Magyar ornamentika

A Pátria Részvénytársaság Nyomdája Budapest - 1898.
Írta és rajzolta: Huszka József.

A Huszka családról kevés adat, illetve dokumentum maradt fent. Egyes források szerint a rajztanár, művészettörténész dédapja (szintén Huszka József) 1787-ben folyamodott lakossági jogért a félegyházi tanácshoz. A Redemptus családból származó feleségére tekintettel, kérelmét még abban az esztendőben jóvá is hagyták.

A csizmadia mester dédapa feleségével és gyermekeivel érkezett Félegyházára, feltehetően a Jászságból. (Erre vonatkozóan nincsenek adatok.) A dédapa mesterségét Vendel nevű fia folytatta, aki 1783-ban született. Tizennyolc éves korában felvették a csizmadia céhbe, és még abban az évben (1801) elvette a Kis Ágnes nevű hajadont. Házasságukból tizenkét gyermek született. A legidősebb, Vendel papnak tanult, később Halason lett plébános. József a félegyházi algimnázium elvégzése után a tanítói pályára lépett. A szabadságharc leverése után sokadmagával elbocsátották, és ügyvéd lett. Két fia volt: Ödön és Dezső. Tanulmányai befejezése után Ödön egy ideig jegyzőként dolgozott Félegyházán, később Szegedre költözött.

A magyar ornamentika (díszítmény, díszítő művészet) nem mondák, hagyományok, ősi feljegyzések és nyelvészeti összevetések labirintusából keletkezett és az igazság látszatával ható megállapítások összevetése, hanem ma is látható, megfogható, mérlegelhető kisebb-nagyobb műbecsű, régi és mai iparművészeti tárgyak formáinak beszéde.

„A formák nyelvét kísérlem megszólaltatni, hogy mondják el, hol, mikor, mily célból és alkalomból, vagy mily rendeltetéssel születtek”.

Főbb művei:

• Magyar ornamentika
• A magyar turáni ornamentika története
• A magyar styl

„A magyar díszítő mód általános, egyetemes jellegét keresve azt találjuk, hogy ornamentikánk naturalisztikus, de kellően stilizált elemeivel és csoportosításával a nemzet véréből való vér. A magyar karakter a díszítő módban is érvényesül. Olyan az, mint a magyar zene. Hosszas csendesség után elemi erővel tör ki a legszilajabb jókedv, és teljes erejükben zúgnak a hangok, mígnem rövid időn belül beáll a mélabús csend...

A díszeknek egyenletes, ritmikus, unalmas elosztását a magyar díszítő mód nem ismeri. Ázsiából jöttünk, Ázsiából hoztuk a díszítés foltonkénti alkalmazásának módját, mely sohasem volt európai és a magyar nemzet, noha ezer éve európai, még mindig magyar...”

Ornamentikánk fejlődése őstörténetünk ismeretlen századaiba is bevilágít. Az indiai napisten pávája, a százszemű Indra jelképe, a csudaszarvas, a tűzhelyt védő ősi istenfa, a kereszténység előtti nemzeti vallás mitikus alakjai látszanak megszakadni a kereszténység felvételével...

Nemzeti ornamentikánk azonban bevilágít a magyarok ősvallásába is. A székelyek háza, kapuja, ornamentikája a nyelvészetet és az etnográfiát támogatja, az egy és ugyanazon nemzetet valló tételeiben...