A szent korona tana — múltja, jelene, jövője

A magyar nemzetnek azt kell tennie, amit a történelem folyamán mindig meg is tett a komoly drámai helyzetekben: helyre kell állítania a jogfolytonosságot.

Bizony, a törvénysértés jogot nem alapít elve alapján a magyar történelemben mindig helyreállt a jogfolytonosság, ami annyit jelentett, hogy az abszolutizmus megszűnése után a magyar nemzet hivatott képviselői országgyűlésen, illetve nemzetgyűlésen meg nem történtté nyilvánítottak mindent, ami az abszolutizmus idején a látszat-törvényhozás terén történt.

Könnyen bizonyítható, hogy a Mohács utáni nehéz évszázadokban a magyar államiság azért maradt meg, mert eleink a jogfolytonosságot sohasem mulasztották el helyreállítani.

Jogfolytonosságot állított helyre a magyar nemzet I. Lipót korában (1687-ben), II. József után (1791-ben), majd 1867-ben, 1920-ban.

A jogfolytonosság a magyar közjog múltjának, jelenének és jövőjének legfontosabb kérdése. A jogfolytonosság - helyreállítás pedig legaktuálisabb kérdése volt mindig, így a Trianon utáni években is a közjogi küzdelmeknek.

1918 - ban, amikor Károlyi Mihályék átvették a hatalmat, megszakadt Magyarországon jogfolytonosság. De az 1920 - 1926 közötti nemzetgyűlések a jogfolytonosságot helyreállították a magyar nemzet nevében.

1944 márciusától 1990 - ig idegen hatalmak (előbb a német 3. birodalom, majd a Szovjetunió) megszállása tette lehetetlenné Magyarországon a törvényes jogalkotást. Az 1944 márciusában megszakadt jogfolytonosságot ezért 1990 - ben lehetett volna helyreállítani.

Ám a rendszerváltoztatás hangadói a jogfolytonosság jelentőségét nem tudták felfogni: nem állították helyre a jogfolytonosságot, elfogadták azt a kényelmesnek tűnő megoldást, hogy a történelmi magyar közjog helyét továbbra is a szinte ötletszerűen kölcsönzött és ötletszerűen - és persze gyakran - változtatott idegen jog foglalja el.

„A SZENT KORONA TANA” című ezen kiadványt a Szent Korona múltja, jelene és jövője iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk.