Kéthangú kiáltás - Niki - Kedves bópeer...!
Déry Tibor
Nemzeti Könyvtár 51.
Könyv
Magyar Közlöny kiadó, 2016
Magyar Közlöny kiadó, 2016
246 oldal, Kemény kötésű fűzött FR4 méret
ISBN 9786155269752
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 500 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 2 500 Ft
Leírás
A futóvadlövészetben az a szép, hogy a cél mindig mozog. Ha egy kritikus szeretné „belőni” magának Déry Tibort, alaposan fel kell rá készülnie. Nem várja meg a lövést. De nem csak a szakmai ítész bizonytalan. Az olvasó is. Mire átrágja magát a „Befejezetlen mondat”-on, belekezd egy másik műbe – és már egy teljesen más író néz vissza rá. Bizonytalan főszerkesztők, irodalomtanárok, színházi szakemberek. Itt egy teljes életmű, és mozog. Nem lehet eltalálni. Csak ritkán.
A csonttuberkolózisnak már négyéves korában el kellett volna vinnie magával a gyermek Déry Tibort, mégsem tudta megtenni. A kisfiú túl mozgékony volt, kicsúszott a szorításból, elszaladt. Déry jómódú családban nőtt fel, ez a betegség a nincstelenek „jussa”, értelmetlen az egész, hagyjuk is. Tanuljunk a legelegánsabb intézetekben, utazzunk St. Gallenbe, és sajátítsunk el ott nyelveket.
Déry Tibor esetében semmi akadálya nem volt a jómódú tanulóéveknek. A St. Gallen-i iskolában, ahol két évet töltött 1911–12-ben, szép nyugodtan megtanult három nyelvet, mintha tudta volna, később ebből fog megélni mint műfordító. Akkor már kereskedelmi iskolát végzett. Apja bérházak tulajdonosa, a századforduló aranykora véget nem érőnek tűnik, a család úgy gondolja, ez már mindig így is marad. A gyerek hazajön, és a Nasici Rt., taringyártással és gőzfűrészeléssel foglalkozó szerb vállalat alkalmazottja lesz kerek hét évre, a világháború sem okoz különösebb törést a család életében.
Az erdélyi Galócáson a fent nevezett Rt. alkalmazásában képviselte a tarint.
• Mi az a tarin?
Ez már nem érdekelte. Írni kezdett, első témája egy szinte már a pornográfia határát súroló novella, mely Galócáson született egy olyan szexuális trauma okán, mely általában eléri a férfivá serdülő ifjakat. 1917-ben a művet Osvát Ernő közli a Nyugatban, máig tisztázatlan okból. Sőt, egyre-másra kéri a fiatal írótól a novellákat. Az sem zavarja, hogy az említett kisregény, a LIA miatt később perbe fogják az írót, annak erotikus tartalma miatt.
Álljunk meg itt egy pillanatra. A Nyugatban megjelenik egy írás, amiért perbe fogják a szerzőt, majd súlyos fogházbüntetésre ítélik. A mai korban, amikor bárki írhat bárkiről bármit következmények nélkül – ez elképzelhetetlennek tűnik.
De ne szaladjunk annyira előre. A fiatal író a Tanácsköztársaságot lelkesen üdvözli, belép a Kommunista Pártba, a munkásmozgalom friss hangú költője, az Írói Direktórium tagja. Déry eddigi élete és a munkásmozgalom: nehezen összeegyeztethető a kettő. Nem is annyira kommunista, mint anarchista – írja róla egyik elemzője.
És itt történik valami, amivel megint nem tudunk mit kezdeni. A Tanácsköztársaság alatt elveszik (államosítják) az apa bérházait. És miközben a fiú lelkesen szaval a Direktórium gyűlésén, az apa öngyilkos lesz. Elhitte egykor, hogy a századforduló örökké tart. Túlélte a háborút, a változásokat. Erről a Kommünről azt hiszi, így is marad. A halálba menekül. És ennek a családi tragédiának nem igazán találni nyomát az író életművében.
A Nyugatban csoportosuló kortársak egy ilyen helyzetből regényciklusokat, drámákat írnak. Déry átlép a problémán, nem mellesleg megnősül, dadaista színdarabot ír, és természetesen menekül, a Tanácsköztársaság bukása után. Először Bécsbe, de az túl közel van. Sokan keresik életre-halálra, messzebb kell mennie. A bajor Feldafing, Párizs, Peruggia az állomáshelyek. Közben ír osztrák, német irodalmi lapoknak. Telik rá. Megörökölte a bérházakat, amit a család visszakapott, ebből a pénzből vígan él addig, míg pár év múlva Monte-Carlóban, a kaszinóban eljátssza az egészet. Anyja azonban befolyásos hölgy, Pesten elintézi, hogy a fiú büntetéseit, köztük a kisregényért kirótt fogházbüntetést pénzbüntetésre váltsák. Azt pedig kifizeti helyette.
Hazajön, és úgy dönt, ismét az írásnak él. Fantasztikus novellákat ír, furcsa tárcákat, verseket. Egyik novella (Kéthangú kiáltás) helyszíne egy bérház, ahol kísérteties dolgok történnek, például eltűnnek a tükrökből az arcok.
• Mindent átjár a borzongás, és megmagyarázhatatlan jelenségek tömege – lehet, hogy apja szelleme kísért abban a bérházban, melyet elveszettnek hitt?
• És amelyet most a fia megírt?
Ha úgy tetszik, ír, ha úgy tetszik, fordít. Sokat és jól. Nem a pénzkereset miatt, ez a teher nem nyomja. Élvezetből. Olyannyira, hogy néha nem is tudja, mit fordít éppen. André Gide Visszatérés a Szovjetunióból című művét ülteti át magyarra, azonnal perbe fogják, elítélik mint kommunistát. Pedig Gide műve a szovjet rendszer dühös kritikája. Azonban a könyvet senki nem olvassa el, elég az író személye, a Szovjetunió mint téma. Ebben az esetben Dérynek a szerző volt az érdekes, és a korábban Gide köré csoportosult dadaista és szürrealista írók, de nincs mese. Megint menekülni kell. Nem feltétlenül remeteként élni a pilisi erdőkben. Lehet menekülni a Kanári-szigetekre, különböző spanyol városokba is. Mint menekülő turista.
Új divat dívik az irodalmi életben, Thomas Mann és Proust megírják a társadalmi nagyregényeket, családregényeket, melyekben egész évtizedeket fognak át és elemeznek, általában egy család sorsán keresztül. Déry Tibor ezt a két írót tartja szem előtt, amikor folytatja a „Befejezetlen mondat”-ot, melynek főhőse egy nagy család középpontja, és az író szándéka összefoglalni a huszadik századból azt, ami addig eltelt.
Az irodalomtörténészek zavarban vannak, mert Thomas Mann és Proust írói technikája, stílusa egymásétól gyökeresen eltérő, nem értik, hogy lehet egyszerre bálvány mindkettő. De Déry ismét kisiklik a kezükből, megy tovább a saját útján. Bolyongásai során időről időre hazatér, hozza a „nagy mű” megírt fejezeteit. A kortársak, akik közben „végigpofozták” itthon az irodalmat, mint egy különös lényt, egy ritka bogarat fogadják Déryt. És mivel alig van köztük – mindenkinek jó barátja. Ráadásul mindenki a családi nagyregényt várja már, lehet, hogy Déry ajándékozza meg ezzel a magyar irodalmat. Illyés beleolvas a hatalmas kéziratkötegbe, és lelkesen üdvözli az első részeket. Ez újabb bátorítást ad a szerzőnek, elképesztő mennyiséget ír.
Újabb menekülés, most a német megszálláskor, zsidó származása miatt. Ismét valami egzotikus szigeten várta ki a hazatérés lehetőségét. És amint ez sikerül, azonnal feleségül veszi Oravecz Paula írónőt, olyan gyorsan, hogy az ara is épp hogy csak felocsúdik. Sokan emlékeztek még arra, hogy kommunistaként ítélték el húsz évvel ezelőtt, így hát nem sok magyaráznivalója volt a háború utáni új magyar rendszerben. Ráadásul a korszak nagy kultúrharcosa, Lukács György is nagyon várta már az igazi realista, magyar nagyregényt – Déry pedig éppen elkészült a már elképesztő méretűre duzzadt „Befejezetlen mondat”-tal. Sok a kétkedés azzal kapcsolatban, hogy Lukács valóban elolvasta-e a művet. Már csak azért is, mert nagyon nehezen olvasható. De a kor mondása szerint: „Szép az, ami Lukács Györgynek érdek nélkül tetszik”, így hát a szerzőnek szabad útja volt az Írószövetségbe és a színházak felé, melyek elkezdték bemutatni drámáit. Minden akkori kritika egyetért abban, hogy ezek a drámák élvezetesek, művésziek és jók. Ha valaki beleolvasott a nagy műbe, a családregénybe, rendkívül szép és értékes részleteket talált (különösen a zárójelbe tett részekben), de alig tudni valakiről, aki az 1947-ben megjelent három kötetet végig is olvasta volna.
Lukács György elbukott, de a szellemisége, értékítélete sokáig megmaradt utána, a pártállam vezetői óvakodtak attól, hogy bántsák azt, akit Lukács egyszer is kedvelt. És bár egy-egy művével többször tört borsot a politikai vezetés orra alá, elnézték neki. Jellemző a korra, hogy amikor Dérynek a „Felelet” című, új családi nagyregényéből elkészült két kötet megjelenés előtt állt (az író hét kötetre tervezte), Révay József, a következő kulturdiktátor nyilvános vitát szervezett. A vita résztvevőinek el kellett olvasniuk a regényt, színészekkel részleteket adattak elő, egy teljes napig tartott ez a móka. Révaynak az volt a véleménye, hogy nem egyenletes a regényben a szereplők politikai jellemfejlődése – ezt a dilemmáját osztotta meg a munkástanácsok küldötteivel, az Írószövetség erre vetemedett tagjaival. Déry azonban vehemensen védte az álláspontját, Révay meghátrálásra kényszerült. El tudunk ma, a huszonegyedik században képzelni egy ilyen nyilvános vitát?
Ezután már nem tűnt olyan jó kommunistának Déry, de amikor jött a forradalom, Nagy Imre mellé állt, írásaiban, megnyilvánulásaiban nagy hévvel védte az „igaz kommunista vezetőt”, Nagy Imrét. A kormányfő kivégzése után aztán őt is hat évre ítélték. Hamarabb szabadult, de maga a börtön megtette a hatását a kor irodalmi közéletében: a kortárs írók tisztelték azokat, akik leülték a magukét. Áldozat – és valóban az. Már az időközben új feleségével megérdemelten bólogatott az elismert írók trónján. Az első magyar rockopera, a „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” hatalmas sikere után a fiatal generáció is megismerte a nevét. A hetvenes években bontakozó alternatív színházak felfedezték maguknak az „Óriáscsecsemőt” és más avantgárde Déry-műveket. A rockopera és a dadaista dráma…. hogy jön ez össze így, egy emberben? De a kérdés, mint a tiszta hegyi patakban a kezünkből tovasikló hal – ismét kicsúszik.
Nyolcvanhárom éves korában, dicsőséggel övezve halt meg. Egy-egy népszerűbb munkája azóta is előkerül, és ismét ráirányítja a figyelmet az író személyére. Kortársai nagy részét ma már az új generációk nem ismerik, de Déry Tibor neve ismerősen cseng.
Mi ennek a titka? Ne kutassuk. A Nemzeti Könyvtárban megjelenő művei jelentős írói munkák. Vagy művészi alkotások. Vagy ha vegyítjük a kettőt: íróművészet – ahogy találóan jellemezte munkásságát egyik kortársa. E sorok írója is lelkesen emlékszik az „Óriáscsecsemő” egy pécsi, Pál István által rendezett, híres előadására.
A döntés nem az irodalomtörténészeké, nem a kritikusoké, azok tévedtek már eleget.
A döntés az olvasók kezében van. Megítélni egy életművet, az író halála után jó pár évtizeddel csak ők tudnak.
Déry Tibor újra és újra előkerül. És a két „újra” között valamelyik rendes emigrációban van valamelyik meleg tengeri szigeten.
Ami dönt, az Idő.
(Pozsgai Zsolt)
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
A csonttuberkolózisnak már négyéves korában el kellett volna vinnie magával a gyermek Déry Tibort, mégsem tudta megtenni. A kisfiú túl mozgékony volt, kicsúszott a szorításból, elszaladt. Déry jómódú családban nőtt fel, ez a betegség a nincstelenek „jussa”, értelmetlen az egész, hagyjuk is. Tanuljunk a legelegánsabb intézetekben, utazzunk St. Gallenbe, és sajátítsunk el ott nyelveket.
Déry Tibor esetében semmi akadálya nem volt a jómódú tanulóéveknek. A St. Gallen-i iskolában, ahol két évet töltött 1911–12-ben, szép nyugodtan megtanult három nyelvet, mintha tudta volna, később ebből fog megélni mint műfordító. Akkor már kereskedelmi iskolát végzett. Apja bérházak tulajdonosa, a századforduló aranykora véget nem érőnek tűnik, a család úgy gondolja, ez már mindig így is marad. A gyerek hazajön, és a Nasici Rt., taringyártással és gőzfűrészeléssel foglalkozó szerb vállalat alkalmazottja lesz kerek hét évre, a világháború sem okoz különösebb törést a család életében.
Az erdélyi Galócáson a fent nevezett Rt. alkalmazásában képviselte a tarint.
• Mi az a tarin?
Ez már nem érdekelte. Írni kezdett, első témája egy szinte már a pornográfia határát súroló novella, mely Galócáson született egy olyan szexuális trauma okán, mely általában eléri a férfivá serdülő ifjakat. 1917-ben a művet Osvát Ernő közli a Nyugatban, máig tisztázatlan okból. Sőt, egyre-másra kéri a fiatal írótól a novellákat. Az sem zavarja, hogy az említett kisregény, a LIA miatt később perbe fogják az írót, annak erotikus tartalma miatt.
Álljunk meg itt egy pillanatra. A Nyugatban megjelenik egy írás, amiért perbe fogják a szerzőt, majd súlyos fogházbüntetésre ítélik. A mai korban, amikor bárki írhat bárkiről bármit következmények nélkül – ez elképzelhetetlennek tűnik.
De ne szaladjunk annyira előre. A fiatal író a Tanácsköztársaságot lelkesen üdvözli, belép a Kommunista Pártba, a munkásmozgalom friss hangú költője, az Írói Direktórium tagja. Déry eddigi élete és a munkásmozgalom: nehezen összeegyeztethető a kettő. Nem is annyira kommunista, mint anarchista – írja róla egyik elemzője.
És itt történik valami, amivel megint nem tudunk mit kezdeni. A Tanácsköztársaság alatt elveszik (államosítják) az apa bérházait. És miközben a fiú lelkesen szaval a Direktórium gyűlésén, az apa öngyilkos lesz. Elhitte egykor, hogy a századforduló örökké tart. Túlélte a háborút, a változásokat. Erről a Kommünről azt hiszi, így is marad. A halálba menekül. És ennek a családi tragédiának nem igazán találni nyomát az író életművében.
A Nyugatban csoportosuló kortársak egy ilyen helyzetből regényciklusokat, drámákat írnak. Déry átlép a problémán, nem mellesleg megnősül, dadaista színdarabot ír, és természetesen menekül, a Tanácsköztársaság bukása után. Először Bécsbe, de az túl közel van. Sokan keresik életre-halálra, messzebb kell mennie. A bajor Feldafing, Párizs, Peruggia az állomáshelyek. Közben ír osztrák, német irodalmi lapoknak. Telik rá. Megörökölte a bérházakat, amit a család visszakapott, ebből a pénzből vígan él addig, míg pár év múlva Monte-Carlóban, a kaszinóban eljátssza az egészet. Anyja azonban befolyásos hölgy, Pesten elintézi, hogy a fiú büntetéseit, köztük a kisregényért kirótt fogházbüntetést pénzbüntetésre váltsák. Azt pedig kifizeti helyette.
Hazajön, és úgy dönt, ismét az írásnak él. Fantasztikus novellákat ír, furcsa tárcákat, verseket. Egyik novella (Kéthangú kiáltás) helyszíne egy bérház, ahol kísérteties dolgok történnek, például eltűnnek a tükrökből az arcok.
• Mindent átjár a borzongás, és megmagyarázhatatlan jelenségek tömege – lehet, hogy apja szelleme kísért abban a bérházban, melyet elveszettnek hitt?
• És amelyet most a fia megírt?
Ha úgy tetszik, ír, ha úgy tetszik, fordít. Sokat és jól. Nem a pénzkereset miatt, ez a teher nem nyomja. Élvezetből. Olyannyira, hogy néha nem is tudja, mit fordít éppen. André Gide Visszatérés a Szovjetunióból című művét ülteti át magyarra, azonnal perbe fogják, elítélik mint kommunistát. Pedig Gide műve a szovjet rendszer dühös kritikája. Azonban a könyvet senki nem olvassa el, elég az író személye, a Szovjetunió mint téma. Ebben az esetben Dérynek a szerző volt az érdekes, és a korábban Gide köré csoportosult dadaista és szürrealista írók, de nincs mese. Megint menekülni kell. Nem feltétlenül remeteként élni a pilisi erdőkben. Lehet menekülni a Kanári-szigetekre, különböző spanyol városokba is. Mint menekülő turista.
Új divat dívik az irodalmi életben, Thomas Mann és Proust megírják a társadalmi nagyregényeket, családregényeket, melyekben egész évtizedeket fognak át és elemeznek, általában egy család sorsán keresztül. Déry Tibor ezt a két írót tartja szem előtt, amikor folytatja a „Befejezetlen mondat”-ot, melynek főhőse egy nagy család középpontja, és az író szándéka összefoglalni a huszadik századból azt, ami addig eltelt.
Az irodalomtörténészek zavarban vannak, mert Thomas Mann és Proust írói technikája, stílusa egymásétól gyökeresen eltérő, nem értik, hogy lehet egyszerre bálvány mindkettő. De Déry ismét kisiklik a kezükből, megy tovább a saját útján. Bolyongásai során időről időre hazatér, hozza a „nagy mű” megírt fejezeteit. A kortársak, akik közben „végigpofozták” itthon az irodalmat, mint egy különös lényt, egy ritka bogarat fogadják Déryt. És mivel alig van köztük – mindenkinek jó barátja. Ráadásul mindenki a családi nagyregényt várja már, lehet, hogy Déry ajándékozza meg ezzel a magyar irodalmat. Illyés beleolvas a hatalmas kéziratkötegbe, és lelkesen üdvözli az első részeket. Ez újabb bátorítást ad a szerzőnek, elképesztő mennyiséget ír.
Újabb menekülés, most a német megszálláskor, zsidó származása miatt. Ismét valami egzotikus szigeten várta ki a hazatérés lehetőségét. És amint ez sikerül, azonnal feleségül veszi Oravecz Paula írónőt, olyan gyorsan, hogy az ara is épp hogy csak felocsúdik. Sokan emlékeztek még arra, hogy kommunistaként ítélték el húsz évvel ezelőtt, így hát nem sok magyaráznivalója volt a háború utáni új magyar rendszerben. Ráadásul a korszak nagy kultúrharcosa, Lukács György is nagyon várta már az igazi realista, magyar nagyregényt – Déry pedig éppen elkészült a már elképesztő méretűre duzzadt „Befejezetlen mondat”-tal. Sok a kétkedés azzal kapcsolatban, hogy Lukács valóban elolvasta-e a művet. Már csak azért is, mert nagyon nehezen olvasható. De a kor mondása szerint: „Szép az, ami Lukács Györgynek érdek nélkül tetszik”, így hát a szerzőnek szabad útja volt az Írószövetségbe és a színházak felé, melyek elkezdték bemutatni drámáit. Minden akkori kritika egyetért abban, hogy ezek a drámák élvezetesek, művésziek és jók. Ha valaki beleolvasott a nagy műbe, a családregénybe, rendkívül szép és értékes részleteket talált (különösen a zárójelbe tett részekben), de alig tudni valakiről, aki az 1947-ben megjelent három kötetet végig is olvasta volna.
Lukács György elbukott, de a szellemisége, értékítélete sokáig megmaradt utána, a pártállam vezetői óvakodtak attól, hogy bántsák azt, akit Lukács egyszer is kedvelt. És bár egy-egy művével többször tört borsot a politikai vezetés orra alá, elnézték neki. Jellemző a korra, hogy amikor Dérynek a „Felelet” című, új családi nagyregényéből elkészült két kötet megjelenés előtt állt (az író hét kötetre tervezte), Révay József, a következő kulturdiktátor nyilvános vitát szervezett. A vita résztvevőinek el kellett olvasniuk a regényt, színészekkel részleteket adattak elő, egy teljes napig tartott ez a móka. Révaynak az volt a véleménye, hogy nem egyenletes a regényben a szereplők politikai jellemfejlődése – ezt a dilemmáját osztotta meg a munkástanácsok küldötteivel, az Írószövetség erre vetemedett tagjaival. Déry azonban vehemensen védte az álláspontját, Révay meghátrálásra kényszerült. El tudunk ma, a huszonegyedik században képzelni egy ilyen nyilvános vitát?
Ezután már nem tűnt olyan jó kommunistának Déry, de amikor jött a forradalom, Nagy Imre mellé állt, írásaiban, megnyilvánulásaiban nagy hévvel védte az „igaz kommunista vezetőt”, Nagy Imrét. A kormányfő kivégzése után aztán őt is hat évre ítélték. Hamarabb szabadult, de maga a börtön megtette a hatását a kor irodalmi közéletében: a kortárs írók tisztelték azokat, akik leülték a magukét. Áldozat – és valóban az. Már az időközben új feleségével megérdemelten bólogatott az elismert írók trónján. Az első magyar rockopera, a „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” hatalmas sikere után a fiatal generáció is megismerte a nevét. A hetvenes években bontakozó alternatív színházak felfedezték maguknak az „Óriáscsecsemőt” és más avantgárde Déry-műveket. A rockopera és a dadaista dráma…. hogy jön ez össze így, egy emberben? De a kérdés, mint a tiszta hegyi patakban a kezünkből tovasikló hal – ismét kicsúszik.
Nyolcvanhárom éves korában, dicsőséggel övezve halt meg. Egy-egy népszerűbb munkája azóta is előkerül, és ismét ráirányítja a figyelmet az író személyére. Kortársai nagy részét ma már az új generációk nem ismerik, de Déry Tibor neve ismerősen cseng.
Mi ennek a titka? Ne kutassuk. A Nemzeti Könyvtárban megjelenő művei jelentős írói munkák. Vagy művészi alkotások. Vagy ha vegyítjük a kettőt: íróművészet – ahogy találóan jellemezte munkásságát egyik kortársa. E sorok írója is lelkesen emlékszik az „Óriáscsecsemő” egy pécsi, Pál István által rendezett, híres előadására.
A döntés nem az irodalomtörténészeké, nem a kritikusoké, azok tévedtek már eleget.
A döntés az olvasók kezében van. Megítélni egy életművet, az író halála után jó pár évtizeddel csak ők tudnak.
Déry Tibor újra és újra előkerül. És a két „újra” között valamelyik rendes emigrációban van valamelyik meleg tengeri szigeten.
Ami dönt, az Idő.
(Pozsgai Zsolt)
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.