A Skythák
Nagy Géza
Székfoglaló értekezés
Könyv
Históriaantik Könyvkiadó kiadó, 2009
Históriaantik Könyvkiadó kiadó, 2009
96 oldal, Kemény kötésű ragasztott A5 méret
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 800 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 2 800 Ft
Leírás
Magyar Tudományos Akadémia
Budapest
1909
*
Nagy Géza (Gárdony, 1855. augusztus 4. – Budapest, 1915. február 3.) magyar múzeumigazgató őr, régész, etnográfus, az MTA levelező tagja (1901).
Középiskolai tanulmányait Gyönkön és Pesten a református és piarista gimnáziumban végezte. Történelmi, régészeti, levéltári, irodalomtörténeti, földrajzi és összehasonlító nyelvészeti tanulmányait a pesti egyetemen végezte.
Rómer Flóris felszólítására 1875 őszén a MNM régiségtárába lépett mint díjnok, ahol 1881 őszéig dolgozott. Közben 1878 végén és 1879 elején negyedévig az Egyetértés tudósítója volt.
1881-től 1889-ig a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őre volt, majd visszatért Budapestre és újra az MNM régiségtárának munkatársa lett. 1902-ben igazgató őre lett és a hadtörténeti gyűjteményt rendezte, amelyről katalógust szerkesztett. Az MTA 1901. május 10-én választotta levelező tagjai sorába.
Főleg a magyar őstörténettel foglalkozott. 1913-tól szerkesztette az Archaeológiai Értesítőt. Ezenkívül szerkesztette a Nemere című hetilapot 1883-ban és a Székely Nemzeti Múzeum Értesítőjét 1890-1891-ben. Álneve és jegyei: Istvánfi G., (ng.), N. G., Ng., NG., ny.
A századfordulós magyar történettudomány kiváló képviselője volt, akinek szkítákról szóló vékony könyve ma is az antikváriumok keresett darabja. Az 1909-ben megjelent akadémiai székfoglaló értekezés szorosan kiegészíti a szerző korábbi tanulmányát, mely „A szkithák nemzetisége” címmel jelent meg 1895-ben.
Nagy Géza munkája ahhoz a korabeli vitához szól hozzá, mely a szkíták iráni, avagy turáni, más szóval belső-ázsiai eredete körül zajlott.
A szerző az utóbbi mellett érvel az ókori források alapos nyelvészeti, kultúrtörténeti kritikája, néprajzi, vallás-, gazdaság- és társadalomtörténeti összehasonlító elemzések segítségével. Természetesen a magyar őstörténettel való kapcsolódásokat is érintve (pl. a szkíták lehetséges finnugor-szláv keverék etnikai összetételét)...
*
„A Skythák” című eme kiadványt, (amely „olvastatott a Magyar Tudományos Akadémia 1905. április 8-iki ülésén” és amelyet először 1909-ben adtak ki) a történelem, az őstörténet, az eredetkutatás, a pusztai nomád életmód, „egy tősgyökeres turán nép”, a „lovas nyilasok” iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Budapest
1909
*
Nagy Géza (Gárdony, 1855. augusztus 4. – Budapest, 1915. február 3.) magyar múzeumigazgató őr, régész, etnográfus, az MTA levelező tagja (1901).
Középiskolai tanulmányait Gyönkön és Pesten a református és piarista gimnáziumban végezte. Történelmi, régészeti, levéltári, irodalomtörténeti, földrajzi és összehasonlító nyelvészeti tanulmányait a pesti egyetemen végezte.
Rómer Flóris felszólítására 1875 őszén a MNM régiségtárába lépett mint díjnok, ahol 1881 őszéig dolgozott. Közben 1878 végén és 1879 elején negyedévig az Egyetértés tudósítója volt.
1881-től 1889-ig a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őre volt, majd visszatért Budapestre és újra az MNM régiségtárának munkatársa lett. 1902-ben igazgató őre lett és a hadtörténeti gyűjteményt rendezte, amelyről katalógust szerkesztett. Az MTA 1901. május 10-én választotta levelező tagjai sorába.
Főleg a magyar őstörténettel foglalkozott. 1913-tól szerkesztette az Archaeológiai Értesítőt. Ezenkívül szerkesztette a Nemere című hetilapot 1883-ban és a Székely Nemzeti Múzeum Értesítőjét 1890-1891-ben. Álneve és jegyei: Istvánfi G., (ng.), N. G., Ng., NG., ny.
A századfordulós magyar történettudomány kiváló képviselője volt, akinek szkítákról szóló vékony könyve ma is az antikváriumok keresett darabja. Az 1909-ben megjelent akadémiai székfoglaló értekezés szorosan kiegészíti a szerző korábbi tanulmányát, mely „A szkithák nemzetisége” címmel jelent meg 1895-ben.
Nagy Géza munkája ahhoz a korabeli vitához szól hozzá, mely a szkíták iráni, avagy turáni, más szóval belső-ázsiai eredete körül zajlott.
A szerző az utóbbi mellett érvel az ókori források alapos nyelvészeti, kultúrtörténeti kritikája, néprajzi, vallás-, gazdaság- és társadalomtörténeti összehasonlító elemzések segítségével. Természetesen a magyar őstörténettel való kapcsolódásokat is érintve (pl. a szkíták lehetséges finnugor-szláv keverék etnikai összetételét)...
*
„A Skythák” című eme kiadványt, (amely „olvastatott a Magyar Tudományos Akadémia 1905. április 8-iki ülésén” és amelyet először 1909-ben adtak ki) a történelem, az őstörténet, az eredetkutatás, a pusztai nomád életmód, „egy tősgyökeres turán nép”, a „lovas nyilasok” iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.