Szkíták, hunok, magyarok
Obrusánszky Borbála
Könyv
Karpatia kiadó, 2010
Karpatia kiadó, 2010
ISBN 9789638846648
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 1 999 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 1 999 Ft
Leírás
„Obrusánszky Borbála: Szkíták, hunok, magyarok.
Már hozzáférhető a Karpatia Műhely által gondozott Temetetlen Múlt sorozat legújabb könyve. Obrusánszky Borbála tanulmányában nemzetünk több évezredes íjfeszítő múltja és ősi műveltsége kerül közérthetően bemutatásra.
A szakaszcímek jól mutatják, a régiek életének milyen területein mozog otthonosan a szerző: A szkíták eredete, Szkíta istenek, Szkíta városok, Fekete-tengeri mezővárosok, Szkíták Erdélyben, Művészet, Hitvilág, Görög-szkíta kapcsolat, A Hun birodalom részekre szakadása, Hun települések, Műveltség és nyelv, Hun királynévsor.
Az utolsó írás Attila, a sambala harcos címen azt tárgyalja, hogy a nagykirály életműve, birodalomszervező tudása teljes természetességgel nőtt ki a lovas-íjász műveltségből, hiszen a nemzetéért, az emberi közösségek boldogulásáért sikeresen harcoló vezető alakja, mint igény, mint társadalmi elvárás, már évezredek óta a szkíta népek sajátja.
A könyvben ilyen meglepő sorok olvashatóak: „Az ottani szkíta sírokból a magyarral egyező leletek kerültek elő, de ezeket idehaza nem publikálták, pedig az ottani tárgyak között rábukkanhatnánk a koronás turulra, mely Attila, de Árpád címerállata is volt…” Meotisz mocsarai környékén tehát már előkerült korabeli ábrázolása a krónikáinkban emlegetett királyi jelvénynek! A zászlókon lobogó „koronás fejű madár” (Kézai Simon mester magyar krónikájának szavai) összekötő kapocs Atilla hun nagykirály és honvisszavívó Árpád között, nem véletlen, hogy itthon nem hallunk erről a szkíta sírból (!) előkerült különleges leletről.
Egy hosszabb fejezet foglalkozik a könyvben a szkíták és a kereszténység viszonyával. „Őseink, a szkíták vallásáról számos adat maradt fenn a külföldi krónikások
Kattintásra megnyílik a hátsó fedőlap!
műveiben. Azokból megtudhatjuk, hogy a békés kancafejő népek szinte az elsők között ismerték meg Jézus tanításait, és támogatták annak messze földön történő elterjesztését. Náluk ugyanis nem volt kizárólagos hit, hanem nyitottak voltak az olyan tanításokra, mely jóra nevelte az embereket.” Talán furcsának tűnik, de az idézetből következik, hogy a vallást is a gyakorlati oldaláról, a társadalmi hasznosság szempontjából ítélték meg. Náluk a vallás nem valamilyen jelentéktelen, partvonalra szorult, közömbös ügy volt, mint mai világunkban, hanem életformáló erő, és a szkíta-hun közösségközpontú világlátásból adódóan a kereszténységet is a társadalomra gyakorolt kedvező hatása alapján bírálták el.
„Míg például a Római Birodalomban előbb üldözték, majd kizárólagossá tették a krisztusi hitvallást, addig a sztyeppei területen minden vallás szabadon terjeszkedhetett, ha elfogadta az ott lévő uralmi rendszert.” Innen, a lovas-íjász múltból ered tehát az 1568-as tordai országgyűlésnek a vallási türelemről hozott törvénye is, amelyre méltán lehet büszke a nemzet.
„A szkíta népek azonban ragaszkodtak saját hitükhöz, és általában saját vallásuk mellé másodikként vették fel a kereszténységet, vagy éppen a buddhizmust. Nem akartak egyetlen idegen hitet sem kizárólagossá tenni, és lecserélni őseik hagyatékát, melyet mindennél többre becsültek.” Az elfogadó vallási türelemből következően jól ismertek más vallásokat is, tehát volt összehasonlítási alapjuk. Tudatában voltak őseiktől örökölt hitük páratlan értékének és rendkívüli jelentőségének, amelyez nem ért fel a szemükben más vallás.
Obrusánszky Borbála új könyvében is hozza a tőle megszokott színt, stílust és színvonalat. Megint olyan dolgokról ír, amelyekről alig, vagy egyáltalán nem hallottunk itthon, és amelyek kikövetelik, hogy továbbgondoljuk őket.”
(Samu Pál Attila) A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Már hozzáférhető a Karpatia Műhely által gondozott Temetetlen Múlt sorozat legújabb könyve. Obrusánszky Borbála tanulmányában nemzetünk több évezredes íjfeszítő múltja és ősi műveltsége kerül közérthetően bemutatásra.
A szakaszcímek jól mutatják, a régiek életének milyen területein mozog otthonosan a szerző: A szkíták eredete, Szkíta istenek, Szkíta városok, Fekete-tengeri mezővárosok, Szkíták Erdélyben, Művészet, Hitvilág, Görög-szkíta kapcsolat, A Hun birodalom részekre szakadása, Hun települések, Műveltség és nyelv, Hun királynévsor.
Az utolsó írás Attila, a sambala harcos címen azt tárgyalja, hogy a nagykirály életműve, birodalomszervező tudása teljes természetességgel nőtt ki a lovas-íjász műveltségből, hiszen a nemzetéért, az emberi közösségek boldogulásáért sikeresen harcoló vezető alakja, mint igény, mint társadalmi elvárás, már évezredek óta a szkíta népek sajátja.
A könyvben ilyen meglepő sorok olvashatóak: „Az ottani szkíta sírokból a magyarral egyező leletek kerültek elő, de ezeket idehaza nem publikálták, pedig az ottani tárgyak között rábukkanhatnánk a koronás turulra, mely Attila, de Árpád címerállata is volt…” Meotisz mocsarai környékén tehát már előkerült korabeli ábrázolása a krónikáinkban emlegetett királyi jelvénynek! A zászlókon lobogó „koronás fejű madár” (Kézai Simon mester magyar krónikájának szavai) összekötő kapocs Atilla hun nagykirály és honvisszavívó Árpád között, nem véletlen, hogy itthon nem hallunk erről a szkíta sírból (!) előkerült különleges leletről.
Egy hosszabb fejezet foglalkozik a könyvben a szkíták és a kereszténység viszonyával. „Őseink, a szkíták vallásáról számos adat maradt fenn a külföldi krónikások
Kattintásra megnyílik a hátsó fedőlap!
műveiben. Azokból megtudhatjuk, hogy a békés kancafejő népek szinte az elsők között ismerték meg Jézus tanításait, és támogatták annak messze földön történő elterjesztését. Náluk ugyanis nem volt kizárólagos hit, hanem nyitottak voltak az olyan tanításokra, mely jóra nevelte az embereket.” Talán furcsának tűnik, de az idézetből következik, hogy a vallást is a gyakorlati oldaláról, a társadalmi hasznosság szempontjából ítélték meg. Náluk a vallás nem valamilyen jelentéktelen, partvonalra szorult, közömbös ügy volt, mint mai világunkban, hanem életformáló erő, és a szkíta-hun közösségközpontú világlátásból adódóan a kereszténységet is a társadalomra gyakorolt kedvező hatása alapján bírálták el.
„Míg például a Római Birodalomban előbb üldözték, majd kizárólagossá tették a krisztusi hitvallást, addig a sztyeppei területen minden vallás szabadon terjeszkedhetett, ha elfogadta az ott lévő uralmi rendszert.” Innen, a lovas-íjász múltból ered tehát az 1568-as tordai országgyűlésnek a vallási türelemről hozott törvénye is, amelyre méltán lehet büszke a nemzet.
„A szkíta népek azonban ragaszkodtak saját hitükhöz, és általában saját vallásuk mellé másodikként vették fel a kereszténységet, vagy éppen a buddhizmust. Nem akartak egyetlen idegen hitet sem kizárólagossá tenni, és lecserélni őseik hagyatékát, melyet mindennél többre becsültek.” Az elfogadó vallási türelemből következően jól ismertek más vallásokat is, tehát volt összehasonlítási alapjuk. Tudatában voltak őseiktől örökölt hitük páratlan értékének és rendkívüli jelentőségének, amelyez nem ért fel a szemükben más vallás.
Obrusánszky Borbála új könyvében is hozza a tőle megszokott színt, stílust és színvonalat. Megint olyan dolgokról ír, amelyekről alig, vagy egyáltalán nem hallottunk itthon, és amelyek kikövetelik, hogy továbbgondoljuk őket.”
(Samu Pál Attila) A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.