Régi Kassa, álom

Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, /ma Szlovákia/ 1900. április 11. – San Diego, Kalifornia, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban a hazáját elhagyta, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták.

Márai Sándor és Kassa neve örökre összeforrt az életében és a halála után is. Az írót és művei tekintélyes részét nem lehet megérteni a szülővárosa és a hozzá fűződő kapcsolata nélkül. A „Kassai őrjárat”-ban írta:

„Az igazi polgár szerencsés vegyülete a művésznek és a katonának, alkotó és megtartó, álmodó és megőrző. Ezt a polgárságot, ennek utolsó, legjobb pillanatát ismertem meg gyermekkoromban, a Városban. Életem legszebb, igaz és emberi, európai emlékeit annak a magyar végvárosi, polgári kultúrának köszönhetem, amelynél különbet aztán később a világban sem találtam...”

„Kirakni rajzod, Régi Kassa, álom” – írta „Cassovia” című versében, s maga is ezt tette évtizedeken keresztül: szülővárosában nőtt fel, itt tanult a premontreieknél, az egyik helyi lapban itt jelentek meg az első írásai is.

Felnőttként ide járt vissza az eltűnt-elveszett gyermekkort keresni, s a művek sorában megalkotta a légkört és a családot körülölelő Kassa-mítoszt, amely nélkül aligha érthető a Márai-életmű.

Az író életművének térképén azonban két meghatározó város található: Kassa és Budapest. Mindkettőnek nélkülözhetetlen, eltérő és önálló a szerepe. Kassa életbe bocsátó szerepe mellett és után Budapest, ezen belül is elsősorban Buda (ahol lakni „világnézet”) adta számára a polgári életforma, a polgári íróvá, vagy inkább a polgárság írójává válás légkörét és egzisztenciáját.

Ez a kötet a „Budán lakni világnézet” párdarabja, „előzménye”, amelyben az alábbi tartalom szerint egy hosszabb tanulmányban, és ugyancsak az alábbi tíz fejezetben tárja fel a szülőhelyével való kapcsolatát, s az ehhez társított fotók a mai olvasó számára is felidézik a Márai-álomvilágában élő Kassát.

A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

• KIRAKNI RAJZOD, RÉGI KASSA ÁLOM - Márai Sándor és Kassa;
• 1. „A NAGYAPÁM BÚTORAIT A KÖRNYÉKEN IS VÁSÁROLTÁK...” (A család ősei);
• 2. „KIRAKNI RAJZOD, RÉGI KASSA ÁLOM...” (Márai nyomában Kassán);
• 3. „INTÉZKEDTEM, HOGY AZ URAK MEGKAPJÁK HONORÁRIUMUKAT.” (A család);
• 4. „... A HOLTAK NÉHA NAGYOBB ERŐVEL VIGYÁZNAK EGY VÁROSRA...” (Utcán, kávéházban, temetőben);
• 5. „VAN VALAMI FELSŐBB AZ ÖRÖK DÓMBAN...” (A Dóm);
• 6. „A SZÜLŐVÁROS ROKONSÁGÁNÁL BONYOLULTABB, TITKOSABB NINCS A VILÁGON.” (Márai nyomában Kassán II.);
• 7. „NORBERT PÉTERNEK NEM VOLTAK KEGYENCEI.” (A premontreiek);
• 8. „APÁM IS ÚGY ÉREZTE, HOGY ÚRIEMBER NEM FIZET BÉRT...” (A család egykori házaikban /Fő utca, Mészáros utca/);
• 9. „NINCS VEZÉRCIKKÜNK, FIATALÚR...” (Portrék);
• 10. „A VÁROS NEM VOLT EGÉSZEN A HELYÉN.” (A gyermekkor elveszett városa);

A kötetben található fotók jegyzéke;
A fotók forrásai;

A „Régi Kassa, Álom” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik kíváncsiak Kassának, a szülővárosnak az életbe bocsátó szerepére Márai Sándornak, egy örökké úton lévő írónak az életében, ahová visszatér az ifjúkorába, a családjához, a nemzedékéhez, a Városhoz, amely az „emlékek gyűjtőhelye, szakrális tér, liturgikussá emelkedő események kincsestára. Kassa az urbanitás, a keresztény Európa és a magyar műveltség őrzője, szimbóluma...”

Ajánlott még:

„Budán lakni világnézet”, amely kötetből megtudható:
Hogyan vélekedett Márai Budáról, miért szerette szűkebb pátriáját, a Krisztinavárost, miért ragaszkodott a Kosztolányi által is kedvelt Mikó utcához?
Mit értékelt a kávéházakban, a kiskocsmákban, a Vár zegzugos utcáiban?
Miért hitte, hogy Buda szerethetőbb, mint Pest?

Oroszország Márai Sándor szemével.