Hajós a kikötőben
György Attila
Cseh András rajzaival
Könyv
Méry-ratio kiadó, 2009
Méry-ratio kiadó, 2009
ISBN 9788089286201
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 950 Ft
Megtakarítás: 7%
Online ár: 2 744 Ft
Leírás
Abban a régmúltban, amelynek lakója vagyok, az isteneket ajándékosztónak hívták. És így hívták az uralkodókat is – noha az uralkodók egyáltalán nem számítottak. Hiszen mindenki nemes volt, a szó eredeti értelmében, egy nemből származtak.
A nemtelen embert száműzték, vagy megölték (egyre megy), és a maga során bárkiből uralkodó lehetett, ahogyan bármi más is, amihez csak úri kedve tartotta.
És valóban, az emberi létezés: különösen a hajós- és harcosnépek létezése, (de hiszen a kettő egyre megy) alapfeltétele az ajándékozás. A világ egyesek szerint akkor romlott meg, amikor az ajándék helyét a kereskedelem foglalta el. Jómagam hajlamos vagyok igazat adni ennek a hitnek. Jó szót ajándékozni a legkönnyebb és legnagyobb segítség.
Pénzt, javakat ajándékozni nehezebb, de jót tesz az emberi léleknek. Olyasvalamit ajándékozni, ami szívünknek kedves, a legeslegnehezebb, és a legnagyobb elégtételt adja – az ajándékozónak. Mert minden ajándék kölcsönös, és egyáltalán nem biztos, annak kell hálásnak lennie, aki kap.
És akkor még egyáltalán nem beszéltem az érzelmekről, a szerelemről, a büszkeségről, a hűségről… ezek mind ajándékozhatók. Ezekről azonban, éppen ajándék-jellegüknél fogva nem beszélhetünk. Végső soron ez a könyv is ajándék az olvasónak. És nekem is.
- Minek beszélni róla?
Ama otthonos világban, napkelettől napnyugatig, az emberek ajándékokat adtak egymásnak. Ajándék kísérte a születést, a családalapítást, és ajándékokkal szállt sírba minden ember. Ajándékokkal volt teljes a hétköznapi élet, a köszöntés, az elválás, még a háborúskodás is. Csaták előtt az uralkodók megajándékozták egymást, és végső soron minden harcos a legnagyobb ajándékot: életét vitte a csatatérre. Ezért hívták őket ajándékosztóknak.
A kortárs erdélyi magyar próza számos képviselőjét foglalkoztatja a székelység irodalmi motívumként való újragondolása, újraértelmezése. GYÖRGY ATTILA ebben a kötetben a székely nép hajdanvolt nagyságát méltatja, egyben választ keres a kérdésre: mitől székely a székely?
A szerző egy meditatív utazásra invitálja az olvasóit, amelynek során megismerhetjük a székely nép karakterét, szokásait, ízlését nők és borok tekintetében egyaránt, egykori virtusait, amelyek jelenbeli nyomai után kutakodik a kötet. A távoli, mitikus múltat, a heroikus kor harcait a jelennel, a kicsinyes mindennapi harcokkal ütköztetve vázolja fel a székely ember arcvonásait.
A bevezető sorok identifikációs gesztust hajtanak végre, a beszélő a hipotetikusan a magyarsággal rokon etruszk népnek, valamint az egyes nézetek szerint a székelység őseinek tekintett hunok történelmének/mitológiájának alakjait nevezi meg az identitásképzés forrásaként: „Nevem Szindbád. Esetleg Tarquinius vagy Attila. Ez mind én vagyok egykoron. Hajós, uralkodó és harcos”.
A székelység alapvonásait így ragadja meg a szerző: „E sosemvolt nép töretlen akarattal, változatlan lélekkel és eleven humorérzékkel élt e hegyek között, és időről időre úgy rázta le magáról a tudományos megfontolásokat és törvényeket, akár a kutya a vizet”. A székelyek szintúgy tipikus tulajdonságai közé tartozik a másságuk, az idegenségük, a kommunikációra való képtelenségük: „kevesen értették meg e népet, és még kevesebbeknek sikerült megértetniük magukat vele”.
A szerző reflektál a székely - magyar kapcsolat fájdalmas veszteségeire, az elidegenedés és a megosztottság jelenségeire, emlékeztetve az egykori vérszerződés kötelékére.
A kötet alapvető gesztusa a folytonos szembesítés a múlt erényeivel, amelyhez viszonyítva körvonalazódik a székely ember mostani arca. A múlthoz teremt hozzáférést, hogy értelmet adjon, fogódzót nyújtson a jelen lélekvesztett, széteső közössége számára, hogy az veszteségein felülemelkedve ismét visszataláljon önmagához.
A szerző belülről, mély hely- és emberismerettel ábrázolja azt az etnikai csoportot, amelyhez tartozónak vallja magát. Felvállalja a népe erényeit és hibáit, ugyanakkor a tükörben, amelyet feltart, azok a vonások is bőségesen megmutatkoznak, amelyeknek az anekdoták székely figuráját köszönhetjük.
*
A „HAJÓS A KIKÖTŐBEN” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik elfogadják György Attila invitálását egy meditatív utazásra, amelynek során megismerhetik a székely nép karakterét, szokásait, ízlését a nők és borok tekintetében egyaránt, egykori virtusait, amelyek jelenbeli nyomai után kutakodik a kötet.
György Attila a távoli, mitikus múltat, a heroikus kor harcait a jelennel, a kicsinyes mindennapi harcokkal ütköztetve vázolja fel a székely ember arcvonásait. Akik ezeket szeretnék megismerni, azoknak az olvasóinknak ajánljuk ezt a kötetet. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
A nemtelen embert száműzték, vagy megölték (egyre megy), és a maga során bárkiből uralkodó lehetett, ahogyan bármi más is, amihez csak úri kedve tartotta.
És valóban, az emberi létezés: különösen a hajós- és harcosnépek létezése, (de hiszen a kettő egyre megy) alapfeltétele az ajándékozás. A világ egyesek szerint akkor romlott meg, amikor az ajándék helyét a kereskedelem foglalta el. Jómagam hajlamos vagyok igazat adni ennek a hitnek. Jó szót ajándékozni a legkönnyebb és legnagyobb segítség.
Pénzt, javakat ajándékozni nehezebb, de jót tesz az emberi léleknek. Olyasvalamit ajándékozni, ami szívünknek kedves, a legeslegnehezebb, és a legnagyobb elégtételt adja – az ajándékozónak. Mert minden ajándék kölcsönös, és egyáltalán nem biztos, annak kell hálásnak lennie, aki kap.
És akkor még egyáltalán nem beszéltem az érzelmekről, a szerelemről, a büszkeségről, a hűségről… ezek mind ajándékozhatók. Ezekről azonban, éppen ajándék-jellegüknél fogva nem beszélhetünk. Végső soron ez a könyv is ajándék az olvasónak. És nekem is.
- Minek beszélni róla?
Ama otthonos világban, napkelettől napnyugatig, az emberek ajándékokat adtak egymásnak. Ajándék kísérte a születést, a családalapítást, és ajándékokkal szállt sírba minden ember. Ajándékokkal volt teljes a hétköznapi élet, a köszöntés, az elválás, még a háborúskodás is. Csaták előtt az uralkodók megajándékozták egymást, és végső soron minden harcos a legnagyobb ajándékot: életét vitte a csatatérre. Ezért hívták őket ajándékosztóknak.
A kortárs erdélyi magyar próza számos képviselőjét foglalkoztatja a székelység irodalmi motívumként való újragondolása, újraértelmezése. GYÖRGY ATTILA ebben a kötetben a székely nép hajdanvolt nagyságát méltatja, egyben választ keres a kérdésre: mitől székely a székely?
A szerző egy meditatív utazásra invitálja az olvasóit, amelynek során megismerhetjük a székely nép karakterét, szokásait, ízlését nők és borok tekintetében egyaránt, egykori virtusait, amelyek jelenbeli nyomai után kutakodik a kötet. A távoli, mitikus múltat, a heroikus kor harcait a jelennel, a kicsinyes mindennapi harcokkal ütköztetve vázolja fel a székely ember arcvonásait.
A bevezető sorok identifikációs gesztust hajtanak végre, a beszélő a hipotetikusan a magyarsággal rokon etruszk népnek, valamint az egyes nézetek szerint a székelység őseinek tekintett hunok történelmének/mitológiájának alakjait nevezi meg az identitásképzés forrásaként: „Nevem Szindbád. Esetleg Tarquinius vagy Attila. Ez mind én vagyok egykoron. Hajós, uralkodó és harcos”.
A székelység alapvonásait így ragadja meg a szerző: „E sosemvolt nép töretlen akarattal, változatlan lélekkel és eleven humorérzékkel élt e hegyek között, és időről időre úgy rázta le magáról a tudományos megfontolásokat és törvényeket, akár a kutya a vizet”. A székelyek szintúgy tipikus tulajdonságai közé tartozik a másságuk, az idegenségük, a kommunikációra való képtelenségük: „kevesen értették meg e népet, és még kevesebbeknek sikerült megértetniük magukat vele”.
A szerző reflektál a székely - magyar kapcsolat fájdalmas veszteségeire, az elidegenedés és a megosztottság jelenségeire, emlékeztetve az egykori vérszerződés kötelékére.
A kötet alapvető gesztusa a folytonos szembesítés a múlt erényeivel, amelyhez viszonyítva körvonalazódik a székely ember mostani arca. A múlthoz teremt hozzáférést, hogy értelmet adjon, fogódzót nyújtson a jelen lélekvesztett, széteső közössége számára, hogy az veszteségein felülemelkedve ismét visszataláljon önmagához.
A szerző belülről, mély hely- és emberismerettel ábrázolja azt az etnikai csoportot, amelyhez tartozónak vallja magát. Felvállalja a népe erényeit és hibáit, ugyanakkor a tükörben, amelyet feltart, azok a vonások is bőségesen megmutatkoznak, amelyeknek az anekdoták székely figuráját köszönhetjük.
*
A „HAJÓS A KIKÖTŐBEN” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik elfogadják György Attila invitálását egy meditatív utazásra, amelynek során megismerhetik a székely nép karakterét, szokásait, ízlését a nők és borok tekintetében egyaránt, egykori virtusait, amelyek jelenbeli nyomai után kutakodik a kötet.
György Attila a távoli, mitikus múltat, a heroikus kor harcait a jelennel, a kicsinyes mindennapi harcokkal ütköztetve vázolja fel a székely ember arcvonásait. Akik ezeket szeretnék megismerni, azoknak az olvasóinknak ajánljuk ezt a kötetet. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.