Egy mondat a zsarnokságról

Illyés Gyula (eredetileg, 1933-ig Illés Gyula; Sárszentlőrinc-Felsőrácegrespuszta, 1902. november 2. – Budapest, 1983. április 15.) háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia megalakulásától annak posztumusz tagja...

Az új sorozat első kötete az Egy mondat a zsarnokságról. Pomogáts Béla sorozatszerkesztő a legnagyobb magyar versek születésének körülményeit, fogadtatását, utóéletét és hatását mutatja meg...

Először kerül a nyilvánosság elé a vers kézirata, melynek fénymásolata a hagyatékból került elő, és jelenleg az MTA Illyés Archívumban található.

Az Irodalmi Újság 1956. november 2-i száma a magyar forradalom — akkor éppen győztes forradalom! — legtisztább, legcsodálatosabb szellemi dokumentuma. A forradalom lelkiismeretét, erkölcsi értékrendjét, felelősségtudatát és hitvallását foglalták szavakba az írók - írja megemlékezésében Bihari Mihály 2006. október 30-án.

Illyés Gyula versével, amely ugyanitt jelent meg, erre a napra, és az együvé tartozás parancsoló kötelességére emlékezünk - és emlékeztetünk.

„Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallatószobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
gomolygó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,”...

Az „Egy Mondat a Zsarnokságról” című eme kiadványt a legnagyobb magyar versek születésének körülményei, fogadtatása, utóélete és hatása iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.