Mert ha írunk népdalt, mért ne népmesét?

Azt a kérdést vizsgálja, hogy a reformkori magyar kultúrában, a népköltészet és az irodalom intenzívebb kölcsönhatásának időszakában milyen kísérleteket tettek arra, hogy a tündérmesét beillesszék a nemzeti irodalom műfaji rendszerébe. A népies költők „triumvirátusa”, vagyis Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Arany János 1845 és 1847 között jelentetett meg olyan elbeszélő költeményeket, amelyekhez a népmese vagy a népmonda szerzői műfajmegjelölést társították (János vitéz; Népregék, népmondák; Rózsa és Ibolya). Ez a kötet e három mű keletkezéstörténetét és 19. századi fogadtatását törekszik dokumentálni. Ajánlott az irodalom, a reformkori irodalomtörténet és szemlélet, az esettanulmányok elemzése, a három nagyobb esettanulmányban a korabeli meseközlések alakulástörténetének és recepciójának bemutatása, az 1840-es évek magyar irodalmában észlelhető törekvések és kísérletek az epikus folklórműfajok, ezen belül a népmese (tündérmese) irodalmi integrációja iránt érdeklődőknek.

A kötet azt a kérdést vizsgálja, hogy a reformkori magyar kultúrában, a népköltészet és az irodalom egyre intenzívebb kölcsönhatásának időszakában milyen kísérleteket tettek az elitkultúra bizonyos képviselői arra vonatkozóan, hogy egy addig elsősorban a szóbeliségben hagyományozódó narratív műfajt, a tündérmesét beillesszék a nemzeti irodalom műfaji rendszerébe.

Az ún. népies költők „triumvirátusa”, vagyis Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Arany János 1845 és 1847 között, három év leforgása alatt jelentetett meg olyan elbeszélő költeményeket, amelyekhez a népmese vagy a népmonda szerzői műfajmegjelölést társították (János vitéz; Népregék, népmondák; Rózsa és Ibolya). Jelen kötet e három mű keletkezéstörténetét és 19. századi fogadtatását próbálja meg dokumentálni.

Ezen túlmenően a magyar mesekutatás történetét áttekintve a korai magyar mesekéziratok és mesekiadások kapcsán foglalkozik a népmese és az irodalmi mese viszonyáról kialakított képzetek problematikus voltával, a szóbeliség és az írásbeliség közötti médiumváltás következményeivel, valamint a textualizációs eljárások és a hitelesség kérdésének összefüggéseivel...

*
A „Mert ha Írunk Népdalt, mért Ne Népmesét?” című eme kiadványt az irodalom, a reformkori irodalomtörténet és szemlélet, az esettanulmányok elemzése, a három nagyobb esettanulmányban a korabeli meseközlések alakulástörténetének és recepciójának bemutatása, az 1840-es évek magyar irodalmában észlelhető törekvések és kísérletek az epikus folklórműfajok, ezen belül a népmese (tündérmese) irodalmi integrációjára, ennek eredményei és megítélése iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, a korszaknak főként az epika iránti igénye mellett...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.