Szent László a költészetben

I. (Szent) László (Lengyelország, 1046. június 27. – Nyitra, 1095. július 29.) Árpád-házi magyar király (1077 – 1095). Bátyja, I. Géza után lépett a trónra, utóda Könyves Kálmán volt.

I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő (II. Mieszko Lambert lengyel fejedelem lánya) második fia volt. Egy gyermekének a neve ismert, ő Szent Piroska, későbbi bizánci császárné. A László név szláv eredetű, a Vladiszláv keresztnévből származik, a jelentése: hatalom és dicsőség.

Királyként roppant szigorú, de igazságos törvényalkotó volt, aminek eredményeként megszilárdult a magántulajdon védelme az országban. Uralkodása idején Magyarország, fennállása óta először, képes volt a hódításra. 1091-ben elfoglalta Horvátországot, miután beavatkozott az ottani belviszályokba.

Erősen keresztény hitű, bátor, harcias király volt. Az ő uralkodása alatt avatták az első magyarországi szenteket: Gellért püspök, I. István, Szent Imre, András és Benedek remeték. Előbb Somogyvárott, majd véglegesen 1106-ban, Váradon helyezték örök nyugalomra, az általa alapított régi Székesegyházban, amely akkor a nagyváradi várban volt. Őt magát 1192-ben avatták szentté...
*
Saját bevallása szerint az iskola előtti éveiben két döntő hatás érte, amely későbbiekben lehetővé tette számára a magyar történelem és műveltség vizsgálatát. Egyrészt 3-7 éves kora között sokat időzött a makkosmáriai Angyalok királynéja-templomban, a sekrestyében játszadozva. Nagyapja pedig esténként magyar népmeséket mesélt. Ezek közül legjobban a királyos mesék ragadták meg a képzeletét.

A nagyapai hagyaték alapján a népmesékkel kezdett foglalkozni. Ezt hosszú adatgyűjtés és a jelképtanban való elmélyedés követte, amelyhez az indulást legjobban a sárkány és a táltos ló adta meg. Alapvetéseit többek között Horvát István történész, Solymossy Sándor népmesekutató és Ipolyi Arnold munkásságára alapozta.

Kezdetekben a Körösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézetben tanult. Első publikációi is itt, a Buddhista Misszió által kiadott USzO-füzetekben jelentek meg, a magyar népmesékről.

Pap Gábor művészettörténész és Molnár V. József néprajzkutató a hetvenes évek óta dolgoznak együtt. Az általuk közvetített elméleteket már hivatalosan oktatják Nagyváradon, Miskolcon. Ebbe csatlakozott be Szántai Lajos is az 1990-es évek elején a népmesékről szóló előadássorozataival, amelyeken a népmesék elemzése mellett, a hozzájuk szorosan kapcsolódó magyar történelmi eseményeknek a néphagyományban fellelhető emlékeit is ismertette.

Nevéhez fűződik a Képes krónika ábráinak a magyar néphagyománnyal és mítikus történelemképével való analógiáinak felfedezése...

Könyvei:

Továbbélő honfoglalás. Őstörténet és népmese. Főnix Könyvek, Debrecen, 1998, 2002
Az Örök Királynak leánya. Árpád-házi Szent Margit. Főnix Könyvek, Debrecen, 1999
A két hollós. Mátyás király és a Pálos Rend. Budapest, 2001
Világszép Nádszál kisasszony. Főnix Könyvműhely, Debrecen, 2002
„Magyarország reménye, a világ gyönyörűsége”. Hunyadi Mátyás. Főnix Könyvműhely, Debrecen, 2003
Fény által festett történelem. in: Képes krónika I-II. Nemzeti Kincseinkért Egyesület, Budapest, 2003
„Az Úr letekintett Magyarországra...” II. Géza küldetése földön és égen. Főnix Könyvműhely, Debrecen, 2004
„Szent őseink nyomában maradva” - Szent korona, népmese, mítikus történelem. Debrecen, 2009
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.