A vas fiai I-II. Nemzeti Könyvtár

Tatárjárások idején...

Majd húsz esztendő múltával, 1961-ben jelenhetett meg újra Kodolányi János hatalmas regényfolyama: A vas fiai. Fülszövegében volt olvasható:

„Kodolányi írói vállalkozása igen jelentős alkotást hozott létre, mely megjelenése idején alkalmas volt arra, hogy a történelmi regény eszközeivel intse, figyelmeztesse az országot, annak haladó és hazaszerető erőit a német fasizmus terjedésének veszélyére.”

Az írónak természetesen eszébe nem jutott a német fasizmus terjedésének veszélyére „figyelmeztetni” a gondolkodó olvasóit, akik a regény születése idején tudták, mi a különbség olasz fasizmus és német nemzeti szocializmus között, és a valóban hazaszerető magyarok számára a nyugatról ránk zúduló nemzeti szocializmus éppoly fenyegető, riasztó veszélyt jelentett, mint a keletről közeledő erőszakos, hataloméhes bolsevik világmegváltás.

Zrínyi Miklós hajdan a Habsburgokkal szövetkezett a török ellen és megmentett a kirablástól, pusztulástól harmadnyi maradék Magyarországot. Bethlen Gábor, hátát kényszerűségből a „szövetséges” török Portának támasztva, néhány évtizedre boldoggá tette az Erdélyben élő magyarokat, székelyeket, szászokat.

A XVII. században a Habsburgokkal érdemes volt tárgyalni. A török Portával lehetett tárgyalni. És voltak tárgyalni tudó nagyformátumú magyar hadvezérek, politikusok, államférfiak.

• De ki tárgyaljon és miről lehet tárgyalni a XX. században a világot a maga kénye-kedve szerint meghódítani, leigázni akaró barbár tömeg­gyilkosokkal, náci Hitlerrel, bolsevik Sztálinnal?

Két tűz között megmaradni: a gyönyörű, de roppant huzatos Kárpát-medencében a magyarok számára ezer éve napi gond, megoldandó feladat. A XX. században éppúgy, mint a tatárjárás idején. Kodolányi Jánosnak alkotás, teremtés közben eszébe nem jut a napi politika riasztó és undorító eseményein töprengeni... Regényt ír, mesél a hajdani Magyarországról, tatárok dúlta, Béla király által újjáépített hazánkról, régen élt, életüket megszenvedett, megharcolt magyarokról.

Mesél három, a falujából világgá futni kényszerülő tiszta szívű fiatalemberről.
Benéről, aki a kunok között talál menedéket, búvóhelyet, s elveszített magyar kedvese helyett kun leányka lesz a felesége; új életében, szerető hitvese mellett magyar lelkének fele a kunok lelkéhez simul.

Ernyéről, a lovához mindenáron ragaszkodó földönfutóhoz, aki egy félbolond, mindenkitől ismert vándor énekes, rossz hírű „kóbor lovag” jóvoltából és segítségével a királyi udvarba sodródik...

Döméről, a harmadik, mindenét hátrahagyva világba futó fiatalemberről, aki az első adandó alkalommal másfél ezüstdénárért túlad a lován és a vállán cipelt nyereggel, kantárral bandukol faluról falura... Életformája lesz a rejtőzködés.

Voiszló: 1238 táján, néhány évvel a tatárjárás előtt ebből a Dráva-vidéki apró faluból menekül el a három fiú. Írásos emlékekből tudjuk: 1244-ben már létezett Woyzlou nevű falu. Hét évszázaddal később Kodolányi János ebben a faluban, Vajszlón töltötte gyermekkorát, otthona az Ormánság, érettségi után hajdani elemi iskolájában tanított: testközelből ismerte az itteni életet...

S mert káromkodni, szitkozódni is vajszlói kölyöktársaitól, morgolódó öregemberektől tanult, az ő szavajárásukat idézi, amikor a királyi udvar nagyhangú, termetes szakácsnőjének dühös kifakadását fogalmazza...

Izgatott korunk megszámlálhatatlanul sok nehezen megválaszolható kérdése között csak egy, s nem is a legfontosabb:

• Tudunk-e még nagyregényt olvasni, van-e időnk, kedvünk, türelmünk belefeledkezni betűtengerekbe – nem percekre, órákra, de napokra, hosszú hetekre, hisz több mint ezer oldal terjedelmű nagy ívű, sok szálú regényt tart kezében az olvasó –, tudunk-e még elmerülni régen élt emberek életének kalandokkal zsúfolt, titkokat rejtő, boldog-szomorú útvesztőjében?

• Kíváncsiak vagyunk a múltra?

• Van bátorságunk emlékezni arra, ami régen történt velünk, magyarokkal?

Nagyregényt írni embert próbáló feladat. Nagyregényt olvasni is embert próbáló feladat.

A XIII. században természetesen nem mai magyar nyelvünkön beszéltek az akkori magyarok. Ha módunk lenne hallani őket, minden bizonnyal szavukat sem értenénk. Kodolányi János ezért hangsúlyozza: nem nyelvészetileg pontos hőseinek beszélt nyelve. Az olvasó eleinte meg-megakad, nem könnyű érteni e régi (vagy régies?) beszédet. Csak lassan – nagyregényt nem lehet „gyorsolvasni”!...

Béla király udvartartását illetően: királyi „rendtartásáról”, főemberek tanácskozásáról, a királyné szomorúságáról, lovászlegények vitáiról, ügyeskedő kereskedőkről, jövő-menő ismeretlenekről, sürgölődő-forgolódó, előmenetelben reménykedő apródokról, sérelmeiket panaszló, jussukért perlekedő várakozókról – a királyi udvar zsivajos, mindennapi életéről mesél Kodolányi János.

A vas fiai: nagyregény. Kodolányi János mesél: mi történik, mi történhet, minek kell történnie Magyarországon tatárjárások idején.
Ha jönnek a tatárok.
Amikor jönnek a tatárok. (...)
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.