
Letagadott eleink, a szkíták (szkíta olvasókönyv)
Magyarságtudományi füzetek 3.
Könyv
Magyarságtudományi füzetek kiadó, 2009
Magyarságtudományi füzetek kiadó, 2009
ISBN 9789637014437
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 400 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 400 Ft
Leírás
Szkíta olvasókönyvünk egy nagy múltú, hős népnek állít emléket, amelyik ott bábáskodott az emberi civilizáció és kultúra bölcsőjénél.
Krónikáink, gesztáink, régi történetíróink vallották az úgynevezett „szkíta - hun - avar - magyar folytonosságot”, vagyis közös eredetünket ezzel a titokzatos, s ősi múltunkhoz ezer szállal kötődő, velünk letagadhatatlan fizikai - lelki - szellemi kapcsolatban lévő néppel.
Ezt a dicső, ősi múltat kellett hát eltakarítani az útból, és ezt a mítoszok és héroszok koráig nyúló nemzeti gyökérzetet kellett elvágni ahhoz, hogy a magyarellenes politikai tényezők - a halszagú finnugor rokonság érdekében - megfosszanak bennünket a több ezer éves, nemzedékről nemzedékre átörökített eredettudattól.
A jeles közéleti férfiú, politikus, Werbőczy István (1458 körül - 1541) híres „Hármaskönyvében” írja:
“Az erdélyi scíthákról, a kiket székelyeknek hívunk...
Ezenkívül vannak az erdélyi részekben a scíthák, kiváltságos nemesek, a kik a scítha néptől, ennek Pannoniába való első bejövetelétől származtak el, a kiket mi romlott néven siculusoknak nevezünk; a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban a legjártasabbak...”
(Werbőczy TRIPARTITUM, III. rész, 4. czím)
A szkíták kutatása ma is népszerű, és a történészek, régészek, egyéb tudományágak képviselői (antropológusok, genetikusok, művészet– és vallástörténészek stb.) számos konferenciát tartottak a közelmúltban, hogy tisztázzák a szkítaság eredetével, kultúrájával kapcsolatos kérdéseket.
Ma már egyértelmű, hogy nem nevezhetők műveletlen nomádnak, avagy barbárnak, hisz híres az ötvös, a bőr és a textilművészetük, a fejlett életmódról tanúskodik a nemcsak harcos, hanem városlakó és földművelő poszt - sumér kultúrájuk, amely a legfejlettebb ókori civilizációkkal is felveszi a versenyt.
Több ókori szerző a legigazságosabb, legbátrabb népnek nevezi a szkítákat, akiknek legnagyobb kincse a szabadság volt.
Több mint egy ezredéven át uralták Belső- és Közép - Ázsiától a Kárpát - medencéig az eurázsiai térséget, ide értve az egykori Urartu, tehát Dél-Kaukázus területét is. A szkíták örököseinek több, ma élő nemzet is joggal nevezheti magát. Leginkább azonban mi magyarok, akik nemzettudatunkban, népi emlékezetünkben, krónikáinkban, regéinkben, hagyományainkban, szokásainkban egyaránt hordozzuk a szkíta örökség megannyi kincsét.
Az „íjászok” és a „szarvas népét”, a szkítákat rendkívül harcias és legyőzhetetlen népnek tartották. I. e. 514 táján az akkori világ leghatalmasabb uralkodója, a nagy perzsa birodalom ura, Dareiosz is megtapasztalhatta ezt, amikor arra vetemedett, hogy megtámadja a szkítákat. Hatalmas hadereje – hétszázezres hadserege és 600 hadihajója – ellenére sem volt képes legyőzni őket, és miután többször is vereséget szenvedett, kénytelen volt szégyenszemre visszafordulni.
Thuküdidész ezt írta róluk: ... nemcsak Európának, de Ázsiának sincs olyan népe, amely hasonlítható lenne hozzájuk; és önmagában egyetlen nép sem képes szembeszállni velük …”
Ha visszatalálunk igaz eredetünk romlatlan ősforrásához, mi is legyőzhetetlenek leszünk a jelenben és jövőben, ahogy eleinkkel, a szkítákkal együtt azok voltunk a múltban.
*
A „LETAGADOTT ELEINK, A SZKÍTÁK” című ezen kiadványt egy nagy múltú hős nép iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amely nép ősi múltunkhoz ezer szállal kötődik, velünk letagadhatatlan fizikai, lelki és szellemi kapcsolatban áll.
*
A sorozat eddig megjelent számai:
Krónikáink, gesztáink, régi történetíróink vallották az úgynevezett „szkíta - hun - avar - magyar folytonosságot”, vagyis közös eredetünket ezzel a titokzatos, s ősi múltunkhoz ezer szállal kötődő, velünk letagadhatatlan fizikai - lelki - szellemi kapcsolatban lévő néppel.
Ezt a dicső, ősi múltat kellett hát eltakarítani az útból, és ezt a mítoszok és héroszok koráig nyúló nemzeti gyökérzetet kellett elvágni ahhoz, hogy a magyarellenes politikai tényezők - a halszagú finnugor rokonság érdekében - megfosszanak bennünket a több ezer éves, nemzedékről nemzedékre átörökített eredettudattól.
A jeles közéleti férfiú, politikus, Werbőczy István (1458 körül - 1541) híres „Hármaskönyvében” írja:
“Az erdélyi scíthákról, a kiket székelyeknek hívunk...
Ezenkívül vannak az erdélyi részekben a scíthák, kiváltságos nemesek, a kik a scítha néptől, ennek Pannoniába való első bejövetelétől származtak el, a kiket mi romlott néven siculusoknak nevezünk; a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban a legjártasabbak...”
(Werbőczy TRIPARTITUM, III. rész, 4. czím)
A szkíták kutatása ma is népszerű, és a történészek, régészek, egyéb tudományágak képviselői (antropológusok, genetikusok, művészet– és vallástörténészek stb.) számos konferenciát tartottak a közelmúltban, hogy tisztázzák a szkítaság eredetével, kultúrájával kapcsolatos kérdéseket.
Ma már egyértelmű, hogy nem nevezhetők műveletlen nomádnak, avagy barbárnak, hisz híres az ötvös, a bőr és a textilművészetük, a fejlett életmódról tanúskodik a nemcsak harcos, hanem városlakó és földművelő poszt - sumér kultúrájuk, amely a legfejlettebb ókori civilizációkkal is felveszi a versenyt.
Több ókori szerző a legigazságosabb, legbátrabb népnek nevezi a szkítákat, akiknek legnagyobb kincse a szabadság volt.
Több mint egy ezredéven át uralták Belső- és Közép - Ázsiától a Kárpát - medencéig az eurázsiai térséget, ide értve az egykori Urartu, tehát Dél-Kaukázus területét is. A szkíták örököseinek több, ma élő nemzet is joggal nevezheti magát. Leginkább azonban mi magyarok, akik nemzettudatunkban, népi emlékezetünkben, krónikáinkban, regéinkben, hagyományainkban, szokásainkban egyaránt hordozzuk a szkíta örökség megannyi kincsét.
Az „íjászok” és a „szarvas népét”, a szkítákat rendkívül harcias és legyőzhetetlen népnek tartották. I. e. 514 táján az akkori világ leghatalmasabb uralkodója, a nagy perzsa birodalom ura, Dareiosz is megtapasztalhatta ezt, amikor arra vetemedett, hogy megtámadja a szkítákat. Hatalmas hadereje – hétszázezres hadserege és 600 hadihajója – ellenére sem volt képes legyőzni őket, és miután többször is vereséget szenvedett, kénytelen volt szégyenszemre visszafordulni.
Thuküdidész ezt írta róluk: ... nemcsak Európának, de Ázsiának sincs olyan népe, amely hasonlítható lenne hozzájuk; és önmagában egyetlen nép sem képes szembeszállni velük …”
Ha visszatalálunk igaz eredetünk romlatlan ősforrásához, mi is legyőzhetetlenek leszünk a jelenben és jövőben, ahogy eleinkkel, a szkítákkal együtt azok voltunk a múltban.
*
A „LETAGADOTT ELEINK, A SZKÍTÁK” című ezen kiadványt egy nagy múltú hős nép iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amely nép ősi múltunkhoz ezer szállal kötődik, velünk letagadhatatlan fizikai, lelki és szellemi kapcsolatban áll.
*
A sorozat eddig megjelent számai:
- Bakay Kornél
Hogyan lettünk finnugorok? - Tóth Sándor
Győztes csatáink: Pozsonyi diadal, Cserhalmi ütközet. - Letagadott eleink, a szkíták (szkíta olvasókönyv).
- Hogyan történhetett?!
- Molnár V. József
Magyar lélek képe - Kiss Dénes
Titokzatos ősnyelv. - Friedrich Klára Szakács Gábor
Magyar írás. - Gönczi Tamás
Pilisi titkok, pálos barátok. - Grandpierre Attila
Grandpierre K. Endre EMLÉKEZETE. - Tóth Zoltán József
Élet a Szent Korona jegyében. - Cúth János
Magyarságtudatunk forrásvidékei - Cser Ferenc - Darai Lajos
Kárpát-medencei magyar ősiség. - Tomory Zsuzsanna
A Kárpát-medence, mint a magyarság bölcsője - Dr. Aradi Éva - Pápai Szabó György
Zajti Ferenc keletkutató emlékezete és az indiai-szkíta kapcsolat - Dr. Hegedűs Lóránd
Az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc - Dr. Nagy Sándor
A magyar nép kialakulásának története A sumir kapcsolat - Baráth Tibor
A régi kelet Elfelejtett magyar évezredek - Benedekfy Ágnes
Az etruszk kapcsolat