Mesetudomány és vallástörténet

Mesék és mítoszok halálról és halhatatlanságról... Minden mese, minden mítosz, és általában minden mozzanata a költészetnek és a vallásoknak egy-egy valóság felismerése, egy-egy állásfoglalás a világgal és a világ nagy valóságaival szemben. Emberi állásfoglalás, amely éppen ezért nem is szorul magyarázatra. A mese belső törvényszerűségeiről, a mítosz hivatásáról és értelméről, s még nagyon sok ehhez kapcsolódó érdekes témáról tájékozódhatunk eme kötetből. A szerző 16 évi munkálkodása alatt legfőbb kutatási feladatának a népmese belső törvényszerűségei történeti fejlődésének, európai összefüggéseinek feltárását tekintette. Szerinte az európai mese kialakulásában döntő szerep jutott a kelta kultúrának...

Minden mese, minden mítosz, és általában minden mozzanata a költészetnek és a vallásoknak egy-egy valóság felismerése, egy-egy állásfoglalás a világgal és a világ nagy valóságaival szemben.

Emberi állásfoglalás, amely ezért voltaképpen nem is szorul magyarázatra.

Csak az szükséges, hogy meg tudjuk ismételni, vagyis hogy meg tudjuk érteni azáltal, hogy felismerjük emberi igaz voltukat a saját „immanens” (bennmaradó, belsőleg hozzá tartozó) tapasztalatunkkal, hogy meg tudjuk érteni az élet voltukat azzal, hogy újra éljük.
*
Részlet a kiadványból:

„Mese és mítosz között nagy a különbség. A mese egészen egyszerűen felállítja a maga világát, a »normatív« világot: a világnak ilyennek és ilyennek kellene lennie, tehát - a mese számára - ilyen.

A MÍTOSZ A VALÓ VILÁGOT MUTATJA, VAGY JOBBAN MONDVA, hiszen ez a mítosz hivatása és értelme: a való világot értelmezi. A mese a halált letagadja, nem létezőnek tekinti (a mese hőse ha meg is hal, feltámasztják - csak örök halhatatlanságról nincs szó különben a mesében), a mítosz a halál tényét nem tagadja le, de értelmezi, esetleg átértelmezi...”
*
Honti János Tamás szerző (Erzsébetváros, 1910. október 19. – Kópháza, 1945. március/április) magyar folklorista, népmesekutató, irodalomtörténész.

1928-ban jelent meg első műve, amely egy mesekatalógus volt. 1930-1932 között a Néprajzi Múzeumban dolgozott. 1933-ban tanári képesítést szerzett. 1935-től az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott. Fő műve az 1937-es „A mese világa, bevezetés a mese filozófiájába”. 1937-1939 között Párizsban ösztöndíjasként kelta és izlandi témákat kutatott. 1939-ben hazatért Magyarországra. 1945-ben munkaszolgálatosként társaival együtt ausztriai koncentrációs táborba akarták vinni, de útközben Kópházán meghalt.

16 évi munkálkodása alatt legfőbb kutatási feladatának a népmese belső törvényszerűségei történeti fejlődésének, európai összefüggéseinek feltárását tekintette. Szerinte az európai mese kialakulásában döntő szerep jutott a kelta kultúrának...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.