Nagy Varázskönyv — Esoteria Sacra

A fordítás az alábbi mű felhasználásával készült:
The Grand Grimoire 1905 - London.

A „Nagy Varázskönyv a ciklus legfantasztikusabb eleme”, amit nagy pompával mutatott be állítólagos szerkesztője, Antonio Venitiana del Rabina, kinek neve a munka olasz eredetét jelzi. Ritkaságából és keresettségéből adódóan információink szerint a valódi Magnum Opus-nak kell tekinteni – egy olyan nézet, amely ugyan logikátlannak tűnhet, de ami mellett mérvadó rabbi-írók véleménye szól.

Ezeknek a szerzőknek köszönhetjük azt a felbecsülhetetlen értékű kincset, aminek hamisításával számtalan sarlatán próbálkozott már, de egyiküknek sem sikerült rábukkanniuk. A példány, amit Antonio használt a kiadványa elkészítéséhez, a nagy Salamon királynak - a véletlen folytán felfedezett - eredeti írásai alapján készült.

A Nagy Varázskönyv két részre tagolódik, az első tartalmazza Lucifuge Rofocale Pusztító Pálca általi megidézését, a második pedig azt, amit Antonio rejtélyes módon a Sanctum Regnum-nak tart, vagyis az Egyezségkötések Rítusának.

„A varázskönyvek egyik leginkább figyelemreméltó tulajdonsága azonban nem az ördögi gonoszságuk, hanem a tudattalan mesterkéletlenségük, valamint a bennük foglalt, láthatólag komoly műveletek ájtatos, már-már kifogástalan jellege...”

...„Nem kérdéses, hogy a Nagy Varázskönyv egy feketemágiáról szóló kötet, és ellentmond a dolgok ama természetének, hogy egy feketemágia témájában íródott könyvnek máskülönben ördöginek kell lennie”...

...„A Nagy Varázskönyv Honorius Varázskönyvével osztozik a feketemágia egy érthető és hiánytalan rituáléjának sötét dicsőségén. Kategóriájukban mindkettő igen érdekes munka”...

A „Nagy Varázskönyv” „...egy ciklus része, és se nem jobb, se nem rosszabb a társainál. Egy francia munkáról fordították le szóról-szóra...”