Széki játékok, gyerekvilág

Az olvasó egy hiánypótló kötetet tart a kezében, hiszen a magyar táncházmozgalom bölcsőjének tekintett mezőségi település, Szék játékairól eddig mit sem tudtunk. Most egy több évtizednyi kutató és feldolgozó munka, egy szisztematikus gyűjtés tartalmas anyaga került kiadásra, fogalmazhatunk úgy is, hogy közkincs lett. S nemcsak e falu játékait nem ismertük, hanem nagyon kevés erdélyi játék jutott el hozzánk. Biztos vagyok benne, hogy e gyűjteménynek jelentős hatása lesz, sok gyermekhez jutnak majd el a játékok és mondókák, tanítani fogják ezeket a művészeti iskolákban, a széki játékok megjelennek majd a magyar gyermektánccsoportok műsorán, talán még néhány iskolaudvaron is lehet majd hallani a gyermekek szájából e kötet játékdalait. Csak remélni tudom, hogy a széki gyermekek is megtanulják majd nagyszüleik, dédszüleik játékait!T udni akarják, mi az a csáklija, a fuzsitus, vagy a sulandré? Olvassák el a könyvet, megtalálják benne! Ne csak olvassák, tanulják, s tanítsák meg a játékokat gyermekeiknek, tanítványaiknak! - Darmos István néprajzkutató, táncpedagógus

Két elmesélő sok vagy kevés?

A kötetben található elmesélések két széki lakostól, Csorba Jánostól és feleségétől, Kálmán Zsuzsannától származnak. Mindketten „elmentek” már közülünk. Ők mondták mikrofonba mindezt, s nem is Széken, hanem Gödöllőn és Budapesten. Szabad-e úgy értékelnünk két személy visszaemlékezését, hogy az itt olvashatók Szék teljes hagyományos játékkincse lenne? Én úgy gondolom, hogy igen. Miért?

Mert Csorba János A Népművészet Mestere kitüntetés díjazottja, s nem véletlenül. Egy polihisztor tudású ember, aki példája annak, hogy a három elemit is alig csak kijárt ember hogyan lehet az élet minden területéhez értő, annak minden tudnivalóját őrző egyéniség? De hogyan lehet Zsuzsi néni is, vele azonos emlékezőképességgel megáldott, méltó párja férjének? Bárcsak akadnának idősek Széken, akik megerősíteni, kiegészíteni tudnák ezt a Kárpát-medencei léptékkel is mérhető gazdag játékkincset! Az bizonyosan elérhető a jövőben, hogy mindazoknak a gyűjtései, akik eddig már foglalkoztak széki játékok lejegyzésével, kerüljenek kiadásra. (Igaz Mária, Both Zsuzsanna és mások anyagai.)

A „játékmag”-típusrend
Néprajztudományunk egy megörökítésre méltó új fejezete

A múlt

Az 1970-es években nyílt alkalmam felgyűjteni a Galga mentén Hévízgyörk közösségének teljes játékkincsét. Ezt a falut Borsai Ilona ajánlotta, aki a Zenetudományi Intézetben a magyar népi játékok gondozója volt akkor. Amikor a gyűjtés befejezése után megpróbáltam a györki játékok összes formáját elhelyezni a ZTI játékdossziéiba, kiderült, hogy ez a feladat megvalósíthatatlan. Miért? Mert a Bartók Béla – Kodály Zoltán által szerkesztett Magyar Népzene Tára sorozat I. kötetébe, a Gyermekjátékok kötetbe Kerényi György olyan térforma-alapozottságú játékrendet alkotott, amely elsősorban a zenei játékformákat tartalmazta, a tárgyi és sportszerű játékokat már nem. A hévízgyörki ellenben mindhármat, sőt a györki azokat is, amelyek semmilyen térforma-kialakítást nem igényelnek.

Döntési helyzet állt elő, tudománytörténeti helyzet! Vagy csak az kerül be a Zenetudományi Intézetbe, ami a Kerényi-rendbe belefér, vagy… Vagy új rendet kell létrehozni. Borsai Ilona bölcs előrelátásának köszönhetjük, hogy erre adott engedélyt. Feladatom így az lett, hogy olyan rendezési elvet találjak, amibe minden játékforma beosztható. Az összetartó pont megtalálása volt a cél. Ez lett a: „játékmag”, egy új szóösszetétel, egy új terminológia. A „játékmag” azt az okot jelenti, amiért a játékokat egyáltalán eljátsszák. Ez minden játéknál létezik. Ennek a szónak a megtalálása után ez a „mag” már magától alakította ki a 4 fő játékcsoportba rendezést: Mozgásos játékok, Párválasztó játékok, Szellemi játékok, Eszközös játékok, s függelékbe kerülhettek a Mondókák és a Kiszámolók. A hévízgyörki játékkönyvet már ebben az új rendben jelentettem meg. (Gyermekjátékok. Hévízgyörk, Pest megye. Szentendre, 1980.)

A jelen

Lázár Katalint a Bartók Táncegyüttesben ismertem meg. Segédkezett már a györki játékfilm készítésénél, melyet Martin György vett fel a ZTI Táncarchívuma számára. Lázár Katalin később segített a ZTI-ben a játékok szétosztásánál is, majd ő lett Borsai Ilona utóda a Zenetudományi Intézetben. Nem kis feladat várt rá. Mintegy 22.000 játékleírást kellett elhelyeznie a „játékmag” rendbe, amit el is végzett igen kitartó munkával. Ezt követően digitalizálni a leírásokat, egy számítógépes rendet létrehozni, abba bedolgozni az összes adatot, összegzésként pedig megjelentetni mindezt az új Magyar Néprajz kiadványsorozatban. Alapnak a „játékmag”-rend és 4 fő csoportosítás megmaradt, kisebb módosításokkal. A megjelentetett rendnek, a népzenetudományban már használt népdaltípusok terminológiához igazodva „A játékok típusrendje” elnevezést adta. Igen komoly érték jött létre dr. Lázár Katalin munkájával, mely sok véletlen egybeesésével született meg. Ha ez nincs, akkor a játékmag-szemlélet megmarad egy helyi játékkiadvány eseti próbálkozásának. Az új rend pontos és teljes neve: Hintalan László János–dr. Lázár Katalin: A magyar népi játékok „játékmag”-típusrendje.

A gondolatok ezt követően is tovább dolgoztak a mélyben. Csodálatos érzés a mindenkori tudomány területén is az új dolgok születésének megtapasztalása. Minden kutató ismeri az alábbi kifejezéseket: ötlet, eszébe jutott, fején találta a szöget, mi a lényeg?, végül a hit területén a „megvilágosodás” ritka élményét. Mindegyik lényege, hogy kapja az ember. Jómagam 1980-ban, a 4 fő fejezet kialakításánál még nem vettem észre különösebb összefüggést e 4 rész között, bármely sorrendben követhették volna egymást. De nem így ma, 2023-ban. A mostani Széki játékok rendezésénél ismét adatott egy „hopp”-élmény. Az Ember, a játszó ember is testiségből, lelkiségből és szellemiségből áll. Így egy, összefügg a három. Ha e mellé teszem az eddig is használt fő játékcsoportokat, akkor azok fedésbe kerülnek az előbbi hármassággal. A testiséghez tartozik a Mozgásos, a lelkiséghez a Párválasztó, a szellemiséghez a Szellemi játékok nagy csoportjai. Mi lesz a Tárgykészítő játékokkal? Adja magát. Ez a külvilág, ami az emberen kívül van. E szemlélet még a 4 sorrendjét is meghatározza, ugyanis előbb kell legyen az Emberre vonatkozó 3 játékcsoport, hiszen ő az, aki játszik, és utána az eszközös játékok, az eszköz, amiket ő elkészít. A magszerűség így a 4 fő csoportra is kiterjedt, még erősebb lett a játékmag-szemlélet rendje. A mostani Széki játékok kiadványban már ez a régi-új rend található. S ez még csak a harmadik változat. Az 1980-as az alap, dr. Lázár Katalin ZTI típusrendje a második, a Széki játékok rendje a harmadik. Ismét új érték születése tudatosítható: ahogy maguk a játékok, a néphagyomány, a Természet, az Élet változatokban él, ugyanúgy a „játékmag”-rend is változatokban fog feltehetően tovább élni az eljövendő évtizedekben.

A jövő

Azáltal, hogy ez a rend az összes elképzelhető, régi és újonnan létrejövő játékformát tartalmazhatja, méghozzá egyetlen központi mag körül, egy új lehetőség nyílt az összehasonlító néprajztudomány számára. Bátran bízhatunk abban, hogy ezt a magyar „játékmag”–típusrendet más nemzetek tudományos képviselői alkalmasnak ítélik majd saját játékgyűjteményeik rendezéséhez. Ezáltal további megerősítést nyerhet, hogy a játékhagyomány végtelen sokszínűségével, ugyanakkor egységességével az emberiség összetartozásának talán legközérthetőbb bizonyítéka, évezredeken átívelő, máig közös kincse. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.