Rejtelmes anyanyelvünk — Magyar szócsoportok eredete

A könyv először 1996-ban, kis példányszámú magánkiadásban látott napvilágot. A TINTA Könyvkiadó az első megjelenés után huszonöt évvel most (2021) szómutatóval ellátva jelentette meg ismét Benkóczy György sokak érdeklődésére számot tartó művét.

Ez a kiadvány minden magyarhoz szól – itthon élőkhöz és határainkon túliakhoz egyaránt, bármely foglalkozásúhoz, rendű-rangúhoz. Édes anyanyelvünket szóban és írásban valamennyien kitűnően ismerjük és használjuk, de a múltjáról, szavainak eredetéről és történetéről a társadalmunk jelentős hányada szinte semmit sem tud...

A Könyv az azóta elavult úgynevezett finnugor-vonal egyik záróakkordjaként jelent meg, számos tézise ma már tarthatatlan.

Ez a mű rendkívül lebilincselő, és eddig soha nem hallott érdekességű valóságfeltárást tartalmaz.

Példaként álljon itt néhány:

• Tudja-e, hogy az ajtó, ajak és az ajz között van-e összefüggés?
• Mi köze a szemnek az ablakszemhez?
• Honnan ered egyház, ünnep, bölcs szavunk?
• Hányszor van sózva a sózott szalonna?
• Honnan származik a pogácsa, a piskóta, a majonéz, a mazsola, a mirelit?
• Tud-e a huncut szó sötét múltjáról?
• Mi köze van a kánikulának a kutyához?
• Miért értéktelen a talmi?
• Kalandoztak‑e őseink?
• Kit neveztek pribéknek?

A kérdéseket vég nélkül lehetne sorolni, de arra való a könyv, hogy e rejtélyeket megoldja...

„A kötet mintegy 2500 magyar szó történeti-etimológiai elemzését végzi el, oly módon, hogy a szavak eredetét 30 nagyobb tematikus csoportban tárgyalja. A Teremtés titkával rokonságot tartó édes anyanyelvünk 800 éves írott és több ezer éves íratlan előtörténettel rendelkezik. Az anyanyelvünket (lingua materna) feldajkáló, műveltségünket megalapozó latin nyelv (lingua paterna) kivételes jelentőségét is tudatosítja.

Ez a hivatástudattal írott könyv azt a nemes oktatási és kutatási célt szolgálja, hogy a csodálatos, de bokaharapdáló történelemben »szél kaszabolta« anyanyelvünk műveltségünkben felmagasodjék, és ne legyünk a felejtés népe”.
(Dr. Cs. Varga István)

„Nyelvében Él a Nemzet”!