Csángók

Csángóknak nevezik a moldvai magyarokat. A csángók a Kárpátoktól keletre, elsősorban a Székelyföld szomszédságában, de attól különváltan élő vagy onnan származó magyar népcsoportok.

A csángó név (első előfordulása: 1400) - amelynek eredeti jelentése: „elkóborló, elvándorló” - nem az eredeti elnevezése volt a moldvai magyaroknak, ők magukat csak magyaroknak nevezik, megkülönböztetve a moldvai székelyektől. Így hívják a Csíkszékből a közeli Tatros folyó völgyébe költözött magyarokat (gyimesi csángók); a Brassó melletti Hétfaluban élő magyarságot, valamint a barcasági magyar falvak más lakóit (hétfalusi csángók).

A „csángó név általában gúnynévnek” számít. Nem maguk a csángók, hanem a környezetükben vagy a távolabb lakó székelyek használják. Kivételt képeznek az ugyancsak bukovinai eredetű dévai csángók, akik nem érzik sértőnek a megnevezést.

Mikecs László szerző ebben a könyvében a Csángók történetét, gondolkodását, hagyományait vázolja fel olvasói számára. A benne foglaltak az alábbi tartalom szerint követhetők nyomon:

Előszó

• Kik a csángók és hol laknak?
• Hogy kerültek magyarok a Kárpátokon kívüli területre?
• Hogyan alakult a magyarok sorsa a Kárpátokon kívül?
• Hányan mentek a Kárpátokon kívülre s hogy szaporodtak ott a magyarok?
• Milyenek a Kárpátokon kívüli magyarok?
• Hogy gondolkoztunk a Kárpátokon kívüli magyarokról és mit tettünk értük?

A „Csángók” című eme múlt század negyvenes éveiben először kiadott kötetet a fenti tartalom szerint a Kárpátokon kívüli terület, a csángók története, a származásukkal kapcsolatos elméletek, a kun elmélet, a népiségtudomány módszere és eredményei, a vallási és politikai üldözöttek, a székelyek kivándorlása, a moldvai magyarság sorsa, egyházi története... iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.