A rabszolgaság Magyarországon az Árpádok alatt
Békefi Remig
Könyv
Magánkiadás kiadó, 2010
Magánkiadás kiadó, 2010
68 oldal, Puha kötésű ragasztott B6 méret
ISBN 8000000114983
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 500 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 2 500 Ft
Leírás
Dudapest
Kiadja Dukász Mihály - 1901.
*
„Szent István még a keresztény rabszolgák felszabadítását sem írhatta elő. De mivel lelkét keresztény szellem hatotta át, a felszabadítás ügyében szívesen közremunkált. Ezért rendeli el, hogy ha valaki saját rabszolgáit ... csupa könyörületességből felszabadítja, halála után senki se merészelje azokat ismét rabszolgaságra vetni”.
*
„Rabszolgaság Magyarországon az Árpádok alatt” czímen érdekes értekezése jelent meg Békefi Remignek.
„A kis füzet, mely a M. Tud. Akad. kiadásában jelent meg, az „Értekezések” közt összefoglalja mindazon emlékeket, amelyek a rabszolgákra vonatkozólag Árpád kori forrásainkban találhatók. Legelőbb is rámutat azokra a bibliai valláserkölcsi elvekre, melyek a rabszolgák ókori felfogásban rejlő helyzetét megingatták, s így előkészítették annak a felfogásnak kifejlődését, hogy a rabszolgaság nem nélkülözhetetlen intézménye a társadalomnak.
Azután szól a honfoglaló magyarok rabszolgáiról, s hogy ezek és a szolganépek között a mindkettőre használt közös „servi” kifejezés mellett sokszor igen nehéz megállapítani a különbséget.
Kimutatja, hogy az egyház nagy különbséget tett a keresztyén és pogány rabszolgák között. Szól első királyaink törvényes intézkedéseiről a rabszolgák felszabadítására vonatkozólag. A rabszolgák felszabadításának oka igen különböző volt. De az indító ok legtöbb esetben vallásos, melynél fogva a felszabadítók lelki üdvösségöket emlegetik. Vannak azonban más okok is. Így okul szolgál a szolgálati érdem és hűség.
A felszabadítás azután nem mindenkor feltétlen, hanem sokszor bizonyos körülmények beálltához van kötve. Emlékezik azután értekező az ún. részletes felszabadításról, amidőn a felszabadított rabszolga a személyére nézve szabaddá lett ugyan, de időnként bizonyos adományozásra vagy szolgálatra volt kötelezve. Ezek voltak az ún. torlók.
Miután ezek különféle változatait felmaradt emlékeink alapján példákkal illustrálja, a rabszolgák helyzetét és jogi viszonyait fejtegeti. A magyar rabszolgát éppen úgy birtoknak tekintették, mint akár az erdőt, szőlőt és halastavakat, de bár a rabszolgát vagyonnak nézték és a lóval, szarvasmarhával együtt emlegették, mégis a törvény oltalmazta. Majd szól a rabszolgák házasságáról, rabszolga-lopásról stb.
Azután a szökevény rabszolgák eseteit tárgyalja, és a rájuk vonatkozó törvényes intézkedésekről emlékezik. A rabszolgák büntetését sorolja aztán. A büntetés nemei a megvesszőzés, bírságolás és testi megcsonkítás. A rabszolgák számának szaporodása első sorban a természetes úton történt, mert a rabszolgának ivadékai is rabszolgák voltak. De gyakori volt az eset, hogy valaki büntetésből lett rabszolgává. Szaporodtak a rab-szolgák adás-vevés útján. Csehországból már a XI. század első felében került hozzánk vétel útján rabszolga.
Nagyon megszaporodott ez úton a rabszolgák száma a XIII. század elején, a midőn keresztyén rabszolgákat is árultak, amit törvényes tilalom nem tudott megakadályozni. A rabszolgák ára különféle volt s egy rabszolgát átlag 3 márkán számították...”
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Kiadja Dukász Mihály - 1901.
*
„Szent István még a keresztény rabszolgák felszabadítását sem írhatta elő. De mivel lelkét keresztény szellem hatotta át, a felszabadítás ügyében szívesen közremunkált. Ezért rendeli el, hogy ha valaki saját rabszolgáit ... csupa könyörületességből felszabadítja, halála után senki se merészelje azokat ismét rabszolgaságra vetni”.
*
„Rabszolgaság Magyarországon az Árpádok alatt” czímen érdekes értekezése jelent meg Békefi Remignek.
„A kis füzet, mely a M. Tud. Akad. kiadásában jelent meg, az „Értekezések” közt összefoglalja mindazon emlékeket, amelyek a rabszolgákra vonatkozólag Árpád kori forrásainkban találhatók. Legelőbb is rámutat azokra a bibliai valláserkölcsi elvekre, melyek a rabszolgák ókori felfogásban rejlő helyzetét megingatták, s így előkészítették annak a felfogásnak kifejlődését, hogy a rabszolgaság nem nélkülözhetetlen intézménye a társadalomnak.
Azután szól a honfoglaló magyarok rabszolgáiról, s hogy ezek és a szolganépek között a mindkettőre használt közös „servi” kifejezés mellett sokszor igen nehéz megállapítani a különbséget.
Kimutatja, hogy az egyház nagy különbséget tett a keresztyén és pogány rabszolgák között. Szól első királyaink törvényes intézkedéseiről a rabszolgák felszabadítására vonatkozólag. A rabszolgák felszabadításának oka igen különböző volt. De az indító ok legtöbb esetben vallásos, melynél fogva a felszabadítók lelki üdvösségöket emlegetik. Vannak azonban más okok is. Így okul szolgál a szolgálati érdem és hűség.
A felszabadítás azután nem mindenkor feltétlen, hanem sokszor bizonyos körülmények beálltához van kötve. Emlékezik azután értekező az ún. részletes felszabadításról, amidőn a felszabadított rabszolga a személyére nézve szabaddá lett ugyan, de időnként bizonyos adományozásra vagy szolgálatra volt kötelezve. Ezek voltak az ún. torlók.
Miután ezek különféle változatait felmaradt emlékeink alapján példákkal illustrálja, a rabszolgák helyzetét és jogi viszonyait fejtegeti. A magyar rabszolgát éppen úgy birtoknak tekintették, mint akár az erdőt, szőlőt és halastavakat, de bár a rabszolgát vagyonnak nézték és a lóval, szarvasmarhával együtt emlegették, mégis a törvény oltalmazta. Majd szól a rabszolgák házasságáról, rabszolga-lopásról stb.
Azután a szökevény rabszolgák eseteit tárgyalja, és a rájuk vonatkozó törvényes intézkedésekről emlékezik. A rabszolgák büntetését sorolja aztán. A büntetés nemei a megvesszőzés, bírságolás és testi megcsonkítás. A rabszolgák számának szaporodása első sorban a természetes úton történt, mert a rabszolgának ivadékai is rabszolgák voltak. De gyakori volt az eset, hogy valaki büntetésből lett rabszolgává. Szaporodtak a rab-szolgák adás-vevés útján. Csehországból már a XI. század első felében került hozzánk vétel útján rabszolga.
Nagyon megszaporodott ez úton a rabszolgák száma a XIII. század elején, a midőn keresztyén rabszolgákat is árultak, amit törvényes tilalom nem tudott megakadályozni. A rabszolgák ára különféle volt s egy rabszolgát átlag 3 márkán számították...”
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.