A hold színe
Alkyoni Papadaki
Könyv
Kairosz kiadó, 2001
Kairosz kiadó, 2001
148 oldal, Puha kötésű ragasztott
ISBN 9789639406094
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 1 680 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 1 680 Ft
Leírás
ALKYONI PAPADAKI szerző Krétán született egy faluban. Sanyarú volt a gyermekkora, így már korán szükségét érezte, hogy rátaláljon az útra, amely messzire viszi. A sok és sokféle harcával semmire sem ment, úgy döntött, hogy megbékél a sorssal, olyannak fogadja el az életet, amilyennek kapta. Nyert is és veszített is ezzel a döntésével, csak hogy épp erről szól az élet, hogy „időről születnek olyanok, akik vállalják a szavak jelentette terhet...
M. Dermitzakis irodalomprofesszor rövid méltatása: Alkyoni Papadiki a kevés görög írók egyike, akinek a könyvei szavatolják számára a bestseller-státuszt. Bár későn érkezett a görög irodalomba, könyveivel átfogja a mai görög valóság öt évtizedét. Arra törekszik, hogy a jelentéktelen, hétköznapi életet élő átlagembert megajándékozza a megszólalás jogával. Lirizáló, indirekt írástechnikáját nagyon kedvelik az olvasók.
*
• Miről szól a könyv?
• Az életről szól?...
Egy család életéről: a nagymamáról, a menyéről (Nina), két fiúunokáról (Fotisz és Petrosz) és két lányunokáról (Angeliki és Hrisztina). Az ő történetük hömpölyög, tele kétségbeeséssel, munkával, kitörési szándékokkal, és bölcsességgel.
•Mégis kiről szól?:
Nináról, aki aggódós, idegeskedős;
Fotiszról, a legértelmesebb gyermekről, a legidősebb gyerekről, aki nem elégszik meg a dohányültetvényes sorsával, és kitörni vágyik;
Nagymamáról, aki egy tündér vagy egy angyal.., aki bölcsességeit, nyugalmát tanulni szeretném;
A cseresznyefáról és a csillagról szól, akik megtestesítették nekem a nyugalmat és minden jót?...
Vagy..... a többi gyerekről, akikkel mindenféle dolog megesett?
„Á, nem is ez a lényeg!
Az élet szép. Higgy nekem. Megéri, hogy megszüless, még ha fájdalmas is olykor”...
„Sose engedd, hogy a jelen túllépjen rajtad. Ne hagyd, hogy az élet kifolyjon az ujjaid között, mint a homok. Élj! Érted? Élj! Ne hallgass azokra a kishitűekre, akik a jelent zálogként adják a holnapért. A jelen a tiéd, barátom. Becsüld meg”!
„Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? (...)
- Nem... nem. Nem annyira ritkák. Csak hát... az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az - hogy mondjam neked? - a szív ügye...
Ők megtalálták az életükben a boldogságot? Nehéz elmondanom, nehéz megértenem. Olyan sok keserűség és bánat van benne, hogy nehéz elfogadni a sok-sok receptet a boldogságra. Keressük a titkot, ami segít? Ami átkattintja a fejben lévő fogaskerekek forgását?
Valahogy születni kell az optimizmusra, hogy képesek legyünk a rosszban is a jót keresni. Szerintem nem mindenki képes erre. Vagy a helyzet miatt, vagy a személyiség miatt, vagy egyéb külső-belső tényező miatt”...
”Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság? - Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színük? Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. - Milyen színű az öröm? - Fényes, kis barátom. - És a magány? - A magány az ibolya színét viseli. - Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? - Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolta a fa. - Na és a szerelem? - A szerelem színe a telihold. - Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag. Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett”.
Ez a megkapó szépségű dialógus Alkyoni Papadaki „A hold színe” című regényének egyik nyelvi ékessége, amely önálló idézetként fényes karriert futott be legalább egy tucat nyelven, köztük természetesen magyarul is. (A törökök is szívesen idézik, ami azért is figyelemre méltó, mert a török-görög barátság hosszú évszázadok óta a rosszszomszédi viszony szinonimája.)
Papadaki könyve különleges olvasmány. A hold színe tulajdonképpen egy klasszikus családregény, de mentes a műfajra jellemző bőbeszédűségtől, hiszen mindössze 148 oldal. A regény szándékoltan nem a líra és a próza összecementező kevercséből építkezik, hanem éppen ellenkezőleg, olyan meghasadt világot ábrázol, ahol az ember létezésében együtt van jelen a lélek álma és a test ébrenléte, az ünnepek pompája és a mindennapok sivársága, a színek hullámzó óceánja és a valóság fekete-fehér sivataga.
Egyszerűbben: Papadaki lírával és pátosszal ellenpontozza azt a kegyetlenül kemény világot, amelyben az ember a túlélésért küszködik, és néha egy jobb sorsot álmodik magának.
„A hold színe” 1997-ben jelent meg Görögországban, és hónapokig vezette a bestseller-listát, sőt sikeres tv-sorozat is készült belőle. Számos nyelvre lefordították.
Az olvasók többségének a görög irodalmi tájékozottsága Homérosznál kezdődik, és általában ott is ér véget. De ez nem, vagy nem egészen az olvasó hibája, a kortárs görög irodalom igen halovány visszfénye a régi dicsőségnek, a mai hellászi égboltról hiányoznak a nemzetközileg is ismert és elismert csillagok.
Alkyoni Papadaki könyve már csak ezért is hézagpótló, amellett, hogy kitűnő, elgondolkodtató olvasmány.
A görög nyelv helyzete sem egyszerű. Az egykori világnyelvből, az egyetemes kultúra közvetítő nyelvéből mára egy kicsiny, regionális nyelv lett, beszélő közössége nagyjából akkora, mint a magyaré. Annál is inkább örüljünk tiszta szívből Papadaki könyvének, és reménykedjünk, hogy a kortárs görög irodalom többi igazgyöngyére is rálelhetünk.
Papadaki metaforája: És egy zöld hold jelent meg az égen. Meg egy sárga esthajnalcsillag. A tejút helyére egy fekete ménes jött ki, a lovak megbokrosodva vágtattak, és rázták a sörényüket. Megbokrosodott fekete ménes, és a fényes patkók legázolták, összemorzsolták a délidő szívét...
*
„A HOLD SZÍNE” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik a kortárs görög irodalomnak ezt a különleges olvasmányát, egy tulajdonképpeni klasszikus családregényt szeretnék megismerni, amely egy olyan meghasadt világot ábrázol, ahol az ember létezésében együtt van jelen a lélek álma és a test ébrenléte, az ünnepek pompája és a mindennapok sivársága, a színek hullámzó óceánja és a valóság fekete-fehér sivatagja, a színek és az érzelmek kölcsönviszonyának metaforikus kifejezése, a dolgok és tárgyak megszemélyesítése, a bonyolult emberi kapcsolatok allegorikus leképezése, és a szavak szótári értelmén túli világ érzékeltetése. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
M. Dermitzakis irodalomprofesszor rövid méltatása: Alkyoni Papadiki a kevés görög írók egyike, akinek a könyvei szavatolják számára a bestseller-státuszt. Bár későn érkezett a görög irodalomba, könyveivel átfogja a mai görög valóság öt évtizedét. Arra törekszik, hogy a jelentéktelen, hétköznapi életet élő átlagembert megajándékozza a megszólalás jogával. Lirizáló, indirekt írástechnikáját nagyon kedvelik az olvasók.
*
• Miről szól a könyv?
• Az életről szól?...
Egy család életéről: a nagymamáról, a menyéről (Nina), két fiúunokáról (Fotisz és Petrosz) és két lányunokáról (Angeliki és Hrisztina). Az ő történetük hömpölyög, tele kétségbeeséssel, munkával, kitörési szándékokkal, és bölcsességgel.
•Mégis kiről szól?:
Nináról, aki aggódós, idegeskedős;
Fotiszról, a legértelmesebb gyermekről, a legidősebb gyerekről, aki nem elégszik meg a dohányültetvényes sorsával, és kitörni vágyik;
Nagymamáról, aki egy tündér vagy egy angyal.., aki bölcsességeit, nyugalmát tanulni szeretném;
A cseresznyefáról és a csillagról szól, akik megtestesítették nekem a nyugalmat és minden jót?...
Vagy..... a többi gyerekről, akikkel mindenféle dolog megesett?
„Á, nem is ez a lényeg!
Az élet szép. Higgy nekem. Megéri, hogy megszüless, még ha fájdalmas is olykor”...
„Sose engedd, hogy a jelen túllépjen rajtad. Ne hagyd, hogy az élet kifolyjon az ujjaid között, mint a homok. Élj! Érted? Élj! Ne hallgass azokra a kishitűekre, akik a jelent zálogként adják a holnapért. A jelen a tiéd, barátom. Becsüld meg”!
„Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? (...)
- Nem... nem. Nem annyira ritkák. Csak hát... az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az - hogy mondjam neked? - a szív ügye...
Ők megtalálták az életükben a boldogságot? Nehéz elmondanom, nehéz megértenem. Olyan sok keserűség és bánat van benne, hogy nehéz elfogadni a sok-sok receptet a boldogságra. Keressük a titkot, ami segít? Ami átkattintja a fejben lévő fogaskerekek forgását?
Valahogy születni kell az optimizmusra, hogy képesek legyünk a rosszban is a jót keresni. Szerintem nem mindenki képes erre. Vagy a helyzet miatt, vagy a személyiség miatt, vagy egyéb külső-belső tényező miatt”...
”Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság? - Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színük? Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. - Milyen színű az öröm? - Fényes, kis barátom. - És a magány? - A magány az ibolya színét viseli. - Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? - Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolta a fa. - Na és a szerelem? - A szerelem színe a telihold. - Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag. Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett”.
Ez a megkapó szépségű dialógus Alkyoni Papadaki „A hold színe” című regényének egyik nyelvi ékessége, amely önálló idézetként fényes karriert futott be legalább egy tucat nyelven, köztük természetesen magyarul is. (A törökök is szívesen idézik, ami azért is figyelemre méltó, mert a török-görög barátság hosszú évszázadok óta a rosszszomszédi viszony szinonimája.)
Papadaki könyve különleges olvasmány. A hold színe tulajdonképpen egy klasszikus családregény, de mentes a műfajra jellemző bőbeszédűségtől, hiszen mindössze 148 oldal. A regény szándékoltan nem a líra és a próza összecementező kevercséből építkezik, hanem éppen ellenkezőleg, olyan meghasadt világot ábrázol, ahol az ember létezésében együtt van jelen a lélek álma és a test ébrenléte, az ünnepek pompája és a mindennapok sivársága, a színek hullámzó óceánja és a valóság fekete-fehér sivataga.
Egyszerűbben: Papadaki lírával és pátosszal ellenpontozza azt a kegyetlenül kemény világot, amelyben az ember a túlélésért küszködik, és néha egy jobb sorsot álmodik magának.
„A hold színe” 1997-ben jelent meg Görögországban, és hónapokig vezette a bestseller-listát, sőt sikeres tv-sorozat is készült belőle. Számos nyelvre lefordították.
Az olvasók többségének a görög irodalmi tájékozottsága Homérosznál kezdődik, és általában ott is ér véget. De ez nem, vagy nem egészen az olvasó hibája, a kortárs görög irodalom igen halovány visszfénye a régi dicsőségnek, a mai hellászi égboltról hiányoznak a nemzetközileg is ismert és elismert csillagok.
Alkyoni Papadaki könyve már csak ezért is hézagpótló, amellett, hogy kitűnő, elgondolkodtató olvasmány.
A görög nyelv helyzete sem egyszerű. Az egykori világnyelvből, az egyetemes kultúra közvetítő nyelvéből mára egy kicsiny, regionális nyelv lett, beszélő közössége nagyjából akkora, mint a magyaré. Annál is inkább örüljünk tiszta szívből Papadaki könyvének, és reménykedjünk, hogy a kortárs görög irodalom többi igazgyöngyére is rálelhetünk.
Papadaki metaforája: És egy zöld hold jelent meg az égen. Meg egy sárga esthajnalcsillag. A tejút helyére egy fekete ménes jött ki, a lovak megbokrosodva vágtattak, és rázták a sörényüket. Megbokrosodott fekete ménes, és a fényes patkók legázolták, összemorzsolták a délidő szívét...
*
„A HOLD SZÍNE” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik a kortárs görög irodalomnak ezt a különleges olvasmányát, egy tulajdonképpeni klasszikus családregényt szeretnék megismerni, amely egy olyan meghasadt világot ábrázol, ahol az ember létezésében együtt van jelen a lélek álma és a test ébrenléte, az ünnepek pompája és a mindennapok sivársága, a színek hullámzó óceánja és a valóság fekete-fehér sivatagja, a színek és az érzelmek kölcsönviszonyának metaforikus kifejezése, a dolgok és tárgyak megszemélyesítése, a bonyolult emberi kapcsolatok allegorikus leképezése, és a szavak szótári értelmén túli világ érzékeltetése. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.