A tizedik múzsa
Karol Irzykowski
A filmesztétika kérdései
Könyv
Brozsek kiadó, 2011
Brozsek kiadó, 2011
218 oldal, Puha kötésű ragasztott
ISBN 9789630807586
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 480 Ft
Megtakarítás: 15%
Online ár: 2 108 Ft
Leírás
A lengyel KAROL IRZYKOWSKI (1873 - 1944) az irodalom felől érkezett a filmhez: a tízes évek elején, amikor elkezdett érdeklődni a mozi iránt, már több esztétikai munka és egy jelentős regény van a háta mögött. „A tizedik múzsa” című alapvető filmesztétikai kötete 1924-ben Krakkóban jelent meg, egyidőben Balázs Béla munkájával, „A látható emberrel”.
*
A múzsák (görögül Muszai) eredeti jelentése hegy, a görög mitológiában a mítoszok megtestesítői, a költészet, a zene, a tánc és a tudományok istennői, az emlékezés és az improvizáció ihletői.
A múzsák első lakhelye az Olümposz alatti síkság Pieria volt, csak később lett Délosz szigetén a Helikon - hegysége, Apollon kultuszának székhelye, utóbb a Parnasszosz - hegy alján Delphoi. Más források szerint vízi nimfák voltak, akik szívesen időztek Helikón és Pieria tiszta forrásai és szépvizű folyói közelében, ezért a múzsák mellett Pieriszeknek is nevezték őket.
Pauszaniasz szerint eredetileg három múzsa volt: Aoidé („Dal”, „Éneklés”), Meleté („Gyakorlás”) és Mnémé („Emlékezés”), nevük a költői gyakorlat három alapfeltételére utal. Delphoiban szintén három múzsának állítottak szentélyt, de a nevük mások volt: Neté, Meszé és Hüpaté, amelyek az ókori időkben használatos líra három húrjának elnevezése.
A korai hagyományok szerint a negyedik múzsa Arkhé (Arche) volt. Hésziodosz már kilenc múzsáról ír, akiket név szerint is megnevez. Legfőbb feladatuk, hogy megénekeljék az istenek és titánok harcait, valamint enyhítsék az emberek gondjait-bajait a zene, a tánc és a költemények révén.
A múzsák alakjaihoz csak a késő hellenikus kortól kötődik az az állandósult feladatkör, amelyek patrónusaiként ma ismerjük őket :
Kalliopé: az epikus költészet, a filozófia és a
tudományok,
Terpszikhoré: a tánc,
Thaleia (Thália): a komédia, a színház,
Melpomené: a tragédia, a dráma és a gyászének,
Polühümnia: a himnikus költészet,
Euterpé: a lírai verselés és a zene,
Erató: a szerelmi költészet és a dalok,
Kleió: a történetírás,
Uránia: a csillagászat és az asztrológia múzsája.
Alakjaik így együtt teljes képet alkotnak az archaikus költészet korának jellegzetes témáiról.
„A tizedik múzsában” a szerző számos olyan filmelméleti kérdést érint, amelyet a későbbi munkák bontanak majd ki. Kötetünk sok évtizedes adósságot törleszt: a magyar filmelmélet is gazdagodhat a filmről való gondolkodásnak ezzel a korai remekével.
*
„A TIZEDIK MÚZSA” című ezen kiadványt a filmesztétika kérdései iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik ennek a kötetnek a kézbevételével szeretnének megismerkedni a filmről való gondolkodásnak ezzel a korai remekével, számos olyan filmelméleti kérdéssel, amellyel a magyar filmelmélet egésze és a filmmel foglalkozók tudásanyaga is jelentősen gazdagodhatott és tovább gazdagodhat. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
*
A múzsák (görögül Muszai) eredeti jelentése hegy, a görög mitológiában a mítoszok megtestesítői, a költészet, a zene, a tánc és a tudományok istennői, az emlékezés és az improvizáció ihletői.
A múzsák első lakhelye az Olümposz alatti síkság Pieria volt, csak később lett Délosz szigetén a Helikon - hegysége, Apollon kultuszának székhelye, utóbb a Parnasszosz - hegy alján Delphoi. Más források szerint vízi nimfák voltak, akik szívesen időztek Helikón és Pieria tiszta forrásai és szépvizű folyói közelében, ezért a múzsák mellett Pieriszeknek is nevezték őket.
Pauszaniasz szerint eredetileg három múzsa volt: Aoidé („Dal”, „Éneklés”), Meleté („Gyakorlás”) és Mnémé („Emlékezés”), nevük a költői gyakorlat három alapfeltételére utal. Delphoiban szintén három múzsának állítottak szentélyt, de a nevük mások volt: Neté, Meszé és Hüpaté, amelyek az ókori időkben használatos líra három húrjának elnevezése.
A korai hagyományok szerint a negyedik múzsa Arkhé (Arche) volt. Hésziodosz már kilenc múzsáról ír, akiket név szerint is megnevez. Legfőbb feladatuk, hogy megénekeljék az istenek és titánok harcait, valamint enyhítsék az emberek gondjait-bajait a zene, a tánc és a költemények révén.
A múzsák alakjaihoz csak a késő hellenikus kortól kötődik az az állandósult feladatkör, amelyek patrónusaiként ma ismerjük őket :
Kalliopé: az epikus költészet, a filozófia és a
tudományok,
Terpszikhoré: a tánc,
Thaleia (Thália): a komédia, a színház,
Melpomené: a tragédia, a dráma és a gyászének,
Polühümnia: a himnikus költészet,
Euterpé: a lírai verselés és a zene,
Erató: a szerelmi költészet és a dalok,
Kleió: a történetírás,
Uránia: a csillagászat és az asztrológia múzsája.
Alakjaik így együtt teljes képet alkotnak az archaikus költészet korának jellegzetes témáiról.
„A tizedik múzsában” a szerző számos olyan filmelméleti kérdést érint, amelyet a későbbi munkák bontanak majd ki. Kötetünk sok évtizedes adósságot törleszt: a magyar filmelmélet is gazdagodhat a filmről való gondolkodásnak ezzel a korai remekével.
*
„A TIZEDIK MÚZSA” című ezen kiadványt a filmesztétika kérdései iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik ennek a kötetnek a kézbevételével szeretnének megismerkedni a filmről való gondolkodásnak ezzel a korai remekével, számos olyan filmelméleti kérdéssel, amellyel a magyar filmelmélet egésze és a filmmel foglalkozók tudásanyaga is jelentősen gazdagodhatott és tovább gazdagodhat. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.