Magyar Menedék Könyvesház

Részletes kereső
Bakay Kornél - Őstörténetünk régészeti forrásai I-II-III.

Őstörténetünk régészeti forrásai I-II-III.

Bakay Kornél

3 rész egy csomagban

Könyv
2013
Puha kötésű ragasztott
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 8 000 Ft
Megtakarítás: 7%
Online ár: 7 440 Ft
Nincs készleten
Leírás
BAKAY KORNÉL

1. ŐSTÖRTÉNETÜNK RÉGÉSZETI FORRÁSAI I.
BEVEZETÉS

„A négy szemeszterre szóló előadásaim címének minden szavát helyénvaló értelmezni. A történet szó azonos-e a történelemmel, a historia-val? A történelem: a múlt lezárt folyamata, a megtörtént, a meg nem változtatható események, történetek sokasága, az egyszer élt emberek senki máséhoz nem hasonlítható élettörténeteinek halmaza.

A múltnak, a történelemnek emlékei, nyomai, jelzői maradtak, mégpedig kézzelfogható tárgyi és szellemi emlékek. Ez utóbbiak közé tartoznak az írott emlékek, valamint a tudatunkban fennmaradt hagyományok. A tárgyi emlékkel foglalkozik az archaeológia, a régészet, amelyet egyesek a régi korok anyagi kultúrájának kutatásával azonosítanak.

Legelőször célszerű tisztázni: megismerhető-e a múlt teljes egészében és hitelesen, valóságosan vagy meg kell elégednünk azzal, hogy a történelmet tulajdonképpen az álmainkból szőjük, vizsgálatát álmaink logikája (G. Duby) irányítja?

Ha a történetkutató saját vágyait álmodja a múltba, a história nyilvánvalóan nem lehet tudomány, a képzelet szülte alkotások műfaja az irodalom, a művészet. Ez a magyarázata annak, hogy az ún. középkorban - amely elnevezés egyébként dehonesztáló szakszó, azt fejezi ki, hogy az értékes antikvitás és az újjászületés, a reneszánsz között lévő korszak -- a historia az ars, a művészet csoportjába tartozott s nem a scientia, a tudomány világába. De hát a történelem kutatása, a történettudomány forrásai: tények, így tehát ezek nem vonhatók kétségbe.

Igen ám, csakhogy a tények-et a múlt nyomaiból a kutatók alkották meg, tehát nagyon is szubjektívek. Az írott források az emlékezet termékei, az emlékezet pedig egyáltalán nem tárgyilagos. Először is hiányos, mert szakadatlanul rostálja a feledékenység. Másodszor: az emlékezet régen is, ma is a hatalom szolgája szokott lenni.

Ha az írott források, mint szándékolt közlések nem abszolút tények, akkor talán a kézzel fogható, mérhető, dokumentálható, egyértelmű tárgyi források, a régészeti emlékek az igaziak?

Igen, ez valójában így van, ám a régészeti tény is lehet igaz és hamis. A régészet ugyanis nem a magában álló tárgyak, objektumok vizsgálatát jelenti, hanem jelenségekét, amelyek bonyolult összefüggések láncolatát rejtik magukban. Ez másképpen fogalmazva azt jelenti, hogy a tények értéke különböző! Az érték-megítélés lehet kétes és téves vagy azért mert szándékos a megtévesztés, vagy azért mert a megengedettnél nagyobb a tudatlanság, a felkészületlenség.

Hátravan még az őstörténet kifejezés magyarázata. Álláspontom szerint nincs jelentősége annak, hogy az őstörténeti időszakot pontosan meghatározzuk. Az a lényeg, hogy a visszakövethető kezdetektől indul el és egy nép (etnikum) vitathatatlan történelmi megjelenéséig tart.

Nyilvánvalóan nem lehet régészeti forrásokkal foglalkozni anélkül, hogy ne ismerkednénk meg az archaeológia módszertanával. A régészet legkisebb egysége, ha úgy tetszik: alapeleme: a lelet.
A lelet lehet:
a.) magában álló,
b.) és leletegyüttes része. Eredetét illetően lehet

1.)földből előkerült magányos lelet (szórványlelet),
2.) földben soha nem volt tárgy (kincs, ékszer, etc.) és
3.) ásatásból származó. Az ásatásból származó leletek csoportososítása: I. temetkezés, II. település, III. kincslelet vagy áldozati hely.

A leleteknek hat jellemzője van; 1.) a használati érték (mi volt a tárgy, mire használták?), 2.) időrendi érték (mikor készült a tárgy és mikor került a földbe? Kettős időrend!), 3.) szellemi érték (jelkép-e és ha igen, mit fejez ki?), 4.) társadalmi érték (az adott lelet rangjelző volt-e?), 5.) etnikai érték (kié volt a lelet, milyen nyelvű, embertani típusú népességhez tartozhatott?) és végül 6.) technikai érték (ki készítette és hogyan?).

A régészet önálló tudományterület, mégpedig azért, mert önálló, saját kutatási módszert alakított ki. Az archaeológus a kutatása során (ásatás) a következő tevékenységet végzi: megfigyel, osztályoz, lelettípusokat határoz meg, hasonló tárgyakat, párhuzamokat keres, elméletet (hipotézist) állít fel és végül ellenőrzést végez.

A régészet két legsajátosabb módszere: a rétegtan (sztratigráfia) és az összehasonlítás, a tipológia. Természetesen minden esetben vizsgálni kell az ok és okozat viszonyát is. Mint minden kutató, a régész is, a személyes megítélést (értékelés) képes csak adni, tehát személyi reakciója befolyásolja az ítéletalkotásban...” A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Szállítási és fizetési módok