Keleti front, nyugati fogság — A magyar honvédség a második világháborúban és azután, 1941-1946

Hetvenöt éve annak (2018-ban), hogy valahol Oroszországban csaknem odaveszett egy teljes magyar hadsereg. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg eredményes utóvédharcai és a szovjet vezetési hibák miatt a teljes megsemmisülés ugyan nem következett be, a személyi és anyagi veszteségek így is hatalmasak voltak.

Közel 50 ezer elesettről, majd ugyanennyi sebesültről és 28 ezer hadifogolyról emlékezünk meg több mint negyedévszázada minden év január 12-én. A Don menti arcvonal 1943. januári áttörésének eseményeit és a bekerítéssel fenyegetett honvédalakulatok sorsát számos történeti szakmunkában, szépirodalmi alkotásban, filmen dolgozták fel. Ám a keleti hadszíntér mögöttes területein zajló eseményekkel, amelyeknek brutalitása sokszor felülmúlta a harci cselekmények borzalmait, csupán egy évtizede kezdtek el foglalkozni történészeink és hadtörténészeink.

A „Keleti front, nyugati fogság” című kötet éppen a 2. hadsereg megszálló és az arcvonal mögötti más tevékenységét dolgozza fel. Legfőbb forrásai - a magyar királyi honvédség fennmaradt korabeli hadiokmányain kívül - a doni poklot átélt katonák és munkaszolgálatosok harctéri naplói és visszaemlékezései, illetve az 1945 utáni népbírósági peranyagok voltak.

Ezek fontos adalékul szolgálhatnak:

• hogyan zajlottak le a 2. hadsereg és egy magyar megszálló zászlóalj partizánellenes vállalkozásai,
• a magyar katonák miféleképpen vélekedtek a megszállt orosz és ukrán területek háborús állapotairól és lakosságáról,
• miként működött a magyar katonai közigazgatás a Don mögötti területen,
• hogyan torkollott tragédiába a keleti hadszíntérre kivezényelt magyar munkaszolgálatosok sorsa,
• milyenek voltak a frontkatonák hétköznapjai az arcvonalban, és hogyan tartották a kapcsolatot az otthoniakkal.

Az utolsó tanulmány pedig a második világháborút követően nyugati hadifogságba esett magyar katonák sorsát mutatja be. Érzékeltetve a legmostohább embertelen körülményeket, főként a francia hadifogolytáborokban elszenvedett bánásmódot, amelyben részesültek honfitársaink - köztük a tizenhat év körüli leventék is - sokszor a szabad ég alatt tartva és robotoltatva...

SZABÓ PÉTER szerző (1959) hadtörténész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos főmunkatársa. Kutatási területe: a magyar királyi honvédség részvétele a második világháborúban, kiváltképp a 2. hadsereg 1942-1943. évi keleti hadszíntéri tragédiája.

A „Keleti Front, Nyugati Fogság” című eme kiadványban Szabó Péter „olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeket eddig elhanyagolt a hazai hadtörténetírás. Sokak szerint a háború története alapvetően hadműveletek leírásából áll. Szabó Péter szakít ezzel a szemlélettel. Kötete a front hétköznapjait, a megszálló tevékenység részleteit és a munkaszolgálatot mutatja be.

A munkát megalapozó kutatás rengeteg, eddig ismeretlen dokumentumot tárt fel, és új, releváns eredményekkel is gazdagította a történelemtudományt. Meghatározó módon fog hozzájárulni a második világháború tragikus fejezeteinek higgadt megvitatásához.”
(Ungváry Krisztián)