néhányan meg – más társadalmi környezetben – úgy tudtak a nyomokba lépni, hogy jobb, mélyebb, zaklatóbb filmeket rendeztek náluk.
*
Godard művészete

Godard a filmnyelv egyik legfelszabadítóbb forradalmára volt, több mint újító. Nála másképpen szólaltak meg a színészek, mint addig, más szöveget mondtak, mint addig, a történet semmiféle addig érvényes szabálynak nem engedelmeskedett, s a képek, a jelenetek furcsán, bakugrásszerűen, saját logikával, majdhogynem fejen állva követték egymást. Hosszú feliratokat és hosszan elmondott filozófiai traktátusokat iktatott a filmjeibe.

Ott volt a francia film rongycsomóvá gyűrött, limonádéval cukrozott alapközhelye: a párizsi utca meg a bisztró. Godard kamerája rögtön élővé varázsolta, rögtön friss titkokat, lappangó veszélyeket mutatott be. Nála másként mozgott a kamera, másként, más ritmusban álltak össze a „snittek”, mint előtte. Ma is tanítják jobb főiskolákon a „Kifulladásig” nagy találmányát, vagyis azt, hogy a rendező „belevágott” azonos, fix beállításba, s persze nem „ellensnittet”, szokványos és álmosító „vágóképet”… ellenkezőleg: ugyanaz a beállítás folytatódott, apró, ritmust adó, formateremtő zökkenéssel.

Ott voltak az amerikai tucat detektívregények, melyekből Godard meg Truffaut az algériai háború gyötörte Franciaország hangulatát, a hatvanas évek elejének társadalmi igazságait, feltáratlan új összefüggéseit villantották fel, mint a „Lőj a zongoristára!” vagy a Bande à part (Külön banda). Ott voltak a megunt, közhelyes krimi- meg giccshistóriák, mint a sodródó és elhulló prostituált – ebből csinálta meg Godard az „Éli az életét”, az új hullámok – minden új hullám – egyik alapfilmjét. S ott volt Truffaut „Négyszáz csapás”-ának egykori csodagyereke, Jean-Pierre Léaud, aki épp egy Godard-filmben, a „Hímnem-nőnem”-ben adta a legtöbbet önmagából. (Még ennél is jelentősebb Jean-Pierre Léaud művészetéből a Magyarországon kevéssé ismert – és ritkán vetített – Jean Eustache film „A mama és a kurva” címmel, amely a legmeghatározóbb '68-as életérzést kifejező monumentális alkotás.)

Godard hatalmas vitafórumot teremtett, minden filmjében vitatkoztak, és minden filmje után vitatkozni lehetett volna.
*
68/69 után Godard eltűnt. Majdnem belehalt egy autóbalesetbe. Visszavonult a filmgyártástól... Egyetlen igazi követője sincsen. Teljesen egyedül áll a világ filmművészetének színpadán (talán csak Agnès Varda kísérletezik valami hasonlóval…)
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Vélemények
Szállítás és fizetés