Tibeti Halottaskönyv - A bardó útmutatás nagykönyve

A XX. században Nyugatra is eljutott a Bardó Thödol, és a némileg félrevezető Tibeti Halottaskönyv címen vált ismertté.

A XX. századi misztikus vallási mozgalmaknak köszönheti a kiemelt sikerét, ám a háttérismeretek hiányában sokan félreértelmezték.

Az eredeti tibeti szövegből készült új magyar fordítás a legújabb kutatásokon alapszik.

A hallás által megszabadító bardó útmutatás nagykönyve, (tibetiül Bardó Thödol, röviden a Bardó útmutatás nagykönyve) a halál és az újraszületés közötti átmeneti időszakaszról, a „köztes létről” (tibetiül bardó) szóló buddhita szövegek gyűjteménye. A könyv eredetlegendája szerint a tantrikus buddhizmust Tibetben meghonosító, VIII. században élt indai jógi, Padmaszabhava részletes útmutatást adott arra, hogy érhető el a megszabadulás a köztes létben.

Útmutatásait a tanítványai lejegyezték, majd a buddhizmus átmeneti üldöztetése elől „kincs-iratként” (tibetiül: terma) rejtették el a későbbi nemzedékek számára. Ezt ötszáz évvel később egy Karmalingpa nevű ifjú jógi találta meg. Bár a tibetiek hosszú évszázadokon át titkos tanításként kezelték, s csak a legavatottabb tantrikus gyakorlódnak adták tovább, a XVIII. sz-tól kezdve halotti szertartáskönyvként vált egyre népszerűbbé.

A Bardó Thödol a XX. században Nyugatra is eljutott, és a – némileg félrevezető – „Tibeti halottaskönyv” címen vált ismertté. Elsöprő sikerét a XX. századi misztikus-vallási mozgalmaknak köszönheti, ám a háttérismeretek hiányában sokan félreértelmezték. Az eredeti tibeti szövegből készült új magyar fordítás a legújabb kutatásokon alapszik.

Három csoportra osztva közli a bardó útmutatás nagykönyvének legfontosabb fejezeteit: a verses formájú alapszövegeket, a különböző köztes létekkel kapcsolatos útmutatásokat, valamint néhány kiegészítő szöveget. A fordító, Agócs Tamás tibetológus részletes magyarázatokat, kommentárokat és lábjegyzeteket fűzött a szövegek egységeihez.

Bevezető tanulmányában elemzi a köztes lét fogalmának történetét a buddhista hagyományban és a Bardó Thödol irodalmi forrásait. A kötetet lezáró függelékek, köztük a békés haragvó istenségek szimbolikáját tartalmazó táblázat, segítik a szövegekben való eligazodást.

A kötetet a „Tibeti Halottaskönyv” nyugati és magyar recepciójának bonyolult történetét elemző tanulmány egészíti ki Kelényi Béla tibetológus, muzeológus tollából. A szöveghez kapcsolódó gazdag képanyag és magyarázat pedig Magyarországon először mutatja be a bardó száz békés és haragvó istenségét összefoglaló, különböző típusú mandalákat, s a bardó folyamatának rendszerében külön-külön az egyes istenségeket is. Ehhez kapcsolódik a tibeti buddhizmus művészetének legrégebbi képtípusai közé tartozó Életkerék, valamint a szöveg mitikus szerzője, Padmaszambhava különböző megjelenéseit bemutató festmény elemzése.

*
Ennek megfelelően a „TIBETI HALOTTASKÖNYV - A BARDÓ ÚTMUTATÁS NAGYKÖNYVE” című ezen kiadványt az eredeti tibeti szövegből készült új magyar fordítás iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk, akik fogékonyak a haldoklás és a halál utáni állapot, a haldoklás bardója, a testi hanyatlás, a tudat elválása a testtől, a tudatot megszabó négy elem (föld, víz, tűz, szél) szerepére, jelentőségére és hatására. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.