Viharjelzés

Csörsz István már az 1970–80-as évek ifjúsági szubkultúráinak krónikásaként olyan riportalanyokat szólaltatott meg, akiknek esélyük sem volt arra, hogy elmondhassák történetüket, véleményüket („Sírig tartsd a pofád,” 1971, „Elhagyott a közérzetem”, 1986).

1989-ben szintén kényes témát talált: ekkor készítette el leendő 1956-os könyvének riportjait. A nyugalmazott katonák és szemtanúk ekkoriban még óvatosabban, megfontoltabban fogalmaztak, mint a rendszerváltás után. Nyoma sem volt önigazoló, hősködő vagy ideologikus megnyilatkozásoknak.

A szövevényes katonai helyzetről - hadászati és civil nézőpontból egyaránt - árnyaltan meséltek, kerülték a túlzásokat, a találgatást, vagy a készen kapott információkat. Annál erősebb mindez a felidézett emlékek fölött érzett mély megrendülés, az áldozatok iránti részvét a Kossuth téri sortűz vagy a Rádió-ostrom tanúinak beszámolójában.

A kötet főszereplője, a Don-kanyart is megjárt Solymosi János 1956-ban alezredesi rangban szolgált, s Budapest hivatalos katonai védelmének kulcsfigurája volt. Kiváló megfigyelőképessége és szinte nyomdakész történetmondása nyomán nemcsak a saját és közvetlen tisztjei szerepét érthetjük meg, hanem a katonai vezetés és a forradalmárok közti kommunikációs nehézségeket is.

Az igazságkeresés szándéka szövetségessé tette a mesélőket és a lejegyzőt. Csörsz már a korábbi riportkönyveiben kidolgozta az oral history közreadásának saját, irodalmi módszereit.

Az első riportok lejegyzését követő kontrollbeszélgetéseken ütköztette a nézőpontokat, s az agyonhallgatott vagy hivatalosan másként tárgyalt események közös, objektív tisztázása során összeadódott a több nézőpontú tudás. A civil szemtanúk szavai és a jegyzőkönyvi pontosságú katonai emlékezet kétszólamú, de mindvégig tényszerű, hiteles szöveggé rendeződik.

A figyelmes olvasó sok új tényanyagot talál itt, bár egy riportkönyvnek nem lehet célja, hogy a levéltári adatok helyett tisztázza a máig vitatott történelmi eseményeket...

A borítón az Üllői út és Nagykörút kereszteződés látható a Nagyvárad tér felé nézve.

*
A „Viharjelzés” című eme kiadványt a történelem, az 1956-os forradalom és szabadságharc iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, az alábbiak szem előtt tartásával:

„Katonasorsokról szól ez a könyv, elsősorban a piliscsabai ezred történetéről, amely Budapest karhatalmi egysége volt. Két zászlóalját 1956. október 23-án rendelték fel Budapestre Solymosi alezredes parancsnoksága alatt a Rádió védelmére. A Rádió eleste és visszafoglalása után ez a két zászlóalj kapott megbízást a VIII. és IX. kerület védelmére, hozzájuk tartozott a Corvin köz, a Kilián laktanya, a Baross tér, a Köztársaság tér. Az ezred többi alegységét Budapest egyéb kerületeibe vezényelték...”
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.