A nyelvtipológia klasszikusai

Szemelvények a XVIII. század közepétől a XX. század elejéig... A nyelvhasonlításnak alapjában három irányzatát ismeri a nyelvtudomány: Egyik a történeti-összehasonlító nyelvészet, amely a nyelvek rokonságát, a nyelvcsaládok rendszerét kutatja. Másik az areális nyelvészet, amelynek tárgya az egy földrajzi térségben élő nyelvek egymáshoz hasonult sajátosságai. Harmadik a kortárs nyelvtudomány egyik legpezsgőbb nyelvhasonlítási ága: a nyelvtipológia. A három megközelítés akár ugyanazon nyelvek között is három, egymástól lényegében független viszonyt állapít meg. A két évszázados időszak képezte a modern nyelvtipológia előtörténetét, amelynek áttekintése nemcsak az általános nyelvészek számára elengedhetetlen, hanem bízvást ajánlható az érdeklődők szélesebb köreinek ia, akiket az emberi nyelvek – s nemkülönben a megértésükre törő kísérletek – lenyűgöző sokfélesége érdekel.

Az európai népek nyelvei, különbségeik a korábban tanulmányozott klasszikus nyelvektől, s később egymástól is, már a polgárosodás kezdetei óta izgalmas kérdéskör volt a laikusok és a hozzáértők számára egyaránt. A mélyebb vizsgálat tárgyává azonban mindez csak a XVIII. században vált, s a következő század elejére emelkedett a tudomány szintjére.

Ma a nyelvhasonlításnak alapjában három irányzatát ismeri a nyelvtudomány:

• Az egyik a történeti-összehasonlító nyelvészet, amely a nyelvek rokonságát, a nyelvcsaládok rendszerét kutatja.

• A másik az areális nyelvészet, amelynek tárgya az egy földrajzi térségben élő nyelvek egymáshoz hasonult sajátosságai.

• A harmadik pedig a kortárs nyelvtudomány egyik legpezsgőbb nyelvhasonlítási ága: a nyelvtipológia.

Ez a diszciplína a világ nyelveinek összevetésével a nyelvek, illetve a meghatározott nyelvi funkciókat ellátni képes szerkezetek típusait igyekszik megállapítani, empirikus vizsgálat alapján arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen különböző módokon épülhet fel egy emberi nyelv.

A három megközelítés akár ugyanazon nyelvek között is három, egymástól lényegében független viszonyt állapít meg.

Ám nem mindig volt ez így. Könyvünk szemelvénygyűjtemény a nyelvtipológia első nagy korszakából, a XVIII. század közepétől a XX. század elejéig, melynek során - a tipológia, a történeti-összehasonlító nyelvészet kebelében - éppen a megszületésének, kiválásának és önállósulásának a harcait vívta. De bármennyire lassan derült is ki e megközelítés függetlensége a nyelvrokonság kérdéskörétől, s egyszersmind a nyelvvel kapcsolatos antropológiai, filozófiai, sőt esztétikai teóriáktól, ennek a korszaknak - a kiemelkedő nyelvészek munkássága révén - mégis alapvető felfedezéseket köszönhetünk. Mindenekelőtt a nyelvek alaktani típusainak kimutatását.

*
Ennek megfelelően ez a két évszázados időszak képezte a modern nyelvtipológia előtörténetét, melynek áttekintése nemcsak az általános nyelvészek (és persze különösen a nyelvtipológia jelenlegi és leendő szaknyelvészei) számára elengedhetetlen, hanem bízvást ajánlható minden olvasónak, akiket érdekel az emberi nyelvek – s nemkülönben a megértésükre törő kísérletek – lenyűgöző sokfélesége.
*
A szemelvénygyűjtemény szerkesztője és a bevezető tanulmány szerzője, Havas Ferenc a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem emeritus professzora, a nyelvtipológia és a nyelvtudomány-történet kutatója és oktatója.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.