Körösi Csoma Sándor-Baktay Ervin-Könyv-Magyar Közlöny-Magyar Menedék Könyvesház

Magyar Menedék Könyvesház

Részletes kereső
Baktay Ervin - Körösi Csoma Sándor

Körösi Csoma Sándor

Baktay Ervin

Nemzeti Könyvtár Sorozat 31. kötet

Könyv
Magyar Közlöny kiadó, 2014
328 oldal, Kemény kötésű fűzött FR4 méret
ISBN 9789639872295
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 500 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 2 500 Ft
Nincs készleten
1 2 3 4 5
5.0 (1 vélemény alapján)
Leírás
Baktay Ervin - Körösi Csoma Sándor

Eltökélt utazók - Körösi Csoma Sándor (1784-1842) nyomában...
„Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, amelyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”

- Lehetséges, hogy ezeket a szavakat mormolta Körösi Csoma Sándor 1840 tavaszán kalkuttai tudományos intézetének egyik fala előtt, ahol modellt kellett ülnie. Schöfft Ágoston, magyar festőművész (1809-1888) ugyanis ott kereste fel őt, és megalkotta róla az egyetlen hiteles képet. Schöfft európai egyetemeken tanult festészetet. Akkor még divat volt az ilyesmi, az összes orientalista, zeneszerző, író, orvos kötelességének érezte, hogy minél több egyetemet végigjárjon, minél több tudást szívjon magába, és ez által sok nyelvet meg is tanult. Körösi Csoma Sándor 17 nyelvet beszélt, Schöfft Ágoston „csak” tizenkettőt.

Az 1800-as évek tájékán vagyunk. Kelemen László, az első magyar színtársulat megalapítója (1762-1814) már túl van a dicsőségen és a bukáson. Mindenesetre a dicsőséges időben is szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy nincs számottevő magyar közösség. Már aki tud magyarul. Híres első előadásait engedélyezte a német városvezetés Pesten, mint egy egzotikus kalandot. Ugyanis akkoriban a főváros lakóinak csak 25 százaléka beszélt magyarul. A XVIII. század végén a magyar tudósok, művészek, írók rádöbbentek: ha nem lépnek, itt a vége a magyar kultúrának. Eltűnik, beolvad a németségbe.

Ettől kezdve elképesztő munka vette kezdetét, hogy igazolják a magyar nyelv hitelét, eredetét, feltérképezzék rokonságát. Már akkor meghatározó álláspont volt, hogy a magyar-finnugor rokonság az elsődleges. De ezzel a rokonsággal az igazi orientalisták nem tudtak mit kezdeni, elindultak a nagy elődök nyomába keletre.

Törökország, Perzsia, Irak, India, Tibet, Dél-Kína, sőt Japán. Nem is mindig saját indíttatásra. Komoly nyugat-európai, elsősorban németalföldi egyetemeken úgy tanították, a magyar nyelv őshazáját is valahol a perzsa-délnyugat-indiai tengelyen kell keresni. Ők jobban tudták, mint mi. Schöfft Ágoston, aki ezalatt éppen festi Kalkuttában Körösi Csoma Sándor portréját, szintén ezt tanulta Johann Gottfried Eichhorn híres német orientalistától Berlinben. A magyar lélek azonban soha nem nyugodott meg az elmélettel, mindig a gyakorlatot, a megtapasztalást kereste. A festő festeni ment Indiába, legalábbis látszólag. Körösi Csomához akart eljutni, és ő is meg akarta találni a magyar nyelv őshazáját...

Martin Honigberger nevéből (1795-1869) nem sejthető, de ő is magyar, pontosabban erdélyi szász orvos. Míg festőnk épp Körösi Csoma portréján dolgozik, ő a szikh király udvari orvosa Indiában..., természetesen titokban ő is a magyarok őseit kereste. Csak épp elvonta a figyelmét pár dolog. Elsősorban a betegségek. Amikor később hírét vette Körösi Csoma halálának, az első volt, aki elzarándokolt a sírjához a dzsardzsilingi temetőbe, a Himalája harmadik legnagyobb csúcsa tövébe. Megesküdött, hogy Körösi Csoma hagyatékát összegyűjti.
De ezzel közben már más foglalkozott.

Pár év, és újabb magyar utazó vonul a perzsa kősivatagokon át, ráadásul sántít, hiszen hároméves korában lebénult a bal lába. De így is gyalogosan hatalmas, fárasztó utakat tesz meg. Vámbéry Ármin volt (1832-1913), aki ugyanazzal a szándékkal indult el félig bénán, mint az elődjei. Felkutatni a magyarok őshazáját. Perzsia – Teherán, Shiraz, Jas. Jas, ahonnan a magyar földön élő jászok a mai napig származtatják magukat. Sőt, a mai jászsági városok többsége az iráni Jas városával kötött testvérvárosi szövetséget, és rendszeres találkozókat szerveztek.

Vámbéry Ármin rácsodálkozik a nyelvi érdekességekre, valódi párhuzamokat talál a magyar nyelv történelme és az ottani nyelvi hagyományok között, bejárja az egész Közel-Keletet. Ő már dervisruhában, igazhitűként. Döbbenetes összefüggésekre jött rá...

Xántus János (1825-1894) etnológus volt ugyan, de a magyarok őshazája őt is érdekelte. Nemzetőrként vett részt az 1848/49-es forradalomban, és azt követően hazafias nyilatkozatai miatt menekülni kényszerült Amerikába. Több kitérő után ő is eljutott Körösi Csoma sírjához, amikor egy osztrák expedíció tagjaként 1868-tól hatalmas keleti utazást tett... A magyarságkutatással foglalkozó anyagai neki is kéziratban maradtak.

És elérkeztünk Germanus Gyulához, (1884-1979). Az ő működése már a huszadik század első felére esik, de mindenképpen összefoglalója elődjei munkásságának. Őt már gróf Teleki Pál miniszterelnök bízza meg, hogy Indiában való tartózkodása alatt kutassa a munda nyelvek eredetét, fejlődését, és vizsgálja meg esetleges magyar, illetve más európai nyelvekkel való rokonságukat. Eme kutatásainak gyümölcse a „Have the munda languages any cognates in Europe” (Calcutta, 1929) című munkája.

És itt véget ér a kör. Mindig visszajutunk ehhez a sírhoz, minden szereplőnk itt térdelt, itt imádkozott, vagy csak elmélkedett. És szédült bele a történelem tanulságaiba, amelyeket személyesen átélt az utazások során. Sivatagban, hegycsúcsokon, irdatlan folyómedreken, forróságban vagy fagyban – de szent céllal és meggyőzéssel. Hogy a magyar identitás, a magyar tudat, a magyar nyelv csak úgy maradhat ép és egészséges, ha ismerjük gyökereit, ha tudjuk honnan indultunk.
Germanus Gyula a Korán tanításai szerint élt.

Ám fehér, az egész testet elfedő ruhája alatt minden keleti útja alkalmával ott hordta azt a magyar nemzeti lobogót, amelyet még indiai évei alatt függesztett ki szobája falára, hogy így csillapítsa honvágyát. Germanus Gyula az életét az iszlám tudománykörének szentelte, de egy percre sem felejtett el magyarnak lenni, mindig is büszke volt magyarságára.

• Megy a perzsa sivatagban, ruhája alatt a magyar nemzeti lobogó – belegondolhatunk ebbe?

És Baktay Ervin? Kérdezhetné a nyájas olvasó. Ő hol marad?
Baktay Ervin (1890-0963), a kiváló orientalista, festőművész, asztrológus, író és műfordító megírta mindegyikőjük elődjének, Körösi Csoma Sándornak az életét. Itt alább következik...”
(Pozsgai Zsolt)
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Vélemények
Szállítás és fizetés