Honpolgárság és honvédelem-Berzy József-Könyv-Magyar Menedék Könyvesház

Magyar Menedék Könyvesház

Részletes kereső
Berzy József - Honpolgárság és honvédelem

Honpolgárság és honvédelem

Berzy József

Hernádi Tibor előszavával

Könyv
2003
303 oldal, Puha kötésű ragasztott
ISBN 9789634302766
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 1 500 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 1 500 Ft
Nincs készleten
1 2 3 4 5
5.0 (1 vélemény alapján)
Leírás
A szerző gondolatai:
A sors úgy akarta, hogy idehaza előbb a „romlás gyümölcseit” ismerjem meg. Amikor a Duna-Tisza közi mezővárosaink: Szeged, Cegléd és Kecskemét középiskolás évei után felkerültem a fővárosba, minden vágyam az volt, hogy személyes ismeretséget köthessek művészeink és íróink hírnevesebb képviselőivel.

Annak idején úgy éreztem, hogy az író- és művészvilág megközelítéséhez a jogot már előzetesen megszereztem. Ugyanis, még középiskolás koromban, egyik színdarabomat a kecskeméti Katona József Színházban hivatásos színészek előadták, s akkoriban a napisajtó és a színházi lapok sok jövendőmondó furcsaságot írtak erről az „eredeti bemutatóról”. Azonban meg kell vallanom, hogy kezdettől fogva kétkedéssel fogadtam a színdarabírói elhivatottságomról szóló jövendöléseket.

A fővárosi nyilvános könyvtáraktól, kétes hírű irodalmi szalonoktól és kávéházaktól egészen a külvárosi kocsmák ivószobáiig, a beszélgetés alkalmainak sokféle szeszélyes változata kínálkozott az ismerkedésre, amíg végül odáig eljuthattam, hogy legyen valaki, aki az első találkozásra magával visz. Csupán később lepődtem meg azon, hogy elsőnek szerzett ismerőseim mindig otthonuktól távol gyűltek össze, és kopott ruházatuk alatt tömérdek elégedetlenség és életkeserűség lázadozott. Ha lehet a politikai arcvonalon jobb- és baloldali megkülönböztetést tenni, akkor az ő esetükben hasonlóképpen a túlzott baloldali világszemléleti irány elburjánzását lehetett kifogásolni.

Elszakadván nemcsak az emberi méltóságnak kijáró otthontól, de még az ilyen otthon megszerzésének reményétől is, úgy látszott, mintha az otthon elvesztésében azokat a gyökérszálakat sorvasztotta volna el számukra a végzet, amelyek a hazához fűzhették volna. Mohamed koporsójaként lebegtek ég és föld között. Viselkedésük is bizonytalanná vált. Elvesztvén az összeköttetést az őket körülfogó valóságos élettel, nem lelhették meg sem alkotásuk természetes tárgyait, sem a kifejezés megfelelő, közérthető formáját.

Legtöbbjük elkeseredetten vetette magát a válságba jutott és összetevőire bomló civilizáció művészeti eltévelyedéseinek utánzására. Az úgynevezett „izmusok” forma- és tárgykereső irányzataihoz szegődtek kishitű vazallusokként. Mintha valami különleges meghasonlás folytán önkéntes számkivetésbe menekültek volna, arra alacsonyodtak, hogy maguk tagadják meg a népi egyéniségnek minden olyan megkülönböztető jellemvonását, ami más idegenekkel szemben őket nemzeti műveltségünk örököseivé avathatta volna. Úgy írtak, úgy rajzoltak, festettek és faragtak képeket, hogy azokat a világ bármely táján másutt is előállíthatták volna – anélkül, hogy csak a legkisebb részlet is a magyar élet egy darabját fejezte volna ki.

Az utókor, bizonyára a halottaknak kijáró kegyeletből, csupán azért, hogy rosszat ne mondjon róluk, jeltelen sírokba temeti majd műveiket, mint a „romlás gyümölcseit.”

Így vélekedik majd róluk az az irodalom-történetírás, amelynek mértékét egykoron majd tisztult értelmezésben a nemzeti öntudat tárgyi, illetőleg művészi kifejeződései szolgáltatják. Ámde számomra is kimondhatatlanul kellemetlen meglepetés volt az, amikor fiatalos tennivágyással telítetten közéjük tévedtem és csalódnom kellett abban a reményemben, hogy tőlük hasznos dolgokat tanulhatok az írómesterség gyakorlását illetően. Ámulva láttam, hogy ezek a sok-sok szenvedésen és nyomorúságon átvergődött emberek egy egész felfordult világ szertetöredező lelkületét hordozták önmagukban.

Az első világháború fergetegében egyensúlyát vesztett Európa művészeti irányzatainak minden szélsősége megtalálta körükben a maga utánéneklő dalosát. Az ország belsejében nem volt semminek sem akkora vonzása vagy hatalma, hogy már kezdetben visszaparancsolhatta volna őket a borzalmas zuhanást rejtegető lejtő széléről.

Megdöbbenve és sokáig tanácstalanul álltam e hangzavar előtt. Ez a szörnyű öncsonkításba torzuló költészet, gyakran felháborító magyartalan fogalmazásban harsonázott világpolgárságról, proletár igazságszolgáltatásról, bosszút bújtató álmokról és ugyanekkor érzékiségről, szennyről és tivornyázó boldog megsemmisülésről. S mégsem sújtott le az államhatalom ökle, hogy a jóhiszemű könyvolvasók lelkét mételyező „szellemi proletárok” bitangolásainak egyszer s mindenkorra gátat vessen.

Nem akarom elhinni, hogy a nagy világégésben koldussá fosztott népünk szellemének ők lennének az utolsó haláltáncos farsangolói, hiszen ekkor már a magyar falvak világában a nép öntudata új védekező harcokra ébredezett.

Szomorú szívvel állapítottam meg, hogy a lipótvárosi zsidó „irodalompártolókkal” összebékült fiatalabb pesti írónemzedékünk, a bethleni országromlás évtizede alatt, veszedelmesen megittasult az újra lábra kapott „proletár” bujtogatás tanításától. Ennek megfelelően világlátásukban egyetlen határozott politikai természetű gondolat tükröződött csupán, s az egyenlő volt a kommunizmus tanításának azzal a visszalopakodó tételével, hogy az osztályharcnak előbb-utóbb meg kell hozni azt az eredményt, amelyben az elnyomók és elnyomottak csoportjai a hatalom megtorlásaiban szerepet cserélhetnek.

Ámde, meg kell hagyni, végtelenül ügyesek voltak e hivatásuk álcázásában: szóképekbe és tetszetős hasonlatokba csomagolták, vagy elbeszélő költészetükben az ellentábor képviselőit igyekeztek minél gyűlöletesebb ruházatba öltöztetni, így hintvén el a társadalompusztító hangulatok magvait. Ugyanekkor arról sem feledkeztek meg, hogy a legalacsonyabb rendű emberi ösztönök és szenvedélyek túlzott kirajzolásával az erkölcsi világrend alapjait lazítgassák.

Akik ilyen szellemben írtak, azok voltak a leglármásabbak, de hála a Gondviselésnek, mégis ők maradtak kisebbségben. Éppen akkor, amikor bomlasztó hatású működésük szétterebélyesedett, szólaltak meg az új, egészséges művészeti irányzat népi szellemű úttörői. Bizonyára az irodalomtörténeti kutatás megtalálja majd az összefüggést az összeomlás időpontjában fogamzott magyar „feltámadási hit”, illetőleg a későbbi értelmezésben öncélúsági gondolat és a harmincas évek elején jelentkező falukutató és népi önismeretre irányuló irodalmi törekvések között. Végre, közel két-évtizedes hanyatlás után, elérkezett az egészségesebb és zavartalanabb fejlődés kezdeti korszaka.

(Itt meg kell állnom néhány percre. Amint most utólag többszörösen végigböngésztem az előző sorokból felvázolt jellemrajzot a szélsőséges művészeti irányzatokról és azok követőiről, úgy látom, hogy elmaradt a legfontosabb észrevétel megemlítése. Mégpedig az, hogy a „művészetek forradalmának” nevezett törekvés nálunk szórványjelenség volt.

Van még egy másik emlékeztető megjegyzésem is. Nézzünk be a kiskörúti egyetembe. Sajnos, azok a jegyzeteim elkallódtak, amelyek az egyetemi környezetben született írói vagy költői próbálkozásokról adhatnának tudósítást. Pedig egy-egy kiváló egyetemi tanár környezetében szinte gomba módra sokasodtak a tehetséges diákok. Öröm volt velük baráti kapcsolatba kerülni.

Aránylag sokan voltak a különböző fakultásokon, akik folyékonyan beszéltek más nyelveken is, mint például németül, angolul, franciául, olaszul vagy spanyolul, de voltak a Kárpát-medencei nyelveknek is elsőrendű tolmácsolói. Nem egyszer beszélgettünk magunk között, sőt még a szemináriumi órákon is. Jó lenne hasznosítani ezt a nyelvtudást. Ha az egyetem, vagy maga a „magasan székelő” kormányzat összegereblyézne valamilyen pénzes alapítványt, a nyelveket beszélő és tehetségesebb diákok foglalkoztatására és jutalmazására, azzal a céllal, hogy a különböző fakultások egy-egy kiváló tanára által kijelölt magyar könyv „nyers fordítását” készítsék el, milyen lendületet adhatnának az értékes magyar irodalom külföldi ismertetésének.

Mert ha kéznél van a megbízható „nyersfordítás”, ilyen esetben könnyebb lenne keresni külföldi hivatásos írót a szöveg végleges kisimításához, s így a könyvkiadó is előbb nyúlna a kész könyv után. Milyen dicséretes cselekedet lenne, ha az egyetem szerepet vállalna egy ilyen feladatban, hiszen világszerte csak hézagosan van jelen a magyar lélek alkotása a külföld könyvespolcain.)

*
A „Honpolgárság és Honvédelem” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik az előző tévedés beismeréséhez szükséges nagy emberi bölcsesség és még nagyobb erőtudat, az ún. „izmusokhoz” való szegődés kishitű vazallusokként, az ún. „romlás gyümölcseinek” jeltelen sírokba való temetése, az ún. „szellemi proletárok” bitangolásának egyszer és mindenkorra történő gátat vetése, az elnyomók és elnyomottak osztályharcos helycseréje a hatalom megtorlásaiban, az ún. „magyar feltámadási hit” értelmezése, az értékes magyar irodalom külföldi ismertetésének objektív és szubjektív akadályai, a magyar lélek alkotásainak hiányzása a világ könyvespolcairól stb. gondolatköröket és felvetéseket ennek a könyvnek az elolvasásával mélyebb kontextusban is igénylik értelmezni, elemezni és értékelni, feldolgozni és továbbgondolni. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Vélemények
Szállítás és fizetés