Pilis Visegrádi-hegység

A Visegrádi-hegység földtani felépítésében a különböző andezitek és tufák a legjelentősebbek, de ÉK-i részén a lajtamészkő, peremvidékein pedig a lösz is jellemző. A hegység egy kettős kalderális vulkán lepusztult maradványa, a legmagasabb pontja Dobogókő (700 m).

Az erdők zöme 200-600 m-es tengerszint feletti magassági régióban helyezkedik el. Az átlagos évi középhőmérséklet 9,3 °C, amihez évente átlagosan 593 mm csapadék járul.

A Pilis keskeny ÉNY-DK-i csapású rög vonulat a Budai-hegységtől a Pilisvörösvári-medence választja el. Itt található a Dunántúli-középhegység legmagasabbra kiemelkedett része a Pilis-tető (757 m). A hegységet főként mészkő és dolomit alkotja.

A Pilis, Visegrádi-hegység térségében három klímaregionális erdőtársulás-csoport, a cseres- és gyertyános-tölgyesek, bükkösök vannak jelen, amelyek viszonylag szabályosan kialakult öveket alkotnak. Fragmentálisan mészkedvelő, mészkerülő, szikladomborzatú és patakmenti erdők színezik a vegetációt.

Sok őshonos fafaj uralja ezt a tájat. A fontosabb fajok, csoportok: tölgyek, bükk, gyertyán, juharok, szilek, kőrisek, hársak, éger, meggyek, vadkörte, vadalma, madárcseresznye, berkenyék, füzek, nyír.

A Parkerdő legnagyobb egybefüggő erdőtömbje a Pilis, Visegrádi-hegységben terül el... A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.